Ăšgy tűnik, meg fog alakulni a NIBEK, azaz a Nemzeti InformáciĂłs Ă©s BűnĂĽgyi ElemzĹ‘ Központ, amelynek joga lesz elĹ‘zetes engedĂ©ly Ă©s bármilyen korlátozás nĂ©lkĂĽl betekinteni mindenki minden elektronikusan Ă©s papĂron tárolt adatába, többek között a szemĂ©lyiadat- Ă©s lakcĂmnyilvántartásba, az adóügyekbe, az orvosi adatokba, a banki adatokba, sĹ‘t, mĂ©g a repĂĽlĹ‘jegy-foglalásokba is. Vagyis, ha kedve tartja, bármely magyar állampolgárrĂłl kĂ©szĂthet olyasmi Ă©lettörtĂ©netet, mint ami a Facebookon is megjelenik, csak itt nem az fog szerepelni, hogy hány pontot Ă©rt el valaki a kvĂzeken, hanem az, hogy mennyit keres Ă©s milyen betegsĂ©gei vannak.
Ez a civilizált világban példa nélküli, botrányosan tág jogkör. De az egészben nem ez a legmeglepőbb és a legrémisztőbb, hanem az a teljes csend, ahogy a magyar civil szféra reagált eddig, illetve az, ahogy nagyon sokan már önszorgalomból, előre elkezdték megideologizálni, miért is jó ez, vagy legalább miért nem baj. Úgyhogy most összegyűjtöttem néhány érvet, és cáfolnám őket, hogy többször ne kelljen erről vitát nyitni.
„Csak az fĂ©l, akinek rejtegetni valĂłja van.” – Ez a legklasszikusabb Ă©s leghazugabb Ă©rv a mindent látĂł állam mellett. Az Ă©rvelĂ©s figyelmen kĂvĂĽl hagyja az ártatlanság vĂ©lelmĂ©t, ami talán TĂĽrkmenisztánban megengedhetĹ‘, EurĂłpában nem, kĂĽlönösen nem általánosan, az összes állampolgárra vonatkozĂłan. Ez egyszerűen sĂ©rtĹ‘ feltĂ©telezĂ©s, az állam annyira bizalmatlan saját polgáraival szemben, hogy mindenkit potenciális terroristának nĂ©z. A másik feltĂ©telezĂ©s az ilyen Ă©rvelĂ©s mögött, hogy mindenki potenciális bajkeverĹ‘, de az állam van olyan okos Ă©s ĂĽgyes, hogy ki tudja válogatni elĹ‘re, kik lesznek majd tĂ©nyleg a bűnelkövetĹ‘k. Ez olyan szintű tudást feltĂ©telez az állam rĂ©szĂ©rĹ‘l, amivel egy hatalom mĂ©g Hollywoodban sem rendelkezik. Épp ezĂ©rt ezzel mentegetni a NIBEK-et felesleges.
„Az állam ezeket az adatokat Ăşgyis tudja.” – Nem, nem tudja, Ă©s fĹ‘leg nem kezeli egy egysĂ©ges rendszerben, azaz az adĂłhivatal nagyon helyesen nem fĂ©r hozzá automatikusan mondjuk a belgyĂłgyászati leletekhez. A felsorolt adatkezelĹ‘k köre jĂłval szĂ©lesebb, mint az állami szervezetek: bankok, vállalkozások, kis Ă©s nagy cĂ©gek lesznek kötelesek ĂĽgyfeleikrĹ‘l automatikusan adatot szolgáltatni. Továbbá milyen bűnmegelĹ‘zĂ©shez kell szabad privát aktorok közti átlagos szerzĹ‘dĂ©sek Ă©s a hozzájuk kapcsolĂłdĂł számlák, átutalások tartalmában kutakodni? Mennyiben fontos a bűnmegelĹ‘zĂ©sben, hogy mondjuk a szabad mozgást biztosĂtĂł schengeni övezetben ki hova utazik? Hogy mennyi a villanyszámlája Ă©s a vĂ©rcukorszintje?
„Ez technikailag nagyon nehezen volna tömeges mĂ©retekben megvalĂłsĂthatĂł.” – Nehezen, az igaz, de megvalĂłsĂthatĂł. A Google Ă©s a Facebook korában nem kell bizonygatni, hogy a kellĹ‘ erĹ‘forrás Ă©s szakĂ©rtelem birtokában lehet olyan számĂtĂłgĂ©pes rendszert csinálni, amelyik kĂ©pes nemhogy tĂzmilliĂł, hanem akár 800 milliĂł felhasználĂł számos tevĂ©kenysĂ©gĂ©t követni, a fotĂłit eltárolni, azokbĂłl biometriai adatokat kinyerni stb. Igen, nyilván a magyar állami adatbázisok mind összeomlanának hasonlĂł intenzitásĂş lekĂ©rdezĂ©sözöntĹ‘l, Ă©s nyilván nem lesz kĂ©pes minden adatgazda a Facebook platformjához hasonlĂł szintű hozzáfĂ©rĂ©st kiĂ©pĂteni, de ez legfeljebb lassĂtja a NIBEK-et, nem akadályoz meg semmilyen visszaĂ©lĂ©st. ArrĂłl nem is beszĂ©lve, hogy ha technikailag nem lehet megcsinálni, amit akarnak, akkor ugyan minek prĂłbálkozni.
