Mennyi az annyi?

2012-01-04 11:10:08

Sokaság és lélek – ezen múlik egy tüntetés sikere. Ha lelkesek, vagy inkább elszántak a résztvevők, akkor zúg a „Gyurcsány takarodj”, ami egyszerűen alkalmazható bármely politikusra, ha a neve két szótagból áll. Ez utóbbira rájöttek a résztvevők már az elmúlt félév nagyobb tüntetésen is. Adta magát az aktualitás is: „Bóv-li” – bár ezt inkább az Opera előtt ott maradt egy-kétezer lelkes polgár mondogatta. Szóval, hangulat volt, azt nem kérdőjelezte meg senki.

Mennyi az annyi?

Azt hinné az ember, hogy a létszám egyértelműbb. Nem arról van szó, hogy tévedünk 50%-ot: ki lefelé, ki fölfelé. Ennyi bizonytalanság tényleg van. (Hiszen hol van a tömeg határa, milyen sűrű a tömeg?)

Tegnap két szám forgott: a szervezők közel százezret említettek, óvatosabb tudósítások tízezrekről beszéltek. Ez nagyjából tehát rendben van. Bátrabb állítás volt ma Szijjártótól az 5-8 ezres adat, amit jó kommunikációs stílussal „higgadtabb” becsléseknek nevezett. Ez pedig nem mindegy, mert ha tízezrek mennek ki, az jó nagy tüntetés (főleg télen!), míg ha ezrek, akkor az legföljebb egy jó közepes megmozdulás.
 


Egy jól működő országban már régen utánaszámolt volna valaki, aki könnyen hozzáfér pontos városi térképekhez. Persze ez nem könnyű olyan országban, ahol a Földrajzinév-bizottság tagjait azért képesek kirúgni, mert nem támogatják teljes lelkesedésből Ferihegy átkeresztelését (emlékszünk rá: legalább zárójelben meg akarták őrizni az eredeti nevet).

Ha az ország nem is, de a Google Maps jól működik, és a ’Diesz testvérek’ voltak olyan rendesek, hogy kijelölték a térképen a tömeg határait: „ebből az jön ki, hogy 32 000 ember”. Jómagam – egyszerűen az Andrássy út széle-hossza adataiból – 50 ezerre jutottam. (Akit érdekelnek a részletek: az eltérés onnan lehet, hogy ők egy emberre több helyet számoltak 0,7 nm-t, vagyis 100×70 cm-t, ami talán túlzás.)

Láthatjuk tehát, hogy nem elvakult Orbán-ellenes tumblr-ezőkről van szó. De Szijjártó rendesen alulmúlta az ő „higgadt” becslésüket is (4-6-szorosan!). Normális országban erre azt mondanák, ez már aligha jóhiszemű.

Kis kitérőként nézzünk, meg más helyszíneket is, amiket a testvérek kiszámoltak. Az októberi ’Millás’ tüntetésre 57 ezer embert becsülnek, és … és a Kossuth térre 180 ezret. Márpedig ez utóbbi ’kétmillás’ tüntetés volt, a létszámot maga Rákay Philip jelentette be.
Ez az eltérés sem nagyon nevezhető jóhiszeműnek – ráadásul a tévedés iránya sem egyezik. Elég a térképre nézni.

Ami biztató

Tegnap tehát jó nagy és lelkes tüntetés volt. Többen is leírták, hogy Orbánnak most már erős ellenállással kell számolnia. Főleg annak fényében, „ami csak most vált nagyon sokunk számára világossá: Orbán volt az egyetlen politikus a rendszerváltozás óta, akinek sosem kellett szembesülnie azzal, hogy az utca ellene fordul. Egészen hétfőig.”

Ráadásul tavaly megszerveződött több civil csapat, amely jó rutinnal, egymással összefogva képes tömegeket megmozgatni. Sőt, nemcsak egymással fogtak össze, hanem a demokratikus ellenzéki pártokkal. Csikorgott kicsit ez az együttműködés, de tegnap a mno.hu is úgy emlegette a dolgot: a „Gyorskocsi utcai” koalíció.

