A vég kezdete

2011-11-25 08:06:02

Nem kétséges, az IMF visszahívásával, a bóvlivá silányítással magérkezett a vég kezdete.

Orbán háborúja elbukott, a sérültek tömege meg nem tudja mit hoz a jövő. Ami világos: éles gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Ennek persze drámai társadalmi, politikai következményei lehetnek.

 Orbán mintha húzódozna a fel- és beismeréstől, de egy idő után nem lesz választása.

Most hadd menjek vissza 2008-ig. Amikor 2008 októberében veszélyesen megingott a forint és zuhanni kezdett a legnagyobb magyar bank, az OTP részvényárfolyama, egyetlen éjszaka döntöttünk arról, kezdeményezzük a már benyújtott költségvetés átírását, és segítséget kérünk az IMF-től és az EU-tól. A sorrend nagyon fontos. Először döntöttünk a kiigazításról, és csak utána kértünk segítséget. Mire megérkezett az IMF és az EU delegációja addigra készen voltunk egy 2009-re  600, 2009-2011 közötti évekre összesen 1800 milliárd forintos kiigazító csomaggal. Ez a csomag, éppen azért, hogy ne tegyük lehetetlenné a későbbi növekedést, nem adóemeléseket, hanem költségcsökkentést tartalmazott. Ha úgy tetszik fájdalmas lépéseket, mint például a közszféra bérbefagyasztását, vagy a 13. havi nyugdíj 80 ezer forintban történő maximálását.

Mindenkinek úgy tűnt, hogy a csomag elegendő és hatékony lesz, ezért pár nap alatt meg tudtunk állapodni tárgyalópartnereinkkel. Nem az IMF vagy az EU diktált, hanem a kritikus helyzet, mi meg értettük, hogy mit kellett tenni.

2009 elejére kiderült, hogy nem lesz elég, amit pár hónapja eldöntöttünk. Ezért egy újabb csomagról döntöttünk, és arról tájékoztattuk partnereinket. Akkor, 2009 februárjában a következő három évre újabb 1350 milliárd forintos kiigazítást kezdeményeztünk, olyan elemekkel, mint a nyugdíjindexálás szabályainak megváltoztatása, vagy a például a gázártámogatás csökkentése.

A végén még ez sem volt elég, ezért egy harmadik, nagyjából 1000 milliárdos csomagot is kellett készíteni, de annak elfogadtatásához nekem már nem volt többségem, és ennek felismerése után mondtam le. E harmadik csomagot aztán már a Bajnai kormány vezényelte le.

Azokban a hónapokban azért volt könnyű együttműködni a nemzetközi partnerekkel, mert mindig mi voltunk a kezdeményezők, mi tettük a dolgunkat, az IMF és az EU meg egyetértett velünk és tudomásul vette döntéseinket. Mi nem tőlük, hanem önmagunktól vártuk a megoldást. Így épült fel másfél év alatt a magyar gazdaságpolitika hitelessége, és hitték sokan 2010 tavaszán, hogy felminősítés jöhet.

Orbánékon nem látszik a felismerés. Sőt, azt mondják, hogy sikeresek vagyunk, a régi politikát kell folytatni, ők nem változtatnak semmin. Vakok és süketek, esetleg csak dacosak. De nyugodtan mondhatom, én, aki sokat tárgyaltam az EU-val és az IMF-fel, ez így nem fog menni. Nem kellene több pofont kapni, hogy belássák: vége.

Gyurcsány Ferenc legújabb blogbejegyzését a Facebookon ide klikkelve érheti el.

Vissza...