„A nyugati világban rengeteg pĂ©lda van ugyanilyen adatkezelĂ©sre.” – Nem, nincs, Ă©s kĂ©sz. Ez a mĂ©diatörvĂ©ny esetĂ©n alkalmazotthoz hasonlĂł vĂ©dekezĂ©s: valĂłban vannak hasonlĂł rĂ©szletek nĂ©hány államban, de ennyire sĂşlyosak sehol sem, Ă©s pláne nem egyszerre. Amerikában a beutazĂł kĂĽlföldieknek tesznek fel nĂ©hány nem tĂşl bonyolult kĂ©rdĂ©st, nem a saját állampolgáraiknak. Az EU számos országában meg annyira komolyan veszik az állampolgárok szabad áramlását, hogy bármilyen szemĂ©lyes okmány felmutatása nĂ©lkĂĽl fel lehet szállni mĂ©g a repĂĽlĹ‘re is (Ă©rvĂ©nyes jeggyel Ă©s biztonsági ellenĹ‘rzĂ©s után persze). Soha semmilyen eurĂłpai Ăşt esetĂ©n nem kĂ©rik el az ember lakcĂmĂ©t Ă©s telefonszámát. Soha. Soha nem mĂ©rnek vĂ©rnyomást repĂĽlĹ‘re szállás elĹ‘tt. Soha nem kĂ©rnek lakcĂmkártyát vonatjegyvásárláshoz. Ă–sszessĂ©gĂ©ben igyekeznek elkerĂĽlni az irreleváns szemĂ©lyes adatok abajgatását Ă©s felesleges kezelĂ©sĂ©t. Mert kulturált helyeken Ăgy szokás.
„Ezeket az adatokat Ăşgyis önkĂ©nt megadjuk magáncĂ©geknek, márpedig az rosszabb, mint az állam.” – ElĹ‘ször is, a magáncĂ©g nem rosszabb, mint az állam. SĹ‘t, a viszony sokkal tisztább: mi adatot szolgáltatunk vagy Ă©pp fizetĂĽnk, a cĂ©g pedig olyan szolgáltatást vĂ©gez, ami nekĂĽnk valamiĂ©rt hasznos. Akinek pedig nem Ă©ri meg, az nem lĂ©p be ezekbe a rendszerekbe, amelyek az államnál jĂłval szűkebb körű adathalmazt kezelnek egyĂ©bkĂ©nt. VĂgan meg lehet lenni Facebook-profil nĂ©lkĂĽl, nem kötelezĹ‘ Gmailt használni, Ă©s Ăgy tovább, számos más lehetĹ‘sĂ©g van. Az állammal ezzel szemben nincs választásunk, nem mondhatjuk, hogy bocsánat, kiszállunk, mert nem Ă©ri meg a buli. Ráadásul az sem tiszta, mit kapunk cserĂ©be Ă©s kitĹ‘l. További fontos kĂĽlönbsĂ©g, hogy az adatokat kezelĹ‘ magáncĂ©gek szigorĂş felĂĽgyelet alatt vannak, mind az állami szervek, mind az adatvĂ©delemmel foglalkozĂł civil szervezetek folyamatosan nagyon komolyan ellenĹ‘rzik Ĺ‘ket. Az államot ezzel szemben nem kontrollálja senki. Meg kell emlĂteni, hogy az állam sokkal kevesebb beleszĂłlást enged abba, hogy kinek adhatja ki az adatainkat: a Facebookon egyszerűen beállĂthatĂł, ki mit láthat, az államnál viszont nem tilthatom le az egyes szervezetek hozzáfĂ©rĂ©sĂ©t, csak Ă©s kizárĂłlag a kereskedelmi cĂ©lĂş adat-árusĂtást. De azt sem maradĂ©ktalanul, politikai kampányhoz ugyanis akkor is kiadhatĂł a nĂ©v Ă©s a cĂm, ha másra egyĂ©bkĂ©nt nem. Aki meg kĂĽlönösen paranoid, számos technikai eszközzel teheti lehetetlennĂ©, hogy internetes tĂ©nykedĂ©sĂ©t a közössĂ©gi oldalak nyomon kövessĂ©k. Vagyis bizony, az állam veszĂ©lyesebb adatgazda, mint a Facebook.
Azt, hogy a mindenkori kormányzat miĂ©rt szeretne minĂ©l többet tudni az állampolgárairĂłl, sajnos Ă©rtem. Nem örĂĽlök neki, nemkĂvánatosnak tartom, de Ă©rtem: sajnos ilyen a hatalom termĂ©szete. IgazábĂłl megtehetnĂ©k ezt tökĂ©letes csendben is, kicsit meg is lep, hogy ilyen nyĂltan kezdtek neki a mindentudĂł rendszer kiĂ©pĂtĂ©sĂ©nek. Ami nem fĂ©r a fejembe, az az, hogy egyĂ©bkĂ©nt a világ, az internet Ă©s az adatkezelĂ©s kĂ©rdĂ©seiben az átlagosnál jobban tájĂ©kozott polgárok miĂ©rt azzal reagálnak azonnal, hogy elkezdenek mentsĂ©get keresni a menthetetlenre. ValĂłszĂnűleg azĂ©rt, mert már rĂ©g diadalt arattak önmaguk fölött.
Ide kattintva érheti el a cikk forrását az HVG.hu-n. |