Zavarta is ez a néhány tucat Árpád-sávost, akik csak annyit tudtak mondani, hogy ők Gyurcsány ellen tüntetnek. (Meg skandálták, hogy „Elkúrtad”, de könnyű volt egy fél gondolattal előbb odakiáltani, hogy ’Orbán’.) Az elmúlt két hétben láthatóan a Jobbik sem tudott mit mondani. Miközben látványosan alakul az Orbán-rendszer demokratikus ellenzéke, ők egyre inkább a kollaboráns szerepbe csúsznak.

S maguk, Orbánék: „Valahogy felemelő volt látni, hogy hatalomittas, önelégült politikusok képtelenek annyit megoldani, hogy zavartalanul ajnározzák saját magukat, hanem tetszik, nem tetszik, de kénytelenek négyszeres rendőrkordon mögött ki-be közlekedve, hangosan elégedetlen állampolgárokkal szembesülve ünnepelni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének illúzióját.” – írta Kopiás Attila Steve a tüntetés egyik fő szervezője.
A tüntető tömeg viszont olyan volt, mint ahogy tavaly már-már megszoktuk tőle. Ahogy KA Steve írja: „Ott vannak, akiknek kihabzik a fülén az adrenalin, és mégis valahogy zsigerileg egyértelmű nekik, hogy a ’nem látható kormánnyal’ van a gond és nem a látható rendőrökkel.”

Nem egyszer indult el a “veletek vagyunk”, vagy a “rendőröknek nyugdíjat” a többi skandálás között. A jelen lévő rendőrökkel pedig nagyon pozitív tapasztalatok voltak, kedvesek és türelmesek voltak. A kötelező fegyelmen keresztül is lehetett érezni, hogy erősen szimpatizálnak a tüntetőkkel.

Óvatosságra int vagy reményt kelt?

Nem mindenki ilyen lelkes, a Véleményvezér kicsit szkeptikusabb volt: „a demonstrációk alapvetően a fővárosi elit számára fontos ügyek köré szerveződtek”. Ez némileg magyarázza is a tüntetés békés jellegét, főként, ha a tűzoltók-rendvédelmisek tavaszi füstbombás demonstrációira gondolunk. Lehetnek tehát idén is keményebb akciók, ha majd azok is megmozdulnak, akiket elsősorban a szociális gondok nyomasztanak.

Ezt mondja a Véleményvezér is: „valódi népharagot nem fog kiváltani a jogállam csorbítása, a közmédia elfoglalása vagy éppen az új alaptörvény. Annál inkább az olyan kérdések, melyeket az emberek a saját pénztárcájukon is megérezhetnek”. Szerinte a hétfői nap legrosszabb híre Orbánék számára a kétszámjegyű állampapírhozam felbukkanása volt.

Ez ugyanakkor inkább növeli a hétfői tüntetés jelentőségét. A több tízezres tömeg a politika iránt érdeklődő – nem túl széles – középrétegekből verbuválódott, tehát a számarány még jelentősebb. De ez még mindig csak a számok kérdése. Igazán az a fontos, hogyan zajlottak az elmúlt évszázadokban a nagy politikai váltások.

Érdemes visszagondolni 1789-re. Tavasszal már voltak lázongások, az éhező párizsiak kifosztottak élelmiszer-raktárakat. Ez az elégedetlenség adta azután a forradalom erejét. De az irányát már a politizáló rétegek adták, amikor júliusban a Bastille ellen vitték a tömeget. De közelebbi és kevésbé véres példát is említhetünk saját életünkből. A kádári rendszert is inkább az döntötte meg, hogy elmúlt a 3,60-as kenyér korszaka, és mindenki láthatta, mennyivel csillogóbbak a bécsi kirakatok. De – szerencsére – akkor sem vadsztrájkok, zendülések irányába mentek az események. Elég gyorsan megszerveződött egy demokratikus politizáló réteg, amely irányt adott a változásoknak.

Ez lehet az igazi eredménye az december végi és a hétfői eseményeknek.

Ide klikkelve érheti el a cikk forrását.

Vissza...