A Brooklyn Bridge elmélet

2011-11-17 14:05:28

Egyszer New Yorkban a Brooklyn Bridge-en ültem, és lábamat lóbálva a híd híres sodronykötelein keresztül néztem a Downtown-t, a Wall Street-et is magába foglaló pénzügyi negyedet. Az IMF központja Washingtonban van, mégis ez a világ pénzügyi központja, amellyel szemben az Orbán-kormány ádáz szabadságharcát vívja.

A felhőkarcolókban a világ legnagyobb pénzügyi befektetései dőlnek el, itt cserél gazdát a legtöbb áru, hatalmas, országok sorsát befolyásoló vásárlások, tranzakciók zajlanak. Mintha a világ tárulna kicsiben az ember szeme elé. Ekörül zajlanak most a világ politikai és pénzügyi vezetőinek csatározásai, hogy merre van a kiút az adósságválságból. Aki ezt látja, mindent látott. Arra lettem figyelmes, hogy miközben a sodronyokon keresztül nézem a világ szívét, a Brooklyn Bridge vaskötelei hálóként fonják be a „világot”. Megvilágosodásom támadt, és ekkor alkottam meg a családomban nagy sikert arató „Brooklyn Bridge elméletet”, amely ugyan elsőre úgy tűnik, hogy maga a spanyolviasz, viszont a belőle származó következtetések már nagyon is érdekesek. A teória lényege, hogy az egyedül életképes szerveződés az, amely hálót épít és nem piramist. Aki meg akarja hódítani a világot, vagy csak a saját kis világát, annak hálót kell építenie, amely beszövi a meghódítandó területet.

Előzetesen annyit mondanék, hogy így épül fel az orosz maffia, az al-Kaida, az őskeresztény egyház, Kínában ma is így szerveződik a földalatti kereszténység, Kubában az ellenállási mozgalom, így épülnek fel a multinacionális cégek, de így szerveződött a polgári körök mozgalma is, amely Orbán Viktor sikerének egyik titka. Közös jellemzőjük az, hogy megfoghatatlanok és kiirthatatlanok, rendkívül mozgékonyak és hatékonyak, illetve ha egy tönkremegy, nem dönti romba az egész szervezetet. A piramis jellegű szervezetek hierarchikusan épülnek fel, ezért ezeket könnyen fel lehet számolni, nehézkesek, sérülékenyek és drágák. Ha lefejezik vagy a hierarchia bármely szintjén beavatkoznak, esetleg az egyik alegység csődbe megy, akkor csődbe megy az egész, illetve a szervezet összeomlik.

A háló jellegű szervezetek azonban nem hierarchikusan épülnek fel. A kötelek találkozási pontja egy-egy sejt, amelyeket csak a közös cél és eszme, azonos tevékenység vagy szolgáltatás tart össze, laza kapcsolatban vannak egymással, mint az egyik csomótól a másikig érő szálak, de ezek mindegyike egymástól függetlenül, önállóan működik. A cél az, hogy minél sűrűbb legyen a háló. Egy-egy sejt hatósugara és tevékenysége a másik sejtig terjed. Ha az orosz maffia vagy az al-Kaida egy csoportját lebuktatják, akkor a többi sejt még tovább él. Kiirthatatlan egy ilyen háló, mint egyes gyomnövények, úgy működnek, akár egyes élő sejtek, úgy szaporodnak el, mint a szervezetben a rák. A háló önmagát szövi, magát építi. Minden egyes sejt olyan, mint egy modern franchise. Maga a franchise technológia is a Brooklyn Bridge elméleten alapul, ez a multi cégek sikerének titka. Van egy minta, közös cél és eszme, dizájn, tartalom, azonos tevékenység, ezt készen kapják a sejtek, van laza kapcsolat, de önállóan és szabadon működnek.

