Talán a sors kĂĽlönös kegye, hogy a NĂ©pszava fĹ‘szerkesztĹ‘je sem volt elragadtatva ĂrásodtĂłl, Ăgy aztán most cizellálgathatod az álláspontod, melynek sok eleme igen tanulságos, megszĂvlelendĹ‘ – egy okos ember okos gondolatai. Azzal nincs baj, hogy hűtöd az alaptalan csodavárást, azzal meg vĂ©gkĂ©pp nincsen, hogy tĂĽrelemre intesz, hiszen vannak dolgok, melyben tĂĽrelmetlennek lenni nem szabad - a csecsemĹ‘t sem lehet erĹ‘szakkal kiráncigálni anyja lábai közĂĽl, be kell várni, mĂg megĂ©rik a baba Ă©s majd megszĂĽletik, szinte magátĂłl.A baloldal egyik szĂ©p erĂ©nye, hogy nem akarja az embereket akaratuk ellenĂ©re boldogĂtani, mĂg politikai ellenlábasaink a „boldoggá teszĂĽnk, ha beledöglesz is” szĂ©p, bolsevik elvĂ©t favorizálják Ă©s prĂłbálják átĂĽltetni a gyakorlatba. Ez az Ărásod is ennek jegyĂ©ben szĂĽletett. TörtĂ©nelmi pĂ©ldáid is ĂĽlnek, mindössze egy baj van: politikus vagy Ă©s belĂ©drögzĹ‘dött, hogy ha azt kĂ©rdezik tĹ‘led, hogy hogy van Katus nĂ©ni, akkor is azt kezded magyarázni, amit Ă©ppen el akarsz juttatni a választĂłkhoz. Most is ez törtĂ©nik, egy nagyon egyszerű felvetĂ©s kapcsán hosszasan taglalod a demokráciához valĂł viszonyodat, amit ismerĂĽnk, Ă©s amelynek tisztessĂ©gĂ©t egyĂ©bkĂ©nt senki nem vont kĂ©tsĂ©gbe, ahelyett, hogy egyĂ©rtelműen fogalmaznál: igen, Orbánnak mennie kell, mĂ©ghozzá minĂ©l elĹ‘bb, annál jobb az országnak. Viszont valamit fĂ©lreĂ©rtesz. Nem hiszem azt, hogy a veled ebben a kĂ©rdĂ©sben nem egyetĂ©rtĹ‘k azt gondolják, hogy ha Orbán megy, akkor nekĂĽnk kell jönni, Ă©rtem ezen a mai ellenzĂ©ket. Nem egĂ©szen van ez Ăgy, hiszen nem vagyunk Ă©lettĹ‘l elrugaszkodott álmodozĂłk, jĂłl tudjuk, hogy a jelenlegi kormányzĂł többsĂ©get a jelenlegi politikai konstelláciĂłban leváltani bĂ©kĂ©s eszközökkel nem lehet, Ă©s talán nem is lenne cĂ©lszerű. Azt a saját tapasztalatodbĂłl is tudhatod, hogy milyen remĂ©nytelen kĂĽzdelmet vĂv egy demokráciában az, aki egy parlamenti többsĂ©get maga mögött tudĂł kormányfĹ‘t le akar váltani. Orbán is pattoghatott volna mĂ©g ezer Ă©vig, ha nem mondasz le, Ă©s magad mögött tudod a tieidet meg a nemzetközi közössĂ©get. Utánad sem Orbán jött, hanem Bajnai, aki aztán nagyjábĂłl ott folytatta, ahol te abbahagytad, csak ezt ma nem nagyon szabad hangsĂşlyozni, mert bántja kĂ©tsĂ©gkĂvĂĽl tehetsĂ©ges pĂ©nzĂĽgyminisztere hiĂşságát. Tehát a kĂ©rdĂ©s nem az, hogy a Fidesz után a mai demokratikus ellenzĂ©k Ă©s a civilek alkotta nagykoalĂciĂł jön e, hanem az, hogy jĂł-e ennek az országnak az, ha egy manifeszt elmebeteg irányĂtja unortodox gazdaság Ă©s társadalompolitikájával mĂ©g kĂ©t Ă©ven át? Te is leĂrod – nem jĂł. Sokunknak ez a vĂ©lemĂ©nye, Ă©s nagyon remĂ©nykedĂĽnk abban, hogy mennie kell, mert a sajátjainak is elege lesz belĹ‘le, meg talán az UniĂł döntĂ©shozĂłinak is. Amikor mostanában már látszott, hogy Orbán nem váltott ki zajos helyeslĂ©st a világban azzal, amit a jogállammal Ă©s a demokráciával művelt, amikor már Ă©ppen a szája szĂ©lĂ©ig Ă©rt az, amit maga alá csinált, akkor a tĂ©ged kedvelĹ‘, politikát Ă©rteni kĂvánĂł emberek a te – egyĂ©bkĂ©nt az adott pillanatban teljesen indokolatlan – megnyilvánulásod Ăşgy Ă©ltĂ©k meg, hogy mentőövet dobsz a pöcegödörbe annak, aki Ă©ppen jĂł helyen van ott, ahol van. Nagy hibád ez neked, ha nem hosszĂştávfutĂł lennĂ©l, hanem focista, akkor talán jobban Ă©rtenĂ© a hasonlatot: te vagy az a játĂ©kos, aki belehal a szĂ©psĂ©gbe.
Te vagy az, akit ha hatszázszor rĂşgnak fel a meccsen, a hatszázegyedik alkalommal is mosolyogva Ă©s kezedet nyĂşjtva állsz fel a földrĹ‘l – elbeszĂ©lgethetnĂ©l már valakivel, hogy hogyan megy ez a dolog a futsalokban. Te az akrobatikus gimnasztika szabályai szerint tekergeted szĂ©p, szĂnes szalagjaidat, mĂg politikai ellenfeled egy fĂ©lĹ‘rĂĽlt ketrecharcos. Nem várunk tĹ‘led gusztustalan kirohanásokat, de azt azĂ©rt szeretnĂ©nk, ha vĂ©gre elhinnĂ©d, hogy egyrĂ©szt a politika világában kalkuttai TerĂ©z anya nem az optimális versenyzĹ‘, másrĂ©szt meg azt, hogy talán nem minden egyes esetben kell megszĂłlalnod, amikor eszedbe jut valami nagyszerű Ă©s felemelĹ‘ gondolat. Lehet esetleg hallgatni is, Ă©s Ă©rdeklĹ‘dve figyelni, hogy mit kezd egy politikailag kiĂ©lezett helyzettel az, aki rajtad körmöstraktorral ment át ezerrel, ezerszer, keresztbe-kasul. FĂ©lve jegyzem meg, hogy talán nem lenne hátrányos tömegkommunikáciĂłs szakember tanácsait is meghallgatnod, merthogy a jelenlegi álláspontoddal, márhogy az embereknek azt kell a pofájába vágni, hogy mĂ©g rosszabbul fogtok Ă©lni, de Ă©n Ĺ‘szinte vagyok – hát ezzel nemigen fogsz választáson tisztes eredmĂ©nyt elĂ©rni. Az emberek szĂ©p, pozitĂv dolgokat szeretnek hallani, Ă©s a politikus csak akkor tudja valĂłsággá tenni a társadalomrĂłl alkotott vĂziĂłját, ha hatalmat is kap hozzá. Lehet, talán ehhez az az Ăşt vezet, hogy aktuálisan nem bontja ki a valĂłság minden rĂ©szletĂ©t, lehet az, ha máshová helyezi a hangsĂşlyokat - nem tagadva a nehĂ©zsĂ©geket, de felcsillantva az eredmĂ©nyt, a szebb jövĹ‘t, mikor minden libának nĂ©gy combja lesz Ă©s a szárnyai alatt viszi magával zacskĂłban a galuskát. Te – Orbán jelenlegi kĂ©t Ă©ve után – már Ăgy is-Ăşgy is erkölcsi gigásszá lettĂ©l, de talán itt meg is lehetne most állnod egy pillanatra Ă©s idĹ‘t lehetne szakĂtani arra, hogy a hĂveidnek is adjál valamit, valami lelkesĂtĹ‘t, valami olyasmit, amiĂ©rt Ă©rdemes mögĂ©d állva tolni azt a szekeret, melynek nagyon demokratikus platformján ĂĽldögĂ©lve levĂ©lben köszönitek meg, hogy veletek tartottunk. Vagyunk nĂ©hányan, akik meg azt gondoljuk, hogy ti akarjátok a mi ĂĽgyĂĽnket szolgálni, de hát nem csak a te privilĂ©giumod, hogy illĂşziĂłkban Ă©lj, ugye… JĂł azĂ©rt, hogy megĂrtad facebook-bejegyzĂ©sedet, talán a reakciĂłk alkalmat nyĂşjtanak arra, hogy Ăşjra átgondold a helyzetet, a párt helyzetĂ©t, a választĂłi elvárásokat Ă©s a saját szereped. Mindenesetre sokan vagyunk, akik nem tartjuk szerencsĂ©snek azt – legyen bármennyire is nĂ©pszerű doktriner liberálisok szemĂ©ben – ha szilárd elvekkel menetelĂĽnk az Ăşjonnan felĂ©pĂtett stadionokba, hogy utána meg majd lábjegyzet legyĂĽnk a törtĂ©nelemkönyvekben (* a neonyilas puccsnak sokezer halálos áldozata volt Ă©s sokan nyom nĂ©lkĂĽl eltűntek…), mert jobb Ă©lĹ‘ demokratának lenni, mint lábjegyzetnek. Lehet, ez ma tĂşlzásnak tűnik, de szĂ©p magyar közmondás, hogy jobb fĂ©lni, mint megijedni - Hitler szavazĂłi közĂĽl sem akart mindenki koncentráciĂłs táborokat meg halálgyárakat lĂ©trehozni. Itt nem szĂ©pelegni kell, hanem harcolni, ennek minden következmĂ©nyĂ©vel egyĂĽtt. Ehhez kĂvánok neked sok sikert meg a harchoz erĹ‘t, de ezt az erĹ‘t mutatni is kellene, mert senki sem szeret olyan csapatban harcolni, amelyikben azt kell hallgatnia, hogy nincs erĹ‘nk, meg nem vagyunk felkĂ©szĂĽlve, meg, hogy oldja meg az ellenfĂ©l, amit elrontott. Ha meg tudja oldani, akkor mi nem kellĂĽnk, ha meg az a meggyĹ‘zĹ‘dĂ©sĂĽnk, hogy mai mĂłdszereivel erre soha nem lesz kĂ©pes, akkor harcolni kell, mert ha nem harcolunk, akkor eláruljuk a hazát.
A csatatéren ibolyát szedni kissé veszélyes vállalkozás.
Nem kellene kĂsĂ©rletezni vele.
Forrás: PuPu blogja |