Nem értem ugyanis, hogy egy ilyen művelt és tanult ember, (aki jelenleg az Orbán kormány közigazgatási és igazságügyi minisztere is,) hogyan képes egy olyan törvénykezési folyamat részeseként, annak szinte a legfontosabb (személyi) feltételét is biztosítva úgy beszélni a demokráciáról, hogy észre sem veszi, közben a legnagyobb veszélyt ma pont ők, a Fidesz és Orbán közvetlen környezete jelenti a demokráciára. (Észre sem veszi, vagy ennyire más lett és már neki is csak a pozíció és a vele járó a hatalom számít?) Jól nevelt emberként nem állok fel ilyenkor és nem kiabálok, de szívem szerint ott, abban a pillanatban leginkább ezt tettem volna! Legszívesebben odakiáltottam volna a tőlem alig 10 m távolságban beszélő ünnepi szónokhoz: Tibor! Az Isten szerelmére! Nem veszed észre, hogy amiről beszélsz, az éppen most és miattatok van végveszélyben? Ne beszélj a demokráciáról, hanem cselekedj az érdekében! Az ünnepségen, azok körében ahol ültem, minden bizonnyal sokan nem gondolták ezt persze így. Még ők sem látják azt, amiért egy-két év, de az sem lehetetlen, hogy csupán pár hónap múlva már nekik is szégyenkezniük kell. Ha kilépünk az Európai Unióból, ami felé most napról- napra egyre határozottabban menetelünk, akkor már minden bizonnyal visszafordíthatatlanná válnak ezek a demokráciát és intézményrendszerét minden lehetséges módon ellehetetlenítő folyamatok. |