Újravívott küzdelmeink

2011-12-27 12:52:54

A német nacionalisták a Német-római Császárság örökségét követelték, a magyarok Szent István országát mint magyar nemzetállamot, a csehek ugyanígy Szent Vencelre hivatkoztak, a horvátok pedig a hármas királyságra”.

Az utolsó idézet következik. „Az osztrák Birodalom természete Poroszországgal összehasonlítva válik világossá. Napóleon legyőzésekor mindkettő nagyhatalmú státusba került ugyan, de míg Poroszország mindezt gyökeres reformjainak köszönhette, addig Ausztria simulékony diplomáciájának és a kedvező békeszerződéseknek.” 

Hogy ki mit gondol a két évtizede meghalt oxfordi történész (nem mellesleg Károlyi Mihály és Beneš barátjának) mondatairól, az a történelmi események tárgyi ismeretén túl nyilván politikai értékválasztás kérdése is. Nem bonyolítom a kérdést, egyszerűen csak ideírom: nekem meggyőző Taylor érvelése. De engem nem a történelmi értékelés izgat önmagában, sokkal inkább az, hogy következik-e ezekből valami tanulság a mára nézve. 

Ahol én nőttem fel, amilyen körülmények között nevelkedtem, ott nem volt mindennapos beszélgetés tárgya a magyarországi zsidók helyzete, vagy a határon túli magyarok élete, Trianon öröksége. Szégyen vagy nem, az én szüleim, rokonaim, ismerőseim a mindennapi megélhetés gondjairól beszélgettek gyermekkoromban. Arról, hogy elég lesz-e a pénzük a következő fizetésig.

Amikor tizenkilenc éves koromban Pécsre kerültem, akkor szembesültem először ezekkel a nemzeti kérdésekkel. (Igen, nekem nemzeti kérdés a zsidóság ügye is, a határokon kívül rekedt magyarok ügye is.) Egy új világgal találkoztam. Egy személyesen korábban nem ismert, nem megélt, de a nemzeti közösség emlékezetében és mai lelkiségében egyaránt élő traumával szembesültem. Egyre kíváncsibban hallgattam pesti polgár-zsidó osztálytársaim családjának élettörténetét, vagy éppen ijedt izgalommal vonatoztunk Aradra a vértanúk emlékművének október 6-i megkoszorúzására.

Pápán a város legjobb általános iskolájába jártam. Nem azért, mert tehetősek voltak a szüleim, hanem mert a belvárosban laktunk, igaz, egy aprócska vizes egyszoba-konyhás kis lakásban. A város vezetőinek gyerekeivel jártam egy osztályba, de hozzám hasonló sorú gyerekek, köztük cigányok is osztálytársaim voltak. És jól megvoltunk egymással. Nem voltak külön csoportjai a szegénynek és a gazdagoknak, a cigányoknak és a „magyaroknak”. Természetes volt, hogy sokfajták vagyunk. Utáltam, de nem szégyelltem szegénységünket.

Hogyan jön mindez ide? Úgy, hogy Taylor olvasásakor az az érzésem, hogy talán valóban van olyan, mint „nemzeti alkat”, valami közös nemzeti lelkiség, karakter, amiről Bibó is ír. És a mi nemzeti karakterünkben ott van, hogy századokkal korábban megvívott csatákat akarunk újra megvívni és a poroszokkal szemben nem a reformokban, hanem a „sajátos magyar gondolkodás” győzelmében, felülkerekedésében látjuk a siker kulcsát. Mintha lenne bennünk valami kiismerhetetlen belső meggyőződés, hogy jobbak, különbek vagyunk, uralkodásra méltóbbak másoknál. És ezt nem mai teljesítményünkből, hanem történelmi jogainkból próbáljuk meg levezetni.

