Baloldali politikusok védelmében

2012-01-02 09:53:11

Abban semmi meglepő nincs, hogy az LMP politikusai nem kívánnak egy színpadon állni a politikai osztály más szereplőivel, legyenek azok a legnagyobb demokrata ellenzéki pártként számon tartott MSZP vagy a nemrégiben alakult, a parlamenti küszöb magasságában „mozgó” Demokratikus Koalíció.

Döntésük racionális, bár nehezen fogadható el. „Reméljük, hogy elindul egy komolyabb összefogás. Rajtunk nem fog múlni.” – nyilatkozta Szabó Tímea, az LMP képviselője a Népszabadságnak. Schiffer András, a párt frakcióvezetője pár nappal korábban pedig így fogalmazott: „Az LMP nem fog választási együttműködésre lépni egyik parlamenti párttal sem, önálló pólusképző erőként kívánják megmérettetni magukat”. Ha 2014-et írnánk, úgy az új választási rendszer tükrében és a mai támogatottsági adatok mellett indokolt lehetne, hogy az együttműködés és az összefogás egymás szinonimái legyenek. Az LMP – legalábbis Schiffer – viszont azzal számol, hogy valamivel több mint két év múlva a fent említett két párt felmorzsolódik, esetleg eltűnik, teljesen hiteltelenné válik, mindeközben pedig az LMP megerősödik, azaz racionálisnak tűnik most a másik fél (baloldal) elutasítása. A decemberi akció után vélhetően az LMP stratégái is türelmetlenül várják a januári közvélemény-kutatási eredményeket, a legnagyobb örömöt nyilvánvalóan az MSZP eredményének megközelítése jelentené. Az LMP – az összefogás kívánatos és hangzatos retorikája mellett – az ellenzéki „No. 1” pozíciót célozza meg. Ekként kell tehát értelmezni azt, hogy egyrészt a párt ma még nem kíván Mesterházyval vagy Gyurcsánnyal együtt fellépni, másrészt pedig az „új ellenállást” is meghirdette. Nyilván a párt egyetlen politikusa sem fogja ezt kimondani, de ez a látható stratégia jóval többet mond annál, mintha Ertsey Katalin egy újabb törvényjavaslatot nyújtana be közösen a további ötletekben bővelkedő jobbikos Gaudi-Nagy Tamással.

„Az LMP ezt tette meg 23-án. Sajnálatos, hogy a drámaként induló odakötözési akció Gyurcsány és a szocialisták rárepülése miatt végül bohózatként ért véget.” Mindezt Istvánffy András, a 4K! koordinátora nyilatkozta. Talán majd egyszer arról is megtudjuk az igazságot, hogy az LMP politikusai egyeztettek-e más pártokkal a szervezés során vagy sem, tényleg „meglepetésként” érte-e őket a baloldal érkezése vagy sem. De addig is a patrióta baloldal pártja, amelyet úgy hívhatnak meg egy esetleges Ellenzéki Kerekasztalba, hogy nem mérhető a társadalmi támogatottsága, már képes kioktatóan szólni a fenti, mobilizációs erejükben jóval nagyobb „játékerőt” képviselő MSZP-ről és DK-ról. Innen már csak egy lépésre van az, hogy jobban teszik ezek a pártok, ha leteszik a fegyvert, szétosztják az erőforrásokat, átadják a kasszát, a háttérben maradnak és hitelesen képviselik „híveiket: a kádárista nyugdíjasokat” (!!!). Nem tudom, hogy utóbbiak lennének-e a panelprolik, mindenesetre ilyen gondolatkísérlet után kérdéses lenne, hogyan szavaznának azok, akik az LMP kétségkívül megfontolandó javaslataival vagy a 4K! társadalomtudományi mélységet sem nélkülöző, teljesen visszhang nélküli „programjával” nem értenek egyet. Ebben az országban ugyanis egyelőre többen vannak azok, akik nem plázastop-kapitalizmus keretei között akarnak boldogulni, illetve akik nem értenek egyet a 4K! programjának azon sorával, hogy „az Orbán-rendszer azonban nem állította más pályára az országot, mint amin az a harmadik köztársaság idején haladt”. Ha jól értem a mai tüntetés okát, mintha éppen az ezzel való egyet nem értés a rendezvény mozgatórúgója.

