EbbĹ‘l mĂ©g nem lett törvĂ©ny, sĹ‘t egyelĹ‘re a visszamenĹ‘leges bĂĽntetĹ‘ igazságszolgáltatásra irányulĂł, Gulyás Gergely által benyĂşjtott, megtárgyalt Ă©s a zárĂłszavazás elĹ‘tt állĂł törvĂ©nyjavaslatbĂłl sem, amely az emberiessĂ©g elleni bűncselekmĂ©nyek el nem Ă©vĂĽlĂ©sĂ©nek nemzetközi egyezmĂ©nyekben rögzĂtett elvĂ©t erĹ‘sĂtenĂ© meg. Ezt követĹ‘en most Lázár János Ă©s Harrach PĂ©ter frakciĂłvezetĹ‘k „sarkalatos” törvĂ©nyjavaslata foglalkoztatja az OrszággyűlĂ©st Ă©s a nyilvánosságot, amely törvĂ©nyben rögzĂtenĂ© az egykori állampárt bűneit, felelĹ‘ssĂ© teszi ezekĂ©rt a bűnökĂ©rt a mai MSZP-t is (ennek kĂ©ptelensĂ©gĂ©vel e cikkben nem tudok foglalkozni), jogi normába illeszti a pártállami tisztsĂ©gviselĹ‘k nyugdĂjának csökkentĂ©sĂ©t (errĹ‘l Ărtam a korábbi cikkben), megfosztja Ĺ‘ket szemĂ©lyes adataik vĂ©delmĂ©nek jogátĂłl, vĂ©gĂĽl a bĂĽntetĹ‘ igazságszolgáltatás tekintetĂ©ben erĹ‘sen kiterjesztve megismĂ©tli az emlĂ©kezetes ZĂ©tĂ©nyi–Takács-törvĂ©nyt.
Ezen a ponton a törvĂ©nyjavaslat tĂşllĂ©p a Gulyás-fĂ©le törvĂ©nyjavaslaton: nem a nemzetközi egyezmĂ©nyek által a nem elĂ©vĂĽlĹ‘ körbe sorolt emberiessĂ©g elleni bűncselekmĂ©nyeket teszi Ă©vtizedek elteltĂ©vel ĂĽldözhetĹ‘vĂ©, hanem ĂşjraindĂtja az elĂ©vĂĽlĂ©st „a pártállam nevĂ©ben, Ă©rdekĂ©ben vagy egyetĂ©rtĂ©sĂ©vel a kommunista diktatĂşrában Magyarország ellen vagy szemĂ©lyek ellen elkövetett sĂşlyos bűncselekmĂ©nyek” esetĂ©ben, mĂ©gpedig nemcsak az 1990 elĹ‘tt nem ĂĽldözött, de az 1990 Ă©s 2011 között nem ĂĽldözött cselekmĂ©nyeket illetĹ‘en is.
Nemcsak a Fidesz politikusai, hanem a nyilvánosság egyes más szereplĹ‘i is azt állĂtják, hogy a kezdemĂ©nyezĂ©sek olyasmit pĂłtolnak, amit már a rendszerváltáskor el kellett volna vĂ©gezni. Azt állĂtom, hogy ez nem Ăgy van, az effajta „igazságtĂ©telnek” nincs lĂ©tjogosultsága. Az MDF Justitia-terve már 1991-ben is elfogadhatatlan volt, a ZĂ©tĂ©nyi–Takács-törvĂ©ny – amelyet az akkori Fidesz határozottan elutasĂtott, a mai viszont az 1992-ben azt megsemmisĂtĹ‘ alkotmánybĂrĂłsági határozatot utasĂtja el – nem volt jogállami törvĂ©ny, s hasonlĂłkĂ©ppen minden elemĂ©ben ellentĂ©tes a jogállam alapjaival a Lázár–Harrach-fĂ©le „átmeneti” törvĂ©ny is.