A politikában is jelen van a két szerveződési forma. A pártok piramis jellegű szerveződést hoznak létre. Diktatúrákban az ellenállás viszont háló formájában szerveződik. Tömegmozgalmakat hálóban szerveznek. Az arab világban végbement forradalmak a Brooklyn Bridge teória alapján szerveződtek. Ezért nem tudtak a diktatúrák mit kezdeni velük. A közös „franchise” a Facebookon jutott el a „sejtekhez”. Szellemi forradalmat csak háló építésével lehet indítani. Orbán Viktor a maga módján szellemi forradalmat hozott létre, amennyiben lebutította a magyar népet, sötét eszmék foglyává tette, megmérgezte őket a két világháború közötti ordas ideológiákkal, a politikai katolicizmus, a fasizmus és a nácizmus gyökereivel.

A „mindenki hozzon magával még egy embert”, kabarétréfává vált fordulata, érvényes maradt a bukott választások után is, és ez a hálóépítés egyik kulcsa. Orbán Viktor a szélsőjobboldal ideológiájával nyerte meg kétharmaddal a választásokat, és szélsőjobboldali programot is valósít meg. Ez az oka annak, hogy a gazdasági nehézségek és a romló életszínvonal ellenére is kitartanak mellette. Ne tévesszen meg senkit az, hogy az elégedetlenség nő, mert ez csak azok körében nő, akik nem a hálóból érkeztek a zászló alá. Mindennek eszköze pedig a polgári körök mozgalma volt, amely úgy épült fel, ahogy az a Brooklyn Bridge elmélet nagykönyvében meg van írva. Orbán Viktor biztosan számíthat arra a bázisra, amely a polgári körök hálóiban nevelkedett. Azok nem fogják az eszmét és az ideológiát elhagyni azért, mert korog a gyomruk. Ha igen, várnak egy másik Orbánt ugyanarra a feladatra.

Ezért értelmetlen kutatni, hogy milyen konkrét szálak voltak a Fidesz és a 2006-os zavargások rendbontói között. Lehettek érintkezések, de ezekre nem volt szükség. A „polgári körök” nevű háló működött. Ha Orbán bármit mondott, azt a csőcselék tudta, hogy mit jelent. Amit Orbán Viktor mondott, azt a háló egyes sejtjei lefordították a saját értelmi szintjükre és a tettek nyelvére. Az egyes sejtek tagjai állandó kapcsolatban voltak egymással, és értelmezték, kibontották, továbbadták a vezér üzenetét. Ebből fakad ma is az, hogy ha Orbán mond valamit, akkor tőle függetlenül és egy központi akarat irányítása nélkül egy pillanat alatt átveszi és böfögi vissza ugyanazt a teljes vertikum. Ez franchise. Ha Szijjártó megszólal, és a legsötétebb hazugságot mondja, az nem az amerikai külügynek szól, hanem a virtuálisan még mindig létező hálónak. Nem véletlen, hogy Vona Gábor is a polgári körökből, méghozzá Orbán polgári köréből nőtt ki. Ez a Fidesz és a Jobbik szellemi azonosságának alapja, ezért egy az ő táboruk, noha kettő még a zászló. Ez ugyanaz a bázis, ugyanaz a háló.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a háló nem cél, hanem eszköz. Annak eszköze, hogy az emberek tudatát befolyásolják. Ezt nemcsak rossz célokra, hanem jó célokra is ugyanilyen hatékonysággal lehet használni. Magyarország jövője szempontjából ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy Orbán megy vagy marad, mert akár megy, akár marad, itt marad utána az, amit az emberek fejében, lelkében, jellemében és magatartásában létrehozott. Itt marad az a sötét tömeg, amely megfertőződött és maga is fertőz. Ma éhes, de holnap nem lesz az, és ha egy újabb Orbán megszólítja ezeket a bennük levő tartalmakat, arra azonnal pozitívan reagálnak. Addig nem lehet Magyarországon tartós változást elérni, amíg egy szellemi forradalom világosságot nem tesz a fejekben.

