Kicsit mintha csapzottabb lenne a szokásosnál, idegesebb és szétesettebb. Pedig már az utolsó időkben sem az összefogottság szobra volt. Nem baj, gondolja magában a közszolgálati sajtómunkás, ha kellemes kérdéseket kap, biztosan megnyugszik.
A fülesben megszólal a szerkesztő - felvétel indul.
- Miniszterelnök úr, nehéz időszak áll mögöttünk és előttünk. Meg amiben most vagyunk, az sem könnyű. Ilyen körülmények között, amikor mindenki ellenünk van, a kormány, és személy szerint Ön, hogyan védi meg a magyar embereket?
- Kedves barátaim, magyarok. Becsaptalak benneteket. Hazudtam nektek. Tudom, hogy egy ideje tudjátok ezt, de még magatoknak sem mertétek bevallani.
- Miniszterelnök úr, már elnézést, itt valami félreértés…
- Nincs fĂ©lreĂ©rtĂ©s, ne szakĂtson fĂ©lbe! Hazudtam Ă©jjel, hazudtam nappal, hazudtam minden hullámhosszon. Könnyű, megszorĂtások nĂ©lkĂĽli Ă©letet ĂgĂ©rtem a magyar embereknek. Rendet, demokráciát, jogbiztonságot. EgymilliĂł Ăşj munkahelyet, azonnali Ă©s radikális adĂłcsökkentĂ©st, ingyenes oktatást Ă©s egĂ©szsĂ©gĂĽgyet, erĹ‘s Ă©s nemzetközi tekintĂ©lynek örvendĹ‘ országot. OlcsĂłbb államot, kevesebb korrupciĂłt…
- De miniszterelnök úr, ezek nem az előre megbeszélt…
- Tudom, kedves barátom. Tehát, ha megengedik, folytatnám: kevesebb korrupciĂłt, tisztessĂ©gesebb közĂ©letet ĂgĂ©rtem. Hazugság volt minden, elĹ‘re megfontolt szándĂ©kkal, kĂ©szakarva becsaptam a magyar embereket.
- Miniszterelnök Ăşr, Ă–nök megvĂ©dtĂ©k a nyugdĂjasokat, megvĂ©dtĂ©k a devizahiteleseket, megvĂ©dtek mindenkit. Kipaterolták a Nemzetközi Valutaalapot, szabadságharcot folytattak a bankok ellen, hadat ĂĽzentek a munkanĂ©lkĂĽlisĂ©gnek Ă©s az államadĂłsságnak. Miniszterelnök Ăşr, nem találok rá jobb kifejezĂ©st, Ă–nök egyszerűen Ă©rtĂĽnk vannak.
- Akkor, ha megengedi, folytatom. Leromboltuk a jogállamot, elzavartuk az okvetetlenkedĹ‘ költsĂ©gvetĂ©si tanácsot, az elsĹ‘ számunkra kedvezĹ‘tlen döntĂ©s után megnyirbáltuk az AlkotmánybĂrĂłság hatáskörĂ©t. Elfogadtuk EurĂłpa legdiktatĂłrikusabb mĂ©diatörvĂ©nyĂ©t, amely egĂ©sz EurĂłpában megĂĽtközĂ©st Ă©s ellenállást váltott ki. Ă–nök is láthatták, amikor Strasbourgban Cohn-Bendit kĂ©pviselĹ‘ leordibálta a fejemet, mások meg felmosták velem a padlĂłt. Rossz pillanatok voltak ezek, nem kĂvánom senkinek. KĂ©sĹ‘bb, a Cohn-Bendit interjĂşt meghamisĂtó riportert hĂrfĹ‘szerkesztĹ‘vĂ© lĂ©ptettĂĽk elĹ‘. SzĂ©gyellem magam ezĂ©rt, Ă©s bocsánatot kĂ©rek…
- Miniszterelnök úr, rosszul van? Nyugtalannak látszik. Kér egy pohár vizet? Térjünk vissza az előre meg beszélt témákhoz. Tudja, amelyeket a stábjával napokkal korábban egyeztettünk….