Ma már közhely, hogy a Fidesz azĂ©rt illesztette mĂłdosĂtással magába a hatályos alkotmányba a visszamenĹ‘leges adĂłzás lehetĹ‘sĂ©gĂ©t, vagy a maga alaptörvĂ©nyĂ©be a „vĂ©gleges Ă©letfogytiglani szabadságvesztĂ©st”, hogy törvĂ©nyeit kivonja az alkotmánybĂrĂłsági ellenĹ‘rzĂ©s alĂłl. Ugyanez a szándĂ©k vezette akkor is, amikor az alaptörvĂ©ny preambulumába illesztett egy olyan mondatot, hogy „Tagadjuk a magyar nemzet Ă©s polgárai ellen a nemzetiszocialista Ă©s kommunista diktatĂşrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elĂ©vĂĽlĂ©sĂ©t.”, ahol az „embertelen bűnök” tág Ă©rtelmezĂ©st lehetĹ‘vĂ© tevĹ‘ gumifogalmazás. A Gulyás-fĂ©le el nem Ă©vĂĽlĂ©si törvĂ©nyjavaslat csak azokat a cselekmĂ©nyeket kĂvánja Ă©vtizedek elteltĂ©vel is bĂĽntethetĹ‘vĂ© tenni, amelyeket a nemzetközi egyezmĂ©nyek is Ăgy kezelnek. Az AlkotmánybĂrĂłság azonban már az 53/1993. (X.13) AB-határozatban kimondta, hogy a magyar bĂrĂłságok ĂtĂ©lkezĂ©sĂĽkben közvetlenĂĽl alkalmazhatják ezeket az egyezmĂ©nyeket. (Alkalmazták is a sortűzperekben.)
Ezt a jelek szerint nem tartják elĂ©gsĂ©gesnek ahhoz, hogy kiterjeszthessĂ©k az utĂłlagos igazságszolgáltatást a ZĂ©tĂ©nyi–Takács-törvĂ©nyben szereplĹ‘ körre, sĹ‘t azon tĂşl is, Ă©s ne bĂzzák a bĂĽntethetĹ‘sĂ©g megĂtĂ©lĂ©sĂ©t se a bĂrĂłságra, se a – mellesleg szemĂ©lyi összetĂ©telĂ©ben már a maguk kĂ©pĂ©re formált – AlkotmánybĂrĂłságra. ElvĂ©gre a hivatkozott AB-határozat indoklása figyelmeztet: „Az AlkotmánybĂrĂłság felhĂvja a figyelmet arra is, hogy a New York-i EgyezmĂ©ny szerinti, visszahatĂł hatályĂş el nem Ă©vĂĽlĂ©s kizárĂłlag az egyezmĂ©nyben felsorolt, a nemzetközi jogban meghatározott bűncselekmĂ©nyekre vonatkozik. Az ezek által vĂ©dett tárgy megkĂĽlönbözteti Ĺ‘ket a belsĹ‘ jog hasonlĂł tĂ©nyállásĂş bűncselekmĂ©nyeitĹ‘l. PĂ©ldául az emberölĂ©s csak akkor minĹ‘sĂĽl emberisĂ©g elleni bűntettnek, ha »tömegesen«, illetve »szĂ©les körű Ă©s rendszeres támadás rĂ©szekĂ©nt« követtĂ©k el.” Nyilván el akarják kerĂĽlni, hogy egy bĂrĂłság Ăşgy vĂ©lekedhessen, hogy valamely egykori pártállami vezetĹ‘ cselekmĂ©nye mĂ©gsem tekinthetĹ‘ a nemzetközi egyezmĂ©nyek szerint emberiessĂ©g elleni bűncselekmĂ©nynek. A Lázár–Harrach-fĂ©le törvĂ©nyjavaslat ezĂ©rt már minden, 1990 elĹ‘tt elkövetett „sĂşlyos cselekmĂ©nyre” ĂşjraindĂtaná az elĂ©vĂĽlĂ©st. Ezzel a Fidesz nyilvánvalĂłan szembefordul a ZĂ©tĂ©nyi–Takács-törvĂ©nyt megsemmisĂtĹ‘ 11/1992. (III.5) alkotmánybĂrĂłsági határozatban kimondott jogállami követelmĂ©nyekkel, miszerint:
