Mint ismeretes, kilencĂ©vnyi sikeres mƱködĂ©s utĂĄn kirĂșgtĂĄk az ErzsĂ©bet tĂ©ri intĂ©zmĂ©ny stĂĄbjĂĄt, s Ășj programszervezĆnek Navracsics miniszter egyik sör- Ă©s futballpartnerĂ©t neveztĂ©k ki. Ez idĂĄig mĂ©g nem volna hĂr, istenem, a klub tĂșl jĂł volt ahhoz, hogy ne tegyĂ©k tönkre, hanem az Ășj vezetĆ, Muraközy PĂ©ter elmondta, hogy Ć ugyan ismeri Navracsics minisztert, ĂĄm sem foci közben, sem utĂĄna a kocsmĂĄban nem beszĂ©ltek a GödörrĆl. Pontosan Ăgy gondoltuk mi is. MĂĄr a hĂr közzĂ©tĂ©telĂ©nek pillanatĂĄban meg voltunk gyĆzĆdve rĂłla, hogy Muraközy csakis a tudĂĄsa alapjĂĄn kapta meg a Gödör Klubot. â Tibor â mondta Muraközy meccs közben Navracsics miniszternek â, ha lehet, ne hozzuk szĂłba a Gödröt. â Gödört â javĂtotta ki Navracsics miniszter a leendĆ programszervezĆt, miközben kifejelt egy beadĂĄst, majd ragaszkodva elhatĂĄrozĂĄsukhoz, utĂĄna se hoztĂĄk szĂłba a Gödört; Ăgy törtĂ©nt tehĂĄt, hogy Muraközy teljes mĂ©rtĂ©kben igazi teljesĂtmĂ©ny ĂĄltal lett az intĂ©zmĂ©ny Ășj vezetĆje. SĆt, mi a magunk rĂ©szĂ©rĆl SzĂĄjer JĂłzseffel is maximĂĄlisan egyetĂ©rtĂŒnk, aki fölhĂĄborodva kĂ©rte ki magĂĄnak az uniĂłban annak mĂĄr a fölvetĂ©sĂ©t is, hogy a felesĂ©gĂ©t esetleg miatta neveztĂ©k ki az orszĂĄgos bĂrĂłi hivatal Ă©lĂ©re, kvĂĄzi minden magyar bĂrĂł fölĂ©, Ășgy is, mint a miniszterelnök rĂ©gi barĂĄtjĂĄt. Mi több, egĂ©szen biztosak vagyunk benne, hogy ezĂșttal sem volt taggyƱlĂ©s, mĂĄrcsak azĂ©rt sem, mert a rendszer olyannyira teljesĂtmĂ©nyorientĂĄlt, hogy mĂĄr szĂłlni se kell, a sör- Ă©s futballpartnerek, ĂŒzletfelek, barĂĄtok Ă©s ĂĄgyasok egyszerƱen maguktĂłl kinevezĆdnek. Mit lehet tenni? JĂĄr egy kormĂĄnypĂĄrti ember a vendĂ©glĆbe, tehetsĂ©ges ĂŒgyvĂ©d, jĂłl pĂłkerezik, Ć mĂĄr az Ășj hullĂĄm: akĂĄr mĂĄsfĂ©l ĂłrĂĄn ĂĄt is kĂ©pes SzijjĂĄrtĂł PĂ©ter modorĂĄban Ă©s gondolatisĂĄgĂĄval beszĂ©lni, ami egy darabig igen szĂłrakoztatĂł. Mikor aztĂĄn mĂĄr kezdjĂŒk unni, közĂŒlĂŒnk a legfiatalabb elĆkapja a közlönyt, s azt mondja neki, tessĂ©k, olvasd föl hangosan. Tudni kell, hogy az óév utolsĂł munkanapjĂĄn a Magyar Közlönyben szĂł szerint az jelent meg, hogy â2011. Ă©vi CXCX. törvĂ©ny a nemzeti mobil fizetĂ©si rendszerrĆlâ. Nem mondanĂĄm, hogy mindenkinek azonnal leesett a tantusz, hogy mĂĄrpedig ilyen rĂłmai szĂĄm nincsen, a CXCX-et legfeljebb szĂĄzkilencventĂznek lehet olvasni; no lĂĄm, mondhattuk volna, a Magyar Közlöny Ă©lĂ©re is sajĂĄt embert neveztek ki, az Ăllami VĂĄlasz cĂmƱ hetilap fĆszerkesztĆjĂ©nek a felesĂ©gĂ©t, hĂĄt Ăme, itt van az eredmĂ©nye; talĂĄn Ă©pp a szĂĄzkilencventizedik a sorban. De nem ezt mondtuk. Hanem hogy tessĂ©k, itt van ez a rĂłmai szĂĄm, olvasd fel hangosan, mĂĄr persze ha tudod. Nem volt szemrehĂĄnyĂĄs a hangunkban, nem vĂĄrtunk magyarĂĄzatot, csak annyit, hogy szembesĂŒljön a produktumukkal, Ă©rtelmezze az Ă©rtelmezhetetlent, vagy csak annyit mondjon, tĂ©vedĂ©s törtĂ©nt. De nem. Egy ideig bĂrta a gyƱrĆdĂ©st, ĂĄm amikor mĂĄr ĂșjĂłlag nĂłgattuk, hogy tessĂ©k szembesĂŒlni a bazi nagy helyzettel, nagy, barna szeme megkerekĂŒlt, majd szĂĄraz hangon azt mondta: â Ăs az, hogy ti nyolc Ă©ven ĂĄt loptatok? De akkor mĂĄr fölszabadultan röhögtĂŒnk rajta mindannyian, közĂŒlĂŒnk a legfiatalabb egyenesen a tĂ©rdĂ©t csapkodta; közben egyikĂŒnk se gondolt arra, hogy jĂłszerĂ©vel csak ez az egyetlen hasznĂĄlhatĂł fegyverĂŒnk maradt, s hogy jĂł darabig maximum ilyen sikereink lesznek.
Megyesi GusztĂĄv (az Ălet Ă©s Irodalom munkatĂĄrsa)
ForrĂĄs: Nol.hu |