Hadd idézzem Jászi Oszkárt, aki egyik szellemi elődje Ady Endrével együtt annak a szellemi mozgalomnak, amely nélkül nem lehet katarzist elérni, de még jelentős tömeg támogatására sem szert tenni. Azt mondja Jászi: „a demokrácia nem egyszerűen bizonyos gazdasági és alkotmányjogi változásoknak keresztülvitele, hanem legalább éppen olyan fontos az erkölcsi szintézisnek továbbfejlesztése, és a köztudatba bevitele.” Vagyis: nem elég, ha demokratikus változás, demokratikus kormányzás jön létre, ha a demokrácia erkölcsi értékeit nem viszik be a köztudatba. Olvassuk tovább: „A demokrácia továbbfejlesztése csak bizonyos erkölcsi meglátások alapján lehetséges. Ilyen mély meggyőződések és hitek nélkül a demokrácia élettelen, alaptalan formulának bizonyult.” Ismerős? Továbbá: „Csak az erkölcsi parancsok felújítása adhat életet a demokráciának. És melyek ezek az imperativusok? A demokrácia lényege az, amit Ady úgy fejezett ki, hogy ’minden ember fenség’. Hogy nem az államért élünk, hanem az állam feladata az embert tovább vinni a végső emberi értékek útján.” Majd az emberek természeti jogáról, egyenlőségéről szól. Utána: „Ugyanebből a felfogásból ered az a meggyőződés, hogy a többségi elv nem a végső lényege a demokráciának. A többségi elv egy szükséges rossz, mert nem tudtunk helyette jobbat és igazabbat keresztülvinni. De ami a demokráciára igazán jellemző, az nem pusztán a többségi elv, hanem a kisebbségnek a joga, hogy a maga élni akarását egy ésszerű rend keretében keresztülvigye, és az uralkodó osztály mellett a maga céljait és felfogását érvényesíthesse.”

Ez éppen ellenkezője annak, hogy a kétharmad mindenre feljogosít. A Horthy-rendszer Jászi Oszkárt tartotta egyik legnagyobb ellenségének, aki Károlyi Mihály egyik legfontosabb munkatársa volt a demokratikus köztársaság megteremtésében. Orbán Viktor azoknak a szellemi örököse, akik ellen Jászi harcolt. Végül egy utolsó idézet: „A demokráciának egyik alapvető parancsolata a vallás és a szellem világának sérthetetlensége. A lélek és a szellem szabad kell, hogy legyen; e nélkül az egyén rabszolga.” A Nemzeti Együttműködés Rendszerének alaptörvénye, annak preambuluma, a készülő oktatási törvény ennek éppen az ellenkezője, megszünteti a lélek és szellem, a lelkiismeret szabadságát, és az egyént alattvalóvá, rabszolgává teszi. A szabadságot a tekintélyelvűség váltja fel, a gondolkodás nem szabad, hanem kívülről, fentről érkező dogmák terrorja helyettesíti, leginkább az oktatáson keresztül, de az élet minden trületén. Mindez szoros összefüggésben áll a médiauralommal, amely szintén ezt közvetíti.

Ma Magyarországon olyan sötétség van, amely ezt nem érzékeli, vagy ha érzékeli, akkor támogatja, vagy ha nem támogatja, akkor nem tartja fontosnak. Mindez egy olyan agymosásnak, szellemi elbutításnak az eredménye, amelyet a Brooklyn Bridge elmélet alapján szerveződő „polgári körök” mozgalma útján értek el. A demokrácia hívei nem hallgatnak Jászi Oszkárra, azt gondolják, elég a struktúrákat megváltoztatni, lebecsülik az emberi lélek és tudat, az ideológiai harc jelentőségét. De az emberi tudat leveti magáról azt a struktúrát, amely nincs összhangban a belső értékekkel. Ha ez a demokrácia, akkor a demokráciát is. Ezért nem az a fontos, hogy Orbán megy-e, ha jön az IMF, vagy nem, mert úgysem megy. Aki azt gondolja, hogy Orbán Viktor valaha is önként távozik, vagy lemond, vagy létezik olyan gazdasági csőd, amely őt erre rávegye, az nagyot téved, az semmit nem értett meg abból, ami eddig történt, és fogalma nincs a pszichológiáról. Orbán Viktor az utolsó töltényig harcolni fog, ha kell, vagy magával rántja az országot a szakadékba, de magától nem fogja átadni a hatalmat azért, mert a „nem ortodox” gazdaságpolitikája csődöt mondott. Ha erre a világ politikai és pénzügyi vezetői próbálják rávenni, akkor különösen nem, mert abban testesülne meg leginkább az a fantazmagóriája, hogy külső diktátumot kényszerítenek az országra. Igazolva érezné magát, ahogyan a polgári körökben kiképzett támogatók hada is.

