Ugyanis – vĂ©lekedik Martonyi – „azoknak a megalapozatlan, tĂşlzĂł Ă©s fájdalmas megállapĂtásoknak, amelyek pĂ©ldául a nyugati sajtĂłban szerepelnek Magyarországgal kapcsolatban, egyetlen kedvezmĂ©nyezettje lehet, a magyar szĂ©lsĹ‘jobb”.
Ez az eszmefuttatás több szempontból is roppant figyelemreméltó.
ElĹ‘ször is azĂ©rt, mert ezek szerint a szĂ©lsĹ‘jobb megerĹ‘södĂ©sĂ©nek lehet más oka is, nem csak a kormányzás. EllenzĂ©kben errĹ‘l mĂ©g egĂ©szen más volt a Fidesz vĂ©lemĂ©nye. „A szĂ©lsĹ‘sĂ©ges politikai erĹ‘k megerĹ‘södĂ©sĂ©ben a sikertelen Ă©s kudarcos kormányzásnak van felelĹ‘ssĂ©ge. Magyarországon nem ideolĂłgiai, hanem szociális, »elkeseredettsĂ©gi« alapĂş támogatottsága van a szĂ©lsĹ‘sĂ©geknek” – vĂ©lekedett SzijjártĂł PĂ©ter. A szĂłvivĹ‘ Ăgy reagált arra, hogy az MSZP közös fellĂ©pĂ©st sĂĽrgetett a szĂ©lsĹ‘sĂ©gek tĂ©rnyerĂ©se ellen, a 2009-es eurĂłpai parlamenti választást követĹ‘en. MĂ©g egyĂ©rtelműbben fogalmazott a párt alelnöke, KĂłsa Lajos, aki a maga karcos modorában közölte: „a katasztrofális kormányzás miatt erĹ‘södött meg a Jobbik”.
Másodsorban kissé értetlenül állunk az előtt, hogy az elmúlt hónapok kormányzati kommunikációjának tükrében miért is lenne baj a „szélsőjobb megerősödése”. Példának okáért a Jobbik tegnapi demonstrációja (amelyen az Unióból való kilépést követelték, és egy EU-zászlót is fölgyújtottak, és amely aktust minőségileg új fejleményként értékeltek egyesek, akik ezek szerint átaludták az elmúlt időszakot) logikus következménye és egyenes folytatása az álságos függetlenségi rizsának. A kormányberkekben és kormánymédiában hallható zsezsgés, amely szerint „ne szóljanak a dolgainkba”, „el a kezekkel Magyarországtól”, „mit képzelnek a nyugatiak?!”, egyébként meg nem akarunk kilépni az Európai Unióból, csak annyiban különbözik a Jobbik zászlóégetésétől, hogy még gyerekes is.
Idetartozik az is, hogy nem Ă©rtjĂĽk azt sem, hogy egy esetleges nyĂltan szĂ©lsĹ‘jobboldali kormányzás alapvetĹ‘en miben kĂĽlönbözne a mostanitĂłl. A Fidesz eddig is sokat tett azĂ©rt, hogy meghonosodjon az amĂşgy a radikális jobboldalra jellemzĹ‘, államosĂtĂł, piacellenes gazdaságpolitika, a kurucos kĂĽlpolitika, a közrendvĂ©delmi kĂ©rdĂ©skĂ©nt megjelenĹ‘, bĂĽntetĹ‘szabályokban testet öltĹ‘ szociálpolitika, a merĹ‘en szimbolikus vagy csupán a pesti kormányzathoz lojális szervezetek Ă©s szemĂ©lyek támogatására korlátozĂłdĂł, csak károkat okozĂł szomszĂ©dságpolitika, a giccsben tobzĂłdĂł kultĂşrpolitika, a jogállamiságot, az egyĂ©ni szabadságjogokat finoman szĂłlva is kĂ©tsĂ©gbevonĂł hatalomgyakorlás, Ă©s az egĂ©szet keretbefoglalĂł tartalmatlan Ă©s felszĂnes frazeolĂłgia. Mindezek lĂ©tĂ©t – jobb pillanataiban – a kormány sem prĂłbálta tagadni, csak azzal igyekezett magyarázni, hogy „a demokratikusan megválasztott, kĂ©tharmados kormánytöbbsĂ©gű parlamentnek olyan törvĂ©nyeket kell hoznia, amely az emberek szĂ©les körĂ©t megnyugtatja, ezzel »ki lehet fogni a szelet a szĂ©lsĹ‘jobboldal vitorlájábĂłl«, vissza lehet Ĺ‘ket szorĂtani”. Legalábbis Martonyi beosztottja, PrĹ‘hle Gergely kĂĽlĂĽgyi államtitkár szĂł szerint ezt mondta tavaly egy kĂĽlföldi fĂłrumon. Ăšgy tűnik, ez nem sikerĂĽlt. Ahhoz, hogy a szĂ©lsĹ‘jobb, konkrĂ©tan a Jobbik visszaszoruljon, mindent megelĹ‘zĹ‘en talán abba kĂ©ne hagyni a Jobbik-kormányzást.
Harmadszor: Martonyi Jánosnak mint a kormány tagjának szavai beismerĂ©skĂ©nt is fölfoghatĂłk. Már amennyiben a miniszterelnök korábbi kijelentĂ©seibĹ‘l indulunk ki, amelyek szerint „a szĂ©lsĹ‘sĂ©gek problĂ©máját tisztessĂ©ges, becsĂĽletes Ă©s jĂł minĹ‘sĂ©gű kormányzással lehet kezelni”. Orbán Viktor rĂ©szĂ©rĹ‘l ez aligha tekinthetĹ‘ elszĂłlásnak, hiszen Ăgy nyilatkozott itthon Ă©s kĂĽlföldön is. Már kormányfĹ‘ volt, amikor a gondolatot ekkĂ©nt egyĂ©rtelműsĂtette: „ha egy jobbközĂ©p párt, mint a miĂ©nk, sikeres, nagyon nehĂ©z cselekvĂ©si felĂĽletet találnia a radikális jobboldalnak”. Ha tehát, a szĂ©lsĹ‘sĂ©gek veszĂ©lye továbbra is fennáll, annyira ráadásul, hogy ezĂ©rt a kĂĽlföldtĹ‘l tapintatĂ©rt kell esedezni, akkor hol a „sikeres”, „tisztessĂ©ges”, „becsĂĽletes” Ă©s „jĂł minĹ‘sĂ©gű” kormányzás? Abban az esetben, ha a Fidesz vezetĹ‘i a legcsekĂ©lyebb mĂ©rtĂ©kben is komolyan veszik magukat, akkor a szĂ©lsĹ‘jobb-tĂ©ma megpendĂtĂ©sekor azonnal a saját kormányzásuk sikertelensĂ©gĂ©nek felvetĂ©sĂ©vel kĂ©ne kezdeniĂĽk.
Ă–nkritikára azonban esĂ©ly sincs. A Martonyi-interjĂşnak legkevĂ©sbĂ© sem az igazság kifejtĂ©se volt a cĂ©lja. Hogy pontosan micsoda, azt párt- Ă©s koalĂciĂłs társai fejtettĂ©k meg: „rĂ©gi szocialista reflex, hogy amikor az ország válságban van Ă©s nem sikerĂĽl a problĂ©mákra megoldást találni, elĹ‘veszik a riogatás Ă©s a fĂ©lelemkeltĂ©s eszközĂ©t” – nyilatkozta Varga Mihály. MĂ©g kemĂ©nyebb a kisebbik koalĂciĂłs párt közlemĂ©nye: „a KDNP szerint Magyarországon nem a fasiszta veszĂ©lytĹ‘l kell fĂ©lni, hanem a teljes anyagi ellehetetlenĂĽlĂ©stĹ‘l, a reálbĂ©rek csökkenĂ©sĂ©tĹ‘l, a munkanĂ©lkĂĽlisĂ©g növekedĂ©sĂ©tĹ‘l, attĂłl, hogy a kormány elveszi az emberektĹ‘l a gyĂłgyulás esĂ©lyĂ©t”. EzĂ©rt a párt „felszĂłlĂtja miniszterelnököt Ȏs barátait«, hogy hagyják abba az emberek riogatását a fasiszta veszĂ©llyel, Ă©s foglalkozzanak azzal, ami a dolguk”. Navracsics Tibor a politika általános hitelvesztĂ©sĂ©Ă©rt aggĂłdott, Ăşgy vĂ©lte, hogy „a politika olyan kĂ©rdĂ©sekkel foglalkozik, amelyek a hĂ©tköznapi Ă©letre nincsenek hatással: az ellenzĂ©k támadása, a nem lĂ©tezĹ‘ szĂ©lsĹ‘jobboldali veszĂ©llyel valĂł riogatás, az általános hisztĂ©rikus belpolitikai hangulat fenntartása”. A lĂ©nyeget keresetlen egyszerűsĂ©ggel KövĂ©r LászlĂł fogalmazta meg: „a bolsevik politikai eszköztárban Sztálin Ăłta folyamatosan jelen van a jobboldallal, a fasizmussal valĂł riogatás, kĂ©sei utĂłdai is kedvelik ezt a fegyvert. KĂĽlönösen akkor, amikor semmilyen más mondanivalĂłjuk nincs a társadalom számára. Valamit, mĂ©g a kormányzásuknál is borzalmasabbat akarnak felmutatni”.
Hogy ezt nem most mondták, hanem még ellenzékben? Hogy nem a mostani kormányról, hanem a kettővel előzőről? Hja, kérem, apró mellékkörülmény.
Ide kattintva Ă©rheti el a hirszerzo.hu-n megjelent Ărást.
 |