Senki sem szavazott "rendszerváltásra" |
2011-12-09 19:23:01 |
|
Orbán Viktor nem aratott kétharmados győzelmet a legutóbbi választáson, mert a választóknak csak 52,7 százaléka voksolt rá, de leginkább a szocialista-liberális kormányzás ellen. Az alkotmányt megsemmisítő és a demokráciát leépítő intézkedéseire sem kapott felhatalmazást, mert a választási kampányban erről szó sem volt. Ezekre senki nem szavazott, ez nem a magyar nép, hanem Orbán Viktor akarata. Charles Gati úgy véli, a magyarok nagy része és a külföldi kormányok egyaránt elhiszik azt az éjjel-nappal ismételt propagandát, hogy Orbán Viktor pártja kétharmados győzelmet aratott a tavalyi választáson – holott ez “illúzió”. “Az alkalmazkodás még mindig elterjedtebb, mint a csalódottság és az ellenszegülés” – írta a politológus az amerikai magazin legújabb számában. Gati szerint a kormányzó Fidesz-KDNP, valamint Orbán Viktor miniszterelnök még mindig jelentős – “de már nem kimagasló” – politikai támogatottságot élvez Magyarországon. Emlékeztetett, hogy “ha nem számítjuk azon választópolgárokat, akik nem mentek el szavazni, akkor is a választók 52,7 százaléka inkább a korábbi évek szocialista-liberális koalíciója ellen voksolt, mintsem támogatta volna a Fidesz terveit. A kétharmados diadal megtévesztő ‘tényét’ pedig arra használja Orbán, hogy a tavaly közepe óta bevezetett törvényeket és jogszabályokat igazolja vele. Miközben a választási kampány alatt még szó se volt új alkotmányról, média-, választási vagy egyházi törvényről” – szögezte le Charles Gati. A magyar származású szakember szerint a közszférában dolgozók elsősorban azért nem szegülnek szembe a kormánnyal, mert állásukat féltik. “Azonban a megalkuvás szelleme a magánszektorban is jellemző” – teszi hozzá. “Nem csak a kormányügynökségek, hanem minden, a kormánnyal üzleti kapcsolatban álló vállalat politikailag megfelelően viselkedik, nem kritizálva Orbánt és politikáját” – fejti ki Gati. Az emberek – mint írta – megosztottak, nem csak a kabinet és az ellenzék között, hanem az alkalmazkodás és szembeszegülés terén is. Magyarországi látogatása során a budapesti Mercure Hotelben szállt meg, ahol meglepően tapasztalta, hogy csak a jobboldali Magyar Nemzet és Magyar Hírlap című napilapokat lehet kapni. Kérdésére, hogy a francia tulajdonú, magyar igazgatású hotelben miért nem kapható baloldali lap, a személyzet úgy felelt: “Egykor volt, most nincs. Talán majd egy nap újra lesz.” “Vagyis, ha a jelenlegi kormány távozik, ismét rendelnek” – vonja le a következtetést Gati. “Több száz ember vesztette el munkáját, mert a legfőbb követelmény a politikai hűség lett” – írja. A professzor szerint, ha érkezik, érkezne is kritika a kormány ellen, az nem érne sokat, hiszen Orbán Viktor “nem vesz tudomást róluk”. Az európai sajtó – az Economist, a Financial Times és a Der Spiegel vezetésével – nyomon követte, hogyan “csúszik vissza Magyarország a rendszerváltás demokratikus éllovasának szerepéből a legelmaradottabb pozícióba”. Adam Michnik a Gazeta Wyborcza lengyel napilap vezércikkében egykori barátját, a nyolcvanas években antikommunista Orbánt most harcos, elszánt és mindenekfelett veszélyes személyként jellemzi, aki “veszélyt jelent a demokráciára nem csak Magyarországon, hanem Közép-Európában bárhol”. A hivatalos válasz a bírálatokra pedig: azok a budapesti baloldal információi alapján íródtak, vagy a külföldi sajtó nem veszi figyelembe a magyar történelem során bekövetkezett traumákat – sorolja Gati. Hozzáfűzi: a legabszurdabb kormánybeli reakció, hogy a külföldiek egyszerűen utálják Magyarországot és a magyarokat. Gati személyes példával is él: az októberben Bécsben, vele készült kisinterjú alapján íródott Magyar Hírlap-cikkben a szerző azt sugallta, hogy a külföldiek, főként a zsidók, magyarellenesek. A szakember számos trágár, gyűlölködő üzenetet kapott ezek után, s ez mind nem zavarta volna, ha “a kormány elhatárolódott volna a szélsőjobboldali radikálisoktól”. “Azonban míg Orbán az idegengyűlölő, romaellenes és antiszemita Jobbik párttól elhatárolódik, addig támogatóikra gyakran kikacsint. Jól jön még a szavazatuk 2014-ben” – szögezi le Gati. Mivel Orbán Viktor ellenzéki szerepben még szembement elődjeivel, ellenezve a szükséges strukturális reformok bevezetését, most ő sem lépheti meg azokat – fogalmaz Gati, példának említve a felsőoktatási tandíjat, vagy az egészségügyi vizitdíjat. “Ehelyett kénytelen rövid távú intézkedésekkel pótolni azokat, mint a bankadó, a magánnyugdíjak államosítása, az energiaszektor megadóztatása, a rendvédelmiek korai nyugdíjazásának megvonása vagy a svájci frankhitelek kedvező árfolyamon történő visszafizetése, amellyel a veszteség utáni felelősséget a bankra hárítja” – magyarázza a professzor. Mindezek ellenére is könnyen összeomolhat a költségvetés – írja Gati. Ezt jól mutatja, hogy a hosszú ellenkezés után mégis a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordult a kormány. S bár próbálja biztonsági mentőhálónak, rugalmas hitelkeretnek nevezni azt, azonnali segítségre van szükség. “Orbán próbálja Magyarország gazdasági függetlenségét óvni, ragaszkodva ahhoz, hogy nem fogadja el az IMF feltételeit. Ezzel is bizonygatva, hogy éhes ember válogathat” – mutatott rá Charles Gati. A magyar származású politológus úgy összegez, hogy Magyarországon korlátolt, irányított demokrácia van. Kudarc esetén pedig az egyetlen dolgot teszik, amit tehetnek: elődeiket vádolják, az előző kormányzatot – írta Gati, emlékeztetve rá, hogy három korábbi miniszterelnök ellen is eljárás indult. “Egy soha véget nem érő büntető folyamatba kezdett a magyar vezetés” – közölte Gati. Egy nemrégiben készült közvélemény-kutatásból kiderült, a magyarok 57 százaléka állítja: jobban éltek 1989 előtt, mint most. Ráadásul a többség vágyódik Kádár János “gulyáskommunizmusa” után. Gati szerint valójában az emberek visszasírják azokat az időket, amikor Magyarországra irigyek voltak szomszédjai, mert náluk szabadabb és sikeresebb állam volt. Hozzátette, ismét megjelent a régi időket idéző félelem. Budapesti tartózkodása alatt itteni barátai többször kivették az akkumulátort mobiltelefonjukból, jelezve: “így nem tudják a hatóságok, mint mondunk”. Amikor pedig valamilyen politikai témát beszéltek volna meg, ismerősei közölték: “nem telefontéma”. “A nyolcvanas években hallottam utoljára ezt a kifejezést. Két évtizeddel a kommunizmus összeomlása után újra felütötte fejét a félelem” – sajnálkozik Gati cikkében. |
Rendkívül alapos és pontos,