Ezért ezeket a gazdaságpolitikai döntéseket befolyásolni nem lehet. Kétharmad birtokában úgyis azt tesz, amit akar. Bőségesen van tehát idő arra, hogy ne a gyors bukásban bízva hitegessük magunkat, és kizárólag a politikai változásra koncentráljunk. Hanem meg kell fogadni Jászi, Bibó és mindenki más intelmeit, tanulni kell abból, hogy a mai világ meghatározó politikai fordulatát szellemi forradalom, a felvilágosodás készítette elő. Ez a szellemi forradalom nálunk nem valósult meg, a demokráciának nincs gyökere. Minden ember egyenlőnek születik. Ebből indul ki minden, de Magyarországon ez sem evidencia. A középkorban vagyunk. Nevén kell nevezni, hogy felvilágosodást hirdetünk, új szellemi mozgalmat indítunk, és ehhez a Brooklyn Bridge elmélet hálót építő szervezési módját használjuk, a mozgalomnak valami nevet adunk (ne legyen polgári kör), mert erre a piramis alkalmatlan. Szembe kell nézni a valósággal: itt van egy rendkívül sötét és buta tömeg, amelynek fogalma nincs már arról, mi az emberség, mi a szabadság, mi az egyenlőség, mi a testvériség.

Elkorcsosult tömegről beszélünk, az országnak legalább 60-65 százalékáról, akiknek fogalmuk nincs arról, hogyan működik egy ország, amit Amerikában a hétéves kislányomnak már megtanítanak az iskolában. Nem lehet megspórolni a nép felvilágosítását, a butaság felszámolását. Csak olyan helyen lehet az IMF-ről olyan hazugságokat terjeszteni, mint Magyarországon, ahol az emberek tökhülyék a pénzügyekhez, a gazdasághoz, a világpolitikai folyamatokhoz, egy ország finanszírozásához, ahol fogalmuk nincs arról, mi az IMF, és mit jelent a pénzvilágban. Csak annyit tudnak, hogy meg kell sértődni, magyarellenesnek kell nevezni, és ordítani kell ellene, mint az újévi malacnak.

Van még egy fontos szempont. Az emberek tudatában levő hazugságok nemcsak az ítélőképességet rombolják, hanem a jellemet, a magatartást is. Ahogyan a magyar emberek gondolkodnak, viselkednek, ahogyan a 300 forintos vizitdíjra reagáltak, az egy kulturált, demokratikus országban elfogadhatatlan. Meg kell őket tanítani, mert amíg nem tanulnak, addig a saját kárukon kell megtanulniuk. Amikor azt mondjuk, hogy fenékig kell inniuk a poharat, és addig nem szabadulnak meg Orbántól, amíg meg nem változnak, az igaz. De ez az idő tanulással és felvilágosítással lerövidíthető. Ha nem tanulnak, akkor muszáj lesz a végigmenni az úton, eljutni a legnagyobb borzalmakig, még át kell élni az újabb nyilasokat is, amikor már a csőcselék is elnémul, a sok nagyszájú, cinikus, semmirekellő liberális pesti értelmiségi is, amely csak a hasznát lesi, fikázni tud, másokat stigmatizálni és gyalázni, de bármi értelmeset letenni az asztalra nem, mert olyat kell átélniük, amit az ellenségüknek sem kívánnak.