- BedöntöttĂĽk a forintot, nem kicsit, nagyon. SĂşlyos vesztesĂ©get okozva ezzel a magyar embereknek. Matolcsy Györgyöt jobbkezemnek neveztem, vakon bĂztam benne, pedig hamar kiderĂĽlt, hogy káros az, amit csinál. Nem hallgattam senkire, pedig az utĂłbbi idĹ‘kben már a velĂĽnk szimpatizálĂł közgazdászok is azt mondták, hogy a gazdaságpolitikánk megbukott.
- Miniszterelnök úr, akkor talán beszéljünk a sikerekről. Mert vannak eredmények is…
- Akkor folytatnám, ha megengedi. Nem tárgyaltunk, nem egyeztettünk senkivel. Sem szakszervezetekkel, sem a munkavállalókkal, sem a bankokkal – senkivel. Azt hittük, hogy mi nélkülük is okosak vagyunk. Hogy nálunk van a Bölcsek Köve, mert mi tudjuk a tutit.
- Akkor, ha lehetne, a külpolitikai sikereinkről néhány gondolatot…
- Köszönöm, hogy megemlĂti. SikerĂĽlt szinte minden korábbi barátunkkal összeveszni. Nagy elszigeteltsĂ©gnek örvendĂĽnk a világban, senki nem áll szĂłba velĂĽnk, mintha leprások lennĂ©nk, Ăşgy kezelnek minket. Talán egyedĂĽl a kĂnai miniszterelnök látogatását tudnám emlĂteni, de azĂłta Ĺ‘ is eltűnt. Hiába hĂvom, nem veszi fel a telefont.
- Miniszterelnök úr, ha az olcsóbb államról mondana valamit…
- Saját embereinket, rokonainkat és pártkatonákat ültettük a jól fizető, bizalmi posztokra. Egy bohócot neveztünk ki köztársasági elnöknek, aki az én bábomként lesi a parancsaimat. Becsaptunk mindenkit, mert nemhogy olcsóbb, de kifejezetten drágább lett az állam. Elnézést kérek ezért a magyar emberektől.
- Miniszterelnök úr, Önök elkezdték feltárni a múlt bűneit…
- SzemfĂ©nyvesztĂ©s, ami zajlik. Nem tártunk fel mi semmit, boszorkányĂĽldözĂ©st folytattunk Ă©s folytatunk a mai napig. Azt hittĂĽk, hogy ezzel elterelhetjĂĽk az emberek figyelmĂ©t a napi gondjaikrĂłl. És arrĂłl, hogy az ĂgĂ©reteinkbĹ‘l jĂłformán semmi sem teljesĂĽlt. A feljelentĂ©sĂĽgyi kormánybiztos látványpolitizálását folytat, alig van hĂ©t, hogy meg ne gyanĂşsĂtana valakit, ezek a vádak azonban igen ingatag lábakon állnak.
- Végezetül, ha mondana valamit a nemzet felemelkedéséről…
- Már nem bĂrtam tovább ezt az állandĂł szorĂtást. Hogy permanens hazugságban Ă©ljek, hogy soha ne legyen egy Ĺ‘szinte pillanatom. Van, akinek ez megy, a szĂłvivĹ‘m pĂ©ldául álmábĂłl felĂ©bredve, csukott szemmel is kĂ©pes hazudni. Számomra ez nem ilyen egyszerű, engem, bevallom, fáraszt Ă©s kikĂ©szĂt az ilyen. EzĂ©rt gondoltam, hogy elmondok most mindent Ĺ‘szintĂ©n. RemĂ©lem, nem lesz akadálya, hogy műsorba adják. Bocsánat Magyarország, bocsánat magyarok!
Az interjú elkészült, csupán idő kérdése, hogy mikor kerül adásba.
Ide klikkelve Ă©rheti el FSP szubjeltĂv Ărásának forrását. |