„A jogállam alapvetĹ‘ eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság – többek között – megköveteli a megszerzett jogok vĂ©delmĂ©t, a teljesedĂ©sbe ment, vagy egyĂ©bkĂ©nt vĂ©glegesen lezárt jogviszonyok Ă©rintetlenĂĽl hagyását, illetve a mĂşltban keletkezett, tartĂłs jogviszonyok megváltoztathatĂłságának alkotmányos szabályokkal valĂł korlátozását.” Majd: „A jogviszonyok igazságtalan eredmĂ©nye viszont önmagában nem Ă©rv a jogbiztonsággal szemben.” Továbbá: „Jogállamot nem lehet a jogállam ellenĂ©ben megvalĂłsĂtani. A mindig rĂ©szleges Ă©s szubjektĂv igazságosságnál a tárgyi Ă©s formális elvekre támaszkodĂł jogbiztonság elĹ‘bbre valĂł.” EbbĹ‘l arra következtetett az AlkotmánybĂrĂłság, hogy „az állam tĂ©tlensĂ©ge folytán az elĂ©vĂĽlĂ©si idĹ‘ leteltekor megszerzett bĂĽntethetetlensĂ©g az elĂ©vĂĽlĂ©s leteltĂ©nek pillanatában teljesen beáll, Ă©s nem lehet utĂłlag sem »csökkenteni«, sem felĂ©leszteni.” Ha tehát az állam a rendszerváltást követĹ‘, illetve a nemzetközi megállapodások közvetlen alkalmazhatĂłságát kimondĂł alkotmánybĂrĂłsági döntĂ©s Ăłta eltelt kĂ©t Ă©vtizedben nem Ă©rvĂ©nyesĂtette bĂĽntetĹ‘ hatalmát, akkor ezt ennyi idĹ‘ elteltĂ©vel Ăşj politikai megfontolások alapján jogállamban már nem teheti meg. „A bĂĽntetĹ‘hatalom gyakorlására rendelt hatĂłságok mulasztása vagy a kĂ©zre kerĂtĂ©s eredmĂ©nytelensĂ©ge – mint kockázat – az államot terheli.”
Az AlkotmánybĂrĂłság következtetĂ©se az volt: „A már elĂ©vĂĽlt bűncselekmĂ©nyek ĂşjbĂłl bĂĽntethetĹ‘vĂ© tĂ©tele alkotmányellenes.” Márpedig a Lázár–Harrach-fĂ©le törvĂ©nyjavaslat Ă©ppen ezt tartalmazza. A nemzetközi megállapodások az el nem Ă©vĂĽlĂ©st az elkövetĹ‘k hatalmi pozĂciĂł általi vĂ©dettsĂ©ge vagy elrejtĹ‘zĂ©se miatt mondták ki, de a mi esetĂĽnkben ma már egyik szempont sem áll fenn, hiszen a szĂłban forgĂł szemĂ©lyek kĂ©t Ă©vtizede nem Ă©lvezik a hatalom vĂ©delmĂ©t, Ă©s nem is rejtĹ‘ztek el, itt Ă©lnek közöttĂĽnk Magyarországon. Az állam kĂ©t Ă©vtizeden át nem lĂ©pett fel velĂĽk szemben, vagyis „a bĂĽntetĹ‘hatalom gyakorlására rendelt hatĂłságok mulasztása” állt elĹ‘. Ebben politikai megfontolások vezettĂ©k, amelyeket korábban a Fidesz is osztott. Orbán Viktor mondta hĂşsz Ă©ve, 1991. december 11-Ă©n az OrszággyűlĂ©sben: „A Fidesz parlamenti frakciĂłjának szilárd meggyĹ‘zĹ‘dĂ©se ugyanis, hogy a kommunizmus tĂşlĂ©lĂ©sĂ©t Magyarországon ma nem az jelenti, hogy nĂ©hány vállalatvezetĹ‘ Ă©s bankelnök a helyĂ©n marad, esetleg egy-kĂ©t 80 Ă©ves kommunista gazembert nem állĂtanak bĂrĂłság elĂ©, vagy uram bocsá’ nem kerĂĽl KĂłnya Ăşr kĂ©st szorongatĂł rajongĂłinak keze közĂ©.” Az, hogy Orbán Viktor ma errĹ‘l Ăşjabb politikai megfontolásokbĂłl mást gondol, Ă©s mai szándĂ©kait az alaptörvĂ©nyĂ©be is belefoglalta, nem teszi szándĂ©kait jogállamivá.