Az sem mellékes, hogy a 4K!-nak meddig érdemes egyáltalán – az LMP-hez képest – különutas politikát folytatnia: egyrészt potenciális szavazótábora átfedést mutathat az LMP-vel – ugyanis aligha lesz a 4K! 2014-re a vidék baloldali pártja, mint azt egyébként megcélozza –, másrészt kérdés, hogy előbbi politikai eszközváltása – lásd a vasárnapi akciót –, amelynek nyitánya lehet december 23-a, mennyi levegőt hagy az önálló 4K!-nak, amelynek minden eddigi megjelenése egy politikai performanszhozhoz kötődött. Egy 4K! által szervezendő március 15-i rendezvényen ugyanis nagyjából ugyanannyian lennének, mint az LMP szervezte október 23-án. A 4K! az LMP utcai lába lehet a jövőben, az MSZP-t szinte biztosan nem előzi meg, támogatottsága pedig a DK-énál – bár egy időben indultak – alacsonyabb. Pontosabban nincs is. Ebből a pozícióból az „érdekes” kategóriájába tartozik, amikor az 4K! diktál a baloldali pártoknak.

A baloldalnak szégyellnie kell magát. Ezt sugallta nyolc éven keresztül Orbán Viktor, és ezt kapja most az új demokraták egy csoportjától is: „Mindenki tudja, hogy ez az LMP akciója volt. Azzal nincs semmi baj, hogy más ellenzéki pártok is támogattak minket. Azt pedig, hogy valaki magamutogatásból ott izgett-mozgott a tömegben, csak azért, hogy elvigye a show-t, vagy hogy önként szállt be a rendőrségi furgonba csak azért, hogy őt is elvigyék, ítélje meg mindenki saját ízlése szerint. Szerintem az emberek ezt pontosan átlátják” (Szabó Tímea). Ezek szerint a DK és az MSZP csak csal és lop. Lehet, hogy az emberek valóban így látják – az „emberekre” hivatkozás már a pártokon átívelő politikai hungarikumnak számít –, de az is lehet, hogy úgy, hogy LMP saját megerősödésére játszik.

A politikának éppúgy velejárója a konfrontáció, mint a konszenzus, ezek váltják egymást, és politikai szituáció függvénye, hogy mikor melyik kerül előtérbe. Talán most az utóbbinak van itt az ideje, és távolról sem csak azért mert egyes „nyolc éves” állítások igazságtartalma erősen megkérdőjeleződött. Gyurcsány kapcsán 2008-ban azt írta Schiffer: „Gyurcsány Ferenc nem demokrata”. Ha ő nem az, akkor Orbán kicsoda, micsoda? Ha nem volt demokrata az a Gyurcsány, aki mögé 2006-ban fejvesztve menekült a bal- és liberális oldal – különösen az értelmiség –, nehogy Orbán Viktor és nacionalista „csatlósai” jöjjenek vissza, akkor mi volt az MSZP és az SZDSZ? Hogyan jellemezhetők ezen pártok tanácsadói, „emberei” – akik ma jelen vannak a tüntetéseken, nemegyszer szervezőként –, vagy azok, akik – Ungár Klárához hasonlóan – csak 2009-ben léptek ki az SZDSZ-ből, nem Gergényi liberális polgármesteri kitüntetésének másnapján – és akik most mindennek a gátját Gyurcsányban látják? A Védegylet 2005-ben a köztársasági elnöki posztra még igen, 2006-ban a miniszterelnökire már nem tudott jelöltet „állítani”, az MSZP viszont igen, mégpedig történetesen Gyurcsányt. Minden valószínűség szerint, ha ő nincs, már régen az Orbán-rendszerben élnénk.

Mindez nem azt jelenti, hogy Gyurcsány alkalmas lenne a Nagy Társadalmi Összefogásra. Ami azt illeti, erre ma senki nem képes, a leghitelesebb szereplők ugyanis nem a pártok, hanem a civilek és a szakszervezetek egy része. Magyarországon több mint nyolcmillióan szavazhatnak. E sorok írásakor az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoportjának 93 868 tagja van, amely tagság erősen átfedésben van az egyes pártok szavazóival. Nem tudjuk, hogy ma a választópolgárok olyan tüntetést akarnak-e, amelyen politikusok is felszólalnak vagy olyat, amelyet azok messze elkerülnek. A politikusoktól viszont elvárhatjuk, hogy tiszta lapokkal játsszanak, ne a civilek mögé bújjanak, amikor saját politikai racionalitásuk vezérli őket.

A Millában – számos egyéb dolog mellett – talán éppen az a leginkább becsülendő, hogy nem tör hegemón szerepre, nem kíván „az” ellenzék lenni. Példa lehet ez a pártok egyes politikusaira és a véleményvezérekre nézve is. A politika ugyanis mindenkié, nemcsak az övék. S ha az Orbán utáni világ nem lesz mindenkié, úgy nem lesz senkié sem. Ennek elkerüléséhez pedig tudni kell realista politikusnak lenni. Mert a baloldal – szemben az orbáni állítással – soha nem tört a nemzetre.

Böcskei Balázs

 A szerző az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) igazgatója

Ide klikkelve érhető el az írás forrása

Vissza...