Azonnal váltani kell!

2011-11-17 13:44:04

Pénzügyileg még nem szorul az IMF segítségére Magyarország, mert a jövő év közepéig megoldott az ország finanszírozása. Azonban ha a kormány nem hagy fel a zsákutcába vezető gazdaságpolitikájával, nem veszi észre, hogy a szabadságharcot elveszítette, és nem próbál bizalmat kelteni maga iránt, könnyen ott ülhet egy újabb készenléti hitel tárgyalásán.

– Azt tudtuk, hogy a magyar szabadságharc csőd, a folytatott gazdaságpolitika nem működik, mostanra azonban oda jutottunk, hogy a folyamatok irányítása kikerült a kormány és a Magyar Nemzeti Bank kezéből – állítja Békesi László, volt pénzügyminiszter, közgazdász. A piacok döntik el, merre tovább.

– Nyilvánvaló, hogy kiéleződött az egyensúlyi finanszírozási probléma, a gazdaság nem nő a várt mértékben, s kilátásban van az ország leminősítése, de még nem válságos a helyzet. Kézenfekvőnek tűnik, hogy szükség lenne valamilyen segítségre, de nem azonnal – véli Mellár Tamás, közgazdász, volt KSH-elnök, a Századvég Gazdaságkutató volt kutatási igazgatója.

– A Valutaalap szakemberei arra vannak kiképezve, hogy gyorsan és szakszerűen lépjenek, ha kell. Akár két hét alatt tető alá tudnak hozni egy megállapodást. Most azonban nem ez, hanem új gazdaságpolitika kell. A  mostani nem vált be – jelentette ki Bod Péter Ákos, közgazdász, volt jegybankelnök.

Rossz úton járunk

S hogy jutottunk odáig, hogy politikai beállítottságtól függetlenül a szakértők egybehangzóan változásért kiáltanak? Békesi László szerint ennek több összetevője van. A magyar gazdaság teljesítőképessége alacsony, a termelékenységhez és a hatékonysághoz szükséges befektetések, beruházások – az Audit és a Mercedest kivéve – elfogytak. Az infrastruktúra-fejlesztések lelassultak, nincsenek jól előkészített, uniós pénzből támogatható projektek, illetve már az önrész előteremtése is problémát jelent. Ráadásul a források szétosztásának struktúrája is rossz, hiszen azzal, hogy városközpontok újulnak meg, nehéz dinamizálni a gazdaságot.

A bankrendszer szinte kiszáradt, forrás alig van, és az is rossz feltételekkel érhető el. Hogy jelenleg az ország még nincs recesszióban, az az exportnak köszönhető, de szerinte nem érdemes csodavárásra berendezkedni, hiszen a német növekedés is megtorpant, márpedig Magyarország nagyban függ a német gazdaságtól.

Az államháztartási egyensúlyt javító és államadósság-csökkentő pálya fenntarthatatlan, mert a pénzforgalmi eredményeket a kormány egyszeri erőforrások felhasználásával produkálja. A jövő évi költségvetést az ágazati különadók tartják talpon, amelyeket azonban ki kell vezetni, mert különben a minimális esélye is elúszik annak, hogy a teherrel sújtott ágazatok hozzájáruljanak a gazdaság növekedéséhez. A világ úgy látja, benne a független elemzők, a hitelminősítők, közgazdászok, hogy az egyszeri egyensúlyjavító tételek nélkül – mint a magán-nyugdíjpénztári befizetések államosítása – 6-7 százalék között lenne az államháztartás GDP-arányos strukturális hiánya.

A kormány lyukakat tömköd a költségvetésben, adót emel, hogy a keletkező hiányokat eltüntesse. Az adóemeléssel viszont fékezi a gazdaság növekedését, hiszen áremelés a következménye, amely viszont a fogyasztás csökkenését hozza magával. Bizonytalan egyensúly, stagnáló gazdaság, inflációs nyomás, klasszikus görög pálya – mondja a közgazdász. Mindezek alapján Magyarország akkor is sérülékeny lenne, ha nem állna fenn az európai adósságprobléma, ami különösen érzékennyé teszi a piacokat.

Csendes megszorítás

Hacsak nem történik valami váratlan fordulat az EU-ban, akkor jövő év közepéig a magyar finanszírozás megoldott, addig meg van fél éve a kormánynak, hogy ugyan a kényszer hatása alatt, de gazdaságpolitikai fordulatot hajtson végre – közelít máshonnan Mellár Tamás. A jelenleg folytatott gazdaságpolitikával nem lehet végigvinni a jövő évet. Mellár Tamás nem akarja prognosztizálni, hogy mikor, de abban biztos, hogy a külső környezet ki fogja kényszeríteni a változást.

Hogy ez személycserét jelent, vagy ugyanaz a stáb csinálja, ugyancsak megjósolhatatlan. A változás előszele, hogy a nemzetgazdasági minisztérium már elismerte, hogy a korábbi ezer helyett 1400 milliárd forintos kiigazítást tervez a kormány. Ez egyértelműen megszorítást jelent, ami a lakosságon csattan megint – mondta.

Mellár Tamás szerint a kormány a következő fél évben – mint ahogyan a Széll Kálmán terv bejelentésekor – sem nyit tiszta lapot, hanem csendben fordul egy kicsit, többször sok kis lépésben. Bízik abban, hogy a kabinet lesz annyira pragmatista, hogy még ha ideológiailag problémája is lesz belőle, nem idézi elő azt a helyzetet, amelyből nincs más kiút, mint az IMF-hitel. Ha az ész nem is, de szerinte a kényszer előbb-utóbb felülkerekedik.

A piacok már beárazták, hogy nem látnak egy hiteles 2012–2013-as gazdaságpolitikai programot – mondta Békesi László. A gyenge GDP és a homályos jövő miatt a befektetők csak nagyobb kockázati felárral adnak pénzt. Az, hogy legutóbb a három hónapos rövid lejáratú diszkont kincstárjegyeket 6,71 százalékos átlaghozammal sikerült eladni, azt jelenti, hogy a piac szerint a jelenlegi hatszázalékos jegybanki alapkamat helyett 70 bázisponttal magasabb mérték lenne reális ahhoz, hogy hajlandóak legyenek forinteszközöket venni. Ugyanekkor a húszéves lejáratú papírok hozama 8,1 százalék, ami magasabb az olasz kockázatnál, illetve jelzi, hogy a piacok nem bíznak Magyarország kilábalásában.

Békesi László szerint a kormány és a jegybank is csak követi a folyamatokat, a piac irányít. Ezt jelzi, hogy a legutóbbi monetáris tanácsi ülésen ugyan maradt a hatszázalékos alapkamat, ugyanakkor az MNB kedden kiadott közleménye nem volt más, mint egy szóbeli intervenció, beavatkozás, amelyben meglebegtette, hogy amennyiben tovább gyengül a forint, kamatemelés jön.

A jegybanknak egyébként 320 forintos euróárfolyam felett mindenképp kamatot kell emelnie, máskülönben, ha onnan is elrugaszkodik az árfolyam, arra kényszerül, hogy nyílt piaci művelettel avatkozzon be, azaz a devizatartalék kontójára forintot vásároljon. Ahelyett tehát, hogy vár, és megkockáztatja, hogy vészesen – 30 milliárd euró alá – lecsökken a devizatartalék, jobb, ha eleget tesz a várakozásoknak, és a hónap végén alapkamatot emel.

Gazdaságpolitikai fordulat kell

A kormány azért van nyomás alatt, mert jelenleg nem tud hiteles 2012-es költségvetést bemutatni, hiszen azt 268 forintos euróárfolyamon, 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel tervezte. A reformlépései – az oktatásban, az egészségügyben, az önkormányzatoknál – nem strukturálisak, hanem ideológiai, hatalmi célok mentén történnek. Mindezek pedig bizalomvesztést hoznak magukkal, s ma a hatalom környékén nincs egyetlen olyan személy sem, akinek a szavára adnának a nemzetközi porondon. Ha a kormány tehát az IMF-hez fordul, akkor azt nem a hitelszűke, a finanszírozási gondok miatt kell megtennie, hanem a hitelessége megalapozása érdekében. Jövő év közepéig ugyanis van pénz finanszírozni az országot, utána azonban a piacoktól kell majd hitelt felvenni, és nem biztos, hogy lesz rá hajlandóság.

A devizatