Nem vagyunk normálisak?

2011-12-17 06:01:34

Az IMF delegáció távozásával, különös tekintettel arra, hogy a döntést az uniós pénzügyi biztos hozta meg, Magyarország minden reménye elszállt arra nézve, hogy konszolidálni tudja a pénzügyi helyzetét, stabilizálni legyen képes a jelenlegi állapotot, és haladékot találjon arra, hogy talpra álljon.

Az Orbán-kormány katasztrófába dönti az országot, amelynek egyetlen oka az a szélsőjobboldali ideológia, amely a Nemzetközi Valutaalapot a zsidó világösszeesküvés részének tartja, amellyel a nemzetközi zsidóság kirabolja a nemzeteket. Az Orbán-féle szabadságharc egyrészt a jobboldal által gerjesztett, ki nem mondott, magyar-zsidó háború része, másrészt arra irányul, hogy Orbán minden nemzetközi korláttól és jogi kényszertől megszabaduljon, és szabadon építhesse ki Európa közepén saját korlátlan hatalmát biztosító diktatórikus rendszerét. Ha úgy tetszik, nemcsak belföldön, hanem külföldön is kikapcsolja a fékek és ellensúlyok rendszerét.

Ez a törekvése nemcsak a demokratikus világ ellenérzéseit váltja ki, hanem létében fenyegeti Magyarországot, katasztrófába sodorja a magyar népet. Egy diktatúrát ugyanis csak olyan országban lehet bevezetni, amely nemzetközi elszigetelődés mellett is biztosítani tudja saját gazdasági fennmaradását. Magyarország nem ilyen ország. Mindig is többet költött, mint amennyit megtermelt, óriási államadósságot halmozott fel, nyitott gazdaság, amely függ a nezmetközi gazdasági és pénzügyi környezettől. Orbán elkésett a közmunkára épülő rabszolgatartó társadalom bevezetésével. Az éhező rabszolgák önfenntartó társadalma nem jött létre. Ezért most legújabban arra készül, hogy kirabolja a Magyar Nemzeti Bankot, felélje annak devizatartalékait. Bankrabló áll az ország élén, aki sajátjának tekint mindent, akit semmilyen jog vagy törvény nem korlátoz.

Magyarország szégyene, hogy ez az ember ilyen pozícióba emelkedhetett, de még nagyobb szégyene, hogy ott is maradhat. Erre már nem elégséges magyarázat, hogy elfoglalták a közmédiát, saját hazug médiabirodalmat hoztak létre, és a megmaradt szabad sajtó nagyobb része is többet ad a látszatra, a “visszafogottságra”, mint az őszinte szóra. Ezt már sajtó nélkül is kellene látni. A világ minden demokratikus vagy féldemokratikus országában az utcára vonulnának a tömegek, miután az utolsó esély is elúszni látszik, és az IMF delegációja – még a hatásra is ügyelve – villámsebesen, hajnali géppel elhagyta Magyarországot, mint egy süllyedő hajót. Nincs tovább mire várni. Ez az ember és kiszolgálói bebizonyították, hogy totálisan alkalmatlanok egy ország vezetésére, nem szolgáltak rá a közbizalomra, amit kaptak. Veszélybe sodorják egy nép megélhetését és létezését, talán meg az ország fennmaradását is. Ki kellene vonulni az utcára és követelni a szélhámos és tolvaj banda távozását.

Orbán január 1-től köztörvényes bűnözőként bitorolja a magyar miniszterelnöki széket. Alkotmányellenes puccsot hajtptott végre, a kétharmados parlamenti többséggel visszaélve eltörölte Magyarország köztársasági államformáját, demokratikus alkotmányát és jogrendjét. A hatalom kizárólagos megszerzésére törekszik. Ezt tiltja az az alkotmány, amelyre felesküdött, amelynek jogrendjében demokratikus választás útján hatalomra jutott. Ezért börtön jár. Hogy ez az általuk összebicskázott alaptörvényben is benne van, az nem számít, mert az az alaptörvény éppen ezért nem törvényes, illegitim.

Magyarország mindezt eltűrte, a demokrácia felszámolása miatt nem emelte fel a szavát. Szégyen, és sokat mond ennek a népnek a morális tartásáról, lelki állapotáról. De van egy pont, ahol már észnél kell lenni. Van egy olyan pont, ami már a létet és a fennmaradást veszélyezteti. Ha az IMF elvonulása tartós marad, Magyarországgal szemben a bizalom a mélybe zuhan, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. A magyar gazdaság túljutott a 24. órán. Nem lesz miből finanszírozni az államadósságot, de még talán az állami kifizetéseket sem, a teljes összeomlás fenyeget. Ezen a ponton már nem számítanak a politikai vonzalmak. Ha egy ilyen helyzetben egy vezetőnek az a legfontosabb, hogy az általa gyűlölt jegybankvezért eltávolítsa, és egy ilyen pillanatban, amikor rászorul a demokratikus Nyugat pénzügyi segítségére, a jegybank függetlenségének felszámolását tűzi ki célul, az nem normális. Vagy felelőtlen, aki nem képes felfogni a döntései súlyát, vagy orvosi eset. Mindkét esetben totálisan alkalmatlan a miniszterelnöki feladat ellátására.

Orbán és hazudozós bandája azért glasszálhat nyugodtan, követheti el a magyar nemzet elleni legnagyobb bűnöket, mert nem hallja saját népe hangját, hogy az tiltakozna. Hol vannak a demokraták? A jobb- és baloldali demokraták? Hol vannak a pártok? Hol vannak azok a tömegek, akik legutóbb nem mentek el szavazni? Most nem az MSZP és a Fidesz között kell választani, hanem élet és halál között. Hogy lehet, hogy a civil társadalomnak másfél év alatt nincs egy olyan szervezettsége, hogy egy ilyen helyzetben azonnal százezreket trombitáljanak az utcákra? Hol van a spontán felháborodás, ami az utcára visz?  Hol vannak azok, akik elmondanák egyenesen, világosan és őszintén az embereknek, hogy mi forog kockán? Hát legalább meg kellene mondani nekik, hogy ez itt nem a felcsúti óvoda, és amivel játszanak, az tízmillió ember élete és jövője.

Ezeket a mondatokat – természetesen – megint túlmozgásnak, szélsőséges uszításnak és túl radikális, indulatok vezérelte gondolatoknak minősíti majd a demokratikus érzelmű liberális ellenzék, mert nem ő találta ki, és mert ők a kávéházban és a kocsmában szeretnek csak beszélni erről, amíg a megélhetésben reménykedhetnek. Nem ocsúdnak fel a tényleges veszély nagyságára. Most már egyesek mondják, hogy el kell söpörni ezeket, ellent kell állni nekik, már azt is feszegetik, hogy alkotmányellenes az alkotmány eltörlése, de amikor ezeket egy évvel ezelőtt mondta bárki, amikor még nem volt ekkora a baj, akkor az ugyanígy szélsőséges, radikális és túl indulatos volt, mint most az a felszólítás, hogy ki kell menni az utcára. A félreértések elkerülése céljából szeretném tisztázni, hogy Nyugat-Európában, Amerikában ennek a töredékéért már másfél éve kimentek volna az emberek az utcára, és azóta be se mentek volna onnan. Londonban kétmillió ember tüntetett azért, mert a nyugdíjakkal valamit fabrikáltak. Hol van az ahhoz, hogy felszámolják a demokráciát, eltapossák az alapvető jogokat, megerőszakolják az emberek lelkét, bedarálják az alkotmányt és közben egy buta nacionalista ideológia miatt gazdasági összeomlásba viszik az országot?

Spontán reakcióról még nem hallottatok? A Magyar Szolidaritás Mozgalom szombatra tüntetést hirdetett. Dicséretes, de akkor még nem lehetett tudni, hogy pénteken mi lesz. Az ünnepnapokra összehívott demonstrációk semmit sem érnek. Nincs bennük a spontán felháborodás tüze, ereje. Mikor voltatok olyan előre megtervezett, munkaszüneti napra hirdetett tüntetésen, ami kielégített volna benneteket?

Másfél éve tart a bambulás. Mire vártok még? Arra, amikor nem lesz mit enni, nem fizetik ki a fizetéseket és a nyugdíjakat, nem működnek a kórházak, leáll a közlekedés, és még a szátokat sem lehet kinyitni? Mikor méltóztattok felemelni a hátsó feleteket és megmondani végre ennek a paprikajancsinak, hogy elég volt?

Bartus László írása az Amerikai Népszava online oldalán ide klikkelve érhető el.

Vissza...