Ezért a polgári körök ellentétére van szükség, a Brooklyn Bridge elméletre, olyan hálóra, amely jóra, igazra tanítja a népet, és a legjobb tulajdonságait hozza a felszínre. Szellemi és erkölcsi forradalmat kell hirdetni. A részben elmaradt, részben félrecsúszott magyar felvilágosodást pótolni. Meg kell ismertetni, terjeszteni az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban, az Emberi Jogok Nyilatkozatában megfogalmazott szabadságeszmét. Szabadegyetemeket kell indítani, előadásokat kell szervezni, megfelelő anyagokat készíteni a sejtek részére, amelyek nagyon céltudatosan és praktikusan tanítják, világosítják meg a különbséget, a történelmi folyamatokat. Lerombolják a Trianonról szóló, a két világháború közötti korból származó hazugságokat, hamis mítoszokat, feltárják az antiszemitizmus gyökereit, annak útját egészen gázkamrákig, bemutatják a felvilágosodás és az egyház, a politikai katolicizmus harcát, nem félnek nevén nevezni az okokat, a történelmi tényeket. Bátran elmondják, hogy Mussolini saját maga beszélt arról, hogy a fasiszta állam ideáját pápai enciklikákból, a felvilágosodás szabadkőműves gondolkodói elleni harcból vezette le. Egy ilyen szellemi mozgalom után nem lesz zengő érc és pengő cimbalom a legragyogóbb beszéd is, amely a demokráciáról és a szabadságról szól. Mert ma az.

Jászi mondja, hogy „merőben gazdasági és politikai reformok nem elegendők, ha nem térünk vissza alapvető értékeinkhez, és nem visszük be a nép tudatába”. Orbánék nem a semmiből indultak, voltak alapok a butasághoz, amire építkezhettek. De még így is, ha Orbán Viktornak sikerült még jobban megrontania két-három év alatt a népet, akkor ugyanennyi idő alatt sokakat ki lehet józanítani is. A teljes tudatformáláshoz több idő kell, viszont a helyzet drasztikusan romolhat, ha nem kezdi el senki. Az a politikai mozgalom, amely piramist épít csak, és csak a politikai változásokra koncentrál, nem képes történelmi távlatokba helyezni a történéseket, elhanyagolja az ideológiai harcot, nem képezi az embereit, az elbukott Orbán Viktorral szemben. Másodszor is, mert az ő hálójával, a megbolondított emberekkel szemben, vagy azok felett, tartós győzelme nem lehet senkinek. Ne tévesszen meg senkit, hogy az életszínvonal és a nevetséges intézkedések miatt sokan elégedetlenek a Fidesz táborában is. Az alapstruktúrák, amelyeket a polgári körökben raktak le, azok érintetlenek. Ezeket szét kell rombolni.

Befejezésül: figyelni kell, amit az ellenfél mond. Ők tényleg nemcsak egy választást nyertek. Velük szemben egy választási győzelem nem elég. Most ugyan nagy kapkodás van a gazdasági krízis miatt. De amúgy minden ideológiai alapon beágyazódott. Nem figyelünk rá, de Semjén, a „horgony”, nyíltan hirdeti, hogy ők a felvilágosodás ellen, az enciklopédisták, a szabadkőművesek, a liberális demokrácia ellenében határozzák meg magukat. Az ellen harcolnak, annak szellemi muníciójával hülyítették el és etették meg a polgári körökben az embereket. A populista demagógia ma is erre épül. Ez az Achilles-sarka a Nemzeti Együtthülyülés Rendszerének. Itt lehet őket legyőzni, vagy sehol. Megbukhatnak, de ha itt nem győzik le őket, százszor is feltámadna.

Bartus László írását ide klikkelve érheti el az Amerikai Népszava online oldalán.

 

Vissza...