Én nem hiszek történelmi jogokban. Persze szeretném, ha mi magyarok műveltebbek, szorgalmasabbak, dolgosabbak, nyitottabbak lennénk másoknál. Szeretném, ha mindezekért siker lenne jutalmunk. Ha jobban élnénk, ezért felnéznének ránk, és ide akarna jönni sok-sok ember, magyar és nem magyar egyaránt.

Nincs kétségem, hogy Orbán is sikeres, erős Magyarországot akar. De ő máshonnan indul és máshová érkezik. A múltat kívánja orvosolni, mert szerinte nekünk jár valami, amit elvettek tőlünk. Másrészt gyanakvóan, sokszor ellenségesen tekint a világra, háborút lát mindenhol, legyőzendő ellenséget, partnert sehol.

Németország a múlt században kétszer is tragikus háborút indított Európa ellen. Vesztett. És elveszett sokszor tízmillió ember és sokkal több lett földönfutó. Elveszett háborúk után ma Németország Európa legbefolyásosabb állama. Nem háborúkkal, fegyverekkel, hanem kultúrával, üzleti, gazdasági sikerekkel, protestáns erkölccsel, erős demokratikus elkötelezettséggel, a szélsőségekkel, a radikalizmussal történt szembefordulással. A németek tanultak saját múltjukból. Mi inkább szerecsenmosdatásban jeleskedünk.

Tragikus útra tévedtünk. Történelmi igaságunk keresése, hajszolása közepette kicsúszik a kezünkből a jelen és kiváltképp a jövő. Nemzetinek tartott politika nevében a magyarok egyik fele átkozza ki a hazából a vele egyet nem értő másik felet. De eszemben sincs az aritmetikai közép keresésének szándékával megfelezni a felelősséget. Sajnálom, de a baloldal, a liberálisok – és persze önmagam - minden tévedésével együtt is azt gondolom, hogy a rendszerváltozás utáni Magyarország egyre fájdalmas tévútja mögött elsősorban a magyar jobboldal tragikus nemzetértelmezése, világlátása, önpusztító sérelmi politikáját elfedő kivagyisága, felsőbbrendűségi hite húzódik meg.

Persze tudom, hogy ez nem új keletű jelenség. Nemzeti imánk, Kölcsey Himnusza is a balsorsot kárhoztatja. Felmentjük magunkat és a világot átkozzuk ahelyett, hogy magunkba néznénk. A kollektív történelmi kognitív disszonanciát önfelmentéssel és bűnbakképzéssel oldjuk fel. Az eredmény borítékolható: frusztráltak, következésképpen erőszakosak és végül sikertelenek leszünk.

 Akkor nincs semmi remény? Bukásra vagyunk ítélve?

Nem feltétlenül. De tartok tőle, hogy a nemzeti radikalizmus magyar felsőbbrendűséget hirdető, szabadságellenes, önfelmentő, önigazoló, harcias és világtól elforduló politikája még rendelkezik tartalékkal. A kilendült politikai inga még nem érte el szélső pontját. Ha igazam van – bár ne lenne! –, akkor még vár ránk pár kemény hónap, esetleg év, mielőtt megtanuljuk a németek leckéjét. Történelmi előjogok helyett mai teljesítmény, vezérelvű állam, egyszínű társadalom helyett demokratikus sokszínűség, bezárkózás helyett nyitottság lehet a nemzeti felemelkedés kulcsa.

A Fidesszel harcolunk, de nem ők az igazi ellenfelek. Ők csak az arca az igazi ellenfélnek. Magyar lelkünk rosszabb felével küzdünk, a „nekünk jár” mentalitással, a „mindenki a vesztünket akarja” tévképzettel, az „egyedül vagyunk” kollektív paranoiával. Mi lenne, ha észrevennénk, hogy ez egy minden nehézségével együtt reményeket hordozó és beteljesítő világ, a szabadság világa, amelyben a korlátaitól megszabadított emberi képzelet, tehetség nagyot alkothat, ha tényleg alkotni és nem rombolni akar.

2012 választóvonal lehet.

Írta:Gyurcsány Ferenc

Forrás: Facebook

Vissza...