Ezt nem trĂ©fábĂłl mondom, sĹ‘t minden tiszteletem Várkonyi Judit operaházi sajtĂłfĹ‘nökĂ©, hogy a sok eszement sajtĂłs meg szĂłvivĹ‘ között vĂ©gre akad egy rátermett asszony, aki pontosan tudja, hogy a magyar közvĂ©lemĂ©ny minden további nĂ©lkĂĽl el tudja kĂ©pzelni az ország legfĹ‘bb közjogi mĂ©ltĂłságairĂłl Ă©s kĂsĂ©retĂĽkrĹ‘l, hogy rĂ©zgömböket Ă©s hamutálakat visznek haza a gálárĂłl, noha ezek a tárgyak azĂ©rt elĂ©ggĂ© kidudorodnak a zakĂł zsebĂ©ben.
Ha nem Ăgy volna, vajon miĂ©rt kellett ilyen közlemĂ©nyt kibocsátani, kiváltva ezzel a világ derĂĽltsĂ©gĂ©t, hiszen az interneten millĂłszám keringenek hasonlĂł álhĂrek, de normális intĂ©zmĂ©nyvezetĹ‘ sehol a világon nem törĹ‘dik velĂĽk.
Hanem egy másik operaházi hĂr cáfolatlan maradt, Ă©s a sajtĂł is átsiklott fölötte. A gála elĹ‘estĂ©jĂ©n adta hĂrĂĽl a FigyelĹ‘Net, hogy az Operaház Ă©pĂĽletĂ©bĹ‘l kĂ©t mĂ©ter szĂ©les Ă©s huszonöt mĂ©ter hosszĂş, fűtött alagĂşt vezet az utca alatt az intĂ©zmĂ©ny ĂĽzemházáig, ahonnĂ©t aztán a Thália szĂnház dĂszletraktárába lehet följutni. Ha tehát a gála notabilitásait esetleg nem fogadja kellĹ‘ tisztelettel az utca egyszerű nĂ©pe, netán kipfujolja, meg-megpökdösi Ĺ‘ket, akkor a kĂ©nyelmes alagĂşton menekĂĽlhetnek el, mĂ©gpedig anĂ©lkĂĽl, hogy a kabátjuk akár csak falas is lenne.
A hĂr kolosszális tartalma azonban nem ebben áll. Tudni kell, hogy az alagĂşt 1979-ben Ă©pĂĽlt (tehát akkor, amikor Szanyi Tibor Ă©s Lamperth MĂłnika a diktatĂşra kĂ©sĹ‘bbi jogfolytonossága Ă©rdekĂ©ben már Ă©letben volt), de nem menekĂĽlĂ©si cĂ©lokra ásták. Hanem azĂ©rt, idĂ©zem a szakanyagot, hogy „az Ă©nekesek a megfázás kockázata nĂ©lkĂĽl nĂ©zhessenek át a bĂ©rszámfejtĂ©sre, Ă©s a muzsikusoknak se kelljen azon aggĂłdniuk, hogy a tĂ©li mĂnuszok elhangolják a zeneszerszámaikat”.
Azért ezt gondoljuk át. Itt van ez az átkozott kádári terror, amelyről egyfelől azt mondják, hogy vér folyt minden percében, illetve másfelől, hogy az embereknek legalább létbiztonságot adott, rendszeres és biztos fizetést.
Mármost egyfelĹ‘l mondjunk mĂ©g egy vĂ©res diktatĂşrát, amelyben azĂ©rt Ă©pĂtenek a föld alá alagutat, hogy a zenĂ©szek meg ne hűljenek. MásfelĹ‘l nĂ©zve viszont mifĂ©le lĂ©tbiztonság az, amelyben a zenĂ©szek a saját jĂłl felfogott Ă©rdekĂĽkben egĂ©sz dĂ©lelĹ‘tt a pĂ©nzĂĽk után kajtatnak, magyarán, ez az alagĂşt is bizonyĂtja, hogy a zenĂ©szember Ă©lete rendszertĹ‘l, kurzustĂłl fĂĽggetlenĂĽl szĂĽntelen körforgás a szĂnpad, a prĂłbaterem Ă©s a bĂ©rszámfejtĂ©s között, okos zenĂ©sz pedig mĂ©g az irodára is viszi magával a zeneszerszámát, legelĹ‘bb is azĂ©rt, hogy el ne lopják.
Ezt az alagutat a mai napig nem temettĂ©k be, annak ellenĂ©re, hogy a gála dĂszvendĂ©gei eddig mindent, ami a kezĂĽk ĂĽgyĂ©be kerĂĽlt, leromboltak. Minthogy a zenĂ©szember vĂ©gtelenĂĽl tĂĽrelmes, de nem hĂĽlye, s mi mindannyian kicsit zenĂ©szek is vagyunk, fĂ©l Ă©vet nem adok, Ă©s az egĂ©sz operaházi vezetĹ‘sĂ©g ezen az alagĂşton át fog menekĂĽlni az elöljárĂłikkal egyĂĽtt egĂ©szen a szĂnházi raktárig, az idejĂ©tmĂşlt, poros dĂszletek közĂ©.
Szakmai közlemĂ©ny: a hĂrek szerint az operaházi demonstráciĂł során Szentmihályi SzabĂł PĂ©ter ĂrĂłt Ă©s felesĂ©gĂ©t tĂĽntetĹ‘k egy csoportja megverte. Nevezett ĂrĂłt Ă©n nem kedvelem, Ărásainak stĂlusát Ă©s tartalmát kifejezetten rĂĽhellem, de ezĂşton kĂvánok neki Ă©s párjának mielĹ‘bbi gyĂłgyulást, bĂ©kĂ©s Ă©s jĂłzan Ă©letet.
A szerző Megyesi Gusztáv (az Élet és Irodalom munkatársa)
Forrás: Nol.hu Szintén zenész |