Jöttek PápárĂłl, FelcsĂştrĂłl, CsornárĂłl. Be kĂvánták tetĹ‘zni anyjaik, apjaik kĂĽzdelmĂ©t: kitörni a remĂ©nytelensĂ©gbĹ‘l, a szegĂ©nysĂ©gbĹ‘l, a nĂ©vtelensĂ©gbĹ‘l.
Kádár világa rĂ©szben jĂł terep volt, emelte a tehetsĂ©ges munkásgyereket. Utat nyitott, de csapdát is állĂtott: Mephisto konfliktusát ismĂ©telte. Az emelkedĂ©sĂ©rt mennyi kompromisszumot vállalhatsz a diktatĂşrával? – ez volt a legfontosabb erkölcsi kĂ©rdĂ©s akkoriban. OrbánĂ©k erĹ‘snek Ă©s bátraknak tűntek. Erkölcsösnek. Jobbnak, mint sokan közĂĽlĂĽnk.
Sokáig lehetett hinni bennĂĽk. EgĂ©szen 1992-1993-ig. A szĂ©kház-botrány megrepesztette a tisztaság arcát. AzĂłta Simicska ocsmány pártja lettek. A tökĂ©lyre fejlesztett korrupcióé, az erĹ‘szakosságĂ©, a kĂmĂ©letlensĂ©gĂ©.
Mára kiderĂĽlt, hogy az egykor tisztelhetĹ‘nek hitt erkölcsĂĽk mögött nem emelkedettsĂ©g, hanem sĂ©rtettsĂ©g volt. MeggyĹ‘zĹ‘dĂ©s, hogy Pest polgári, benne zsidĂł-polgári gazdagsága – kulturális, emberi, erkölcsi teljesĂtmĂ©nye –, pozĂciĂłja áthatolhatatlan falkĂ©nt mered a feltörni vágyĂł vidĂ©ki egyetemisták elĹ‘tt. FĂ©lelem, hogy soha nem lesznek egyenrangĂşak, hogy vidĂ©kisĂ©gĂĽk, mint a sárrá ázott agyag nem engedi mozdulni Ă©letĂĽket. Az irigysĂ©ggel kevert fĂ©lelembĹ‘l aztán harag lett. A szemĂ©lyes harag meg lassan összetalálkozott a magyar jobboldal kollektĂv indulataival.
Ez a kollektĂv indulat Ă©vszázada Ă©pĂĽl. Ott van benne a dualizmusban szĂĽletett fĂ©lelem, hogy vĂ©ge lehet a magyar nemessĂ©g Ă©vszázados uralmának, mert a modernizálĂłdĂł, kinyĂlĂł gazdaság elsĹ‘sorban a nĂ©met-zsidĂł dominanciájĂş ipari-, kereskedelmi- Ă©s banktĹ‘kĂ©re Ă©pĂĽlt Ă©s termĂ©szetszerűleg azt gyarapĂtotta. Ott van a Trianon által közvetlenĂĽl megfosztottak, a Telekiek, a Bethlenek Ă©rthetĹ‘ sĂ©rtettsĂ©ge, revánsvágya. És ott vannak a kommunisták által megalázott, kitelepĂtett, megrabolt családok ezrei, a jobboldali egykori szĂnes, tagolt politikai közössĂ©gĂ©nek tagjai, támogatĂłi.
SĂ©rtett Ă©s indulatos Orbán valamint a sĂ©rtett Ă©s indulatos jobboldal egymásra talált. És most be akarnak vasalni mindent, amit elvesztettek, amit elvettek tĹ‘lĂĽk az elmĂşlt Ă©vszázadban. Visszaveszik, ami nekik jár, visszaadják, amit Ĺ‘k kaptak. De soha nem lesznek elĂ©gedettek, mert mindig lesznek, akik azt fogják mondani, hogy mĂ©g nincs kiegyenlĂtve a számla, hogy nekik több jár. ĂŤgy aztán ez egy befejezhetetlen politika. Nyerni nem lehet, csak abba lehet hagyni. Azt is csak akkor, ha veresĂ©get szenvedtek, mert maguktĂłl fel nem adnák, be nem fejeznĂ©k.
EzĂ©rt Ă©s Ăgy politizál Orbán visszafelĂ©, szemĂ©lyes Ă©s kollektĂv törtĂ©nelmi sĂ©rtettsĂ©gtĹ‘l hajtva. De mert a törtĂ©nelmet ĂşjraĂrni nem lehet, a kudarc borĂtĂ©kolhatĂł, a frusztráciĂł pedig rá fog telepedni az egĂ©sz országra. Lehet, hogy Orbán törtĂ©nelmi feladata, hogy elmenjen a falig Ă©s leleplezĹ‘djön a jobboldal revánspolitikájának tarthatatlansága.
És akkor visszatérhetünk a demokratikus polgári normalitás világába.
Forrás: Facebook
|