Mi lehetett az oka annak, hogy hĂşsz Ă©vvel ezelĹ‘tt Orbán Viktor – az egĂ©sz Fidesz-frakciĂłval egyĂĽtt – mĂ©g elutasĂtotta az elĂ©vĂĽlĂ©st ĂşjraindĂtĂł ZĂ©tĂ©nyi–Takács-törvĂ©nyt, Ă©s az idĂ©zett mĂłdon gĂşnyolĂłdott az MDF „igazságtĂ©teli” törekvĂ©sein? Orbán akkor mĂ©g tartotta magát ahhoz a hallgatĂłlagos megállapodáshoz, hogy a bĂ©kĂ©s, tárgyalásos rendszerváltásra támaszkodva a korábbi ellenzĂ©kiek hatalomra kerĂĽlve sem kezdemĂ©nyezik a pártállam egykori vezetĹ‘inek bĂĽntetĹ‘jogi felelĹ‘ssĂ©gre vonását. Ugyanabban az idĹ‘ben pĂ©ldául Csehszlovákiában a kommunista párt tisztsĂ©gviselĹ‘it tĂz Ă©vre kizárták a politikábĂłl. A volt NDK terĂĽletĂ©n szĂ©les körű B-listázások voltak, amelyek bĂrákra Ă©s pedagĂłgusokra is kiterjedtek. Oroszországban a SzovjetuniĂł szĂ©tesĂ©se után be is tiltották a kommunista pártot. Magyarországon ehhez hasonlĂł lĂ©pĂ©sek mĂ©rvadĂł politikai erĹ‘kben fel sem merĂĽltek, senki nem kĂ©rdĹ‘jelezte meg az MSZMP kĂ©t utĂłdpártjának (az MSZP-nek Ă©s a Munkáspártnak) rĂ©szvĂ©telĂ©t a politikai Ă©letben, a választásokon, nem merĂĽlt fel az állampárt korábbi vezetĹ‘inek bárminemű felelĹ‘ssĂ©gre vonása. Vajon miĂ©rt követtek Magyarországon más eljárást, mint másutt? Olyan mulasztás törtĂ©nt volna, amelyet most helyre kell hozni?
A rendszerváltĂł politikai erĹ‘k effajta magatartása a magyar fejlĹ‘dĂ©s sajátosságaival fĂĽggött össze. Magyarországon 1956 után az állampárt vezetĹ‘ magja a maga identitását nemcsak a kommunista eszmerendszerrel határozta meg, de a Rákosi-korszakra jellemzĹ‘ sztálinista gyakorlattĂłl valĂł kĂĽlönbsĂ©gtĂ©tellel is, Ă©s az 1956 utáni borzalmas megtorláson tĂşljutva, a konszolidáciĂł vĂ©gĂ©re Ă©rve a pártállam engedĂ©kenyebb változatát alakĂtotta ki, melyet puha diktatĂşrának szoktunk nevezni. Maga a rendszerváltás hosszĂş reformperiĂłdust tetĹ‘zött be, amelynek nyomán – nem változtatva a politikai rendszer diktatĂłrikus jellegĂ©n – az Ă©letviszonyok fokrĂłl fokra elviselhetĹ‘bbĂ© váltak. A magyar közvĂ©lemĂ©ny jĂłl Ă©rzĂ©kelte a kĂĽlönbsĂ©geket mind az általánosan megbĂ©lyegzett Rákosi-korszakhoz, mind a többi szocialista országhoz kĂ©pest, s ezt a hatalom gyakorlĂłinak tulajdonĂtotta. A rendszerváltĂł politikusok akkori viszonyát az állampárt tisztsĂ©gviselĹ‘ihez befolyásolta a háromoldalĂş tárgyalások hosszĂş hĂłnapjai során kialakult, harccal Ă©s egyĂĽttműködĂ©ssel egyaránt jellemezhetĹ‘ kapcsolat. A rendszerváltĂł pártok sok politikusa Ă©s szakĂ©rtĹ‘je dolgozott korábban az államapparátusban, a gazdasági Ă©letben, a kutatásban, Ă©s kollĂ©gakĂ©nt tartották számon a kormány szakembereit. Más viszony volt ez, mint ami pĂ©ldául Csehszlovákiában vagy az NDK-ban állĂtotta szembe az ellenzĂ©ki Ă©rtelmisĂ©gieket az állampárt vezetĹ‘ivel Ă©s tisztsĂ©gviselĹ‘ivel, akik a fordulat napjaiig a korábbi mĂłdon gyakorolták a hatalmat. Magyarországon ezĂ©rt az „igazságtĂ©telt” a lakosság szűk, a korábbi rendszerrel Ă©lesen szembenállĂł csoportja igĂ©nyelte, a többsĂ©get azonban nem foglalkoztatta.
Ez igazolĂłdott akkor, amikor 1991-ben az akkori MDF elĹ‘ször mondta fel a fentiekben leĂrt hallgatĂłlagos megállapodást a Justitia-tervvel, majd a ZĂ©tĂ©nyi–Takács-törvĂ©nnyel. Ezek a kezdemĂ©nyezĂ©sek nem voltak kĂĽlönösebben nĂ©pszerűek. A prĂłbálkozás – fĂĽggetlenĂĽl mĂ©rsĂ©kelt nĂ©pszerűsĂ©gĂ©tĹ‘l – az AlkotmánybĂrĂłság döntĂ©sĂ©vel bukott meg. A Fidesz most, huszonkĂ©t Ă©v elteltĂ©vel Ăşjra felrĂşgja az egykori hallgatĂłlagos megállapodást. Márpedig ha a ZĂ©tĂ©nyi–Takács-törvĂ©ny alkotmányellenes volt, annak a Lázár–Harrach-fĂ©le törvĂ©nyjavaslatban megjelenĹ‘ bĹ‘vĂtett kiadása a SĂłlyom-fĂ©le AlkotmánybĂrĂłság megĂtĂ©lĂ©sĂ©ben ugyanĂgy alkotmányellenes lenne. Ennek kimondásátĂłl azonban a Fidesznek ma nem kell tartania, az alkotmánybĂráskodás Magyarországon gyakorlatilag már megszűnt. A törvĂ©ny ettĹ‘l fĂĽggetlenĂĽl is sĂşlyosan sĂ©rti a jogállamiságot. TĂşl az alkotmányossági megĂtĂ©lĂ©sen, becstelen az, aki huszonkĂ©t Ă©v elteltĂ©vel, a teljhatalom birtokában felrĂşgja az 1989-ben az állampárt kĂ©pviselĹ‘ivel a bĂ©kĂ©s átmenetrĹ‘l kötött megállapodás hátterĂ©ben kialakult hallgatĂłlagos megegyezĂ©st.
Bauer Tamás (a Demokratikus KoalĂciĂł alelnöke)
Bauer Tamás Ărása ide klikkelve Ă©rhetĹ‘ el a Nol.hu-n. |