A konferencián – mások mellett – Békesi László és Bokros Lajos tartott előadást és mindketten azt ecsetelték, hogy nehéz évek várnak ránk, amíg újra fenntartható egyensúly lesz az államháztartásban és elindul a növekedés. Mi tagadás, egyikük sem kecsegtetett bennünket gyorsan növekvő életszínvonallal, könnyebb élettel.
Van itt egy súlyos morális, politikai dilemma. A politikus nyilván azt szeretné, ha hatni tudna a közéletre. Ahhoz, hogy jelentős befolyása legyen, kormányozni kell, azaz mandátumot kell szerezni a választóktól. Mi van, ha a választók csak valami olyanra kívánnak mandátumot adni, ami nem valósítható meg, vagy csak hatalmas károkkal? Ki lehet, ki szabad-e cselezni a választót annak érdekében, hogy aztán jót tegyen az ember?
Mondhatják, hogy ha valakinek, akkor nekem lehet ebben némi tapasztalatom. Mi tagadás, néztem már szembe ilyen dilemmával, Őszöd e csapdának feloldási kísérlete volt. volt, aki tanult belőle, volt, aki nem.
Vajon mit tehetünk akkor, amikor nyilvánvaló a kiigazítási, megszorítási kényszer? Azt mondom, nincs alternatíva, ilyen esetben is őszintén kell beszélni.
Sokan azt mondják, hogy nincs baloldali gazdaságpolitika. Ez nem teljesen igaz. Ha a gazdaságpolitika egyes területeire nézünk – költségvetési-, monetáris-, jövedelem- vagy fejlesztéspolitika -, akkor azt látjuk, hogy vannak olyan megoldások, amelyek inkább szolgálják a társadalmi igazságosság érvényesítését, a társadalmi különbségek csökkentését, mint mások. A progresszív személyi jövedelemadó inkább baloldali, mint az egykulcsos rendszer. A nagy vagyonokra kivetett adó csökkenti a vagyoni különbségeket. De még az egykulcsos ÁFA-rendszer is szolgálhatja az igazságosság érvényesítését, ha az alacsony adókulcs megszüntetéséből származó többletbevétel nagyobbik részét visszaadják a nehezebb helyzetben élő családoknak. Egy valami persze igaz, az egyensúly nem bal- vagy jobboldali kérdés. Az kényszer. A kérdés csak az, hogy a felborult egyensúly helyreállításának költségeit hogyan osztjuk szét a társadalom csoportjai, tagjai között. Ebben van érdemi mozgástere a kormányoknak.
Mégis, a társadalompolitikai célok érvényesítésének legjobb terepe a társadalompolitikák világa. Az, hogy miként szervezzük meg az oktatási-, szakképzési rendszert, az egészségügyet, a munkanélküli ellátást, a családtámogatást stb.. Az iskolakötelezettség korhatárának leszállítása önző konzervatív politika, visszaemelése tisztességes baloldali program. Az egyetemek kapujának szűkre nyitása legfeljebb az elit célját szolgálja, a baloldalnak éppen ellenkezőleg kell eljárni. Ha megőrizzük az egészségügyben a nemzeti kockázatközösséget, akkor jót teszünk, ha felszámoljuk, miként a Fidesz ezt éppen most teszi, akkor szerintünk helytelenül cselekszünk.
Szóval nehéz helyzetben is lehet tisztességes baloldali programot adni, és van remény, hogy megértik és elfogadják a választók az őszinte beszédet.
Így remélem.
Ide kattintva érhető el Gyurcsány Ferenc bejegyzése a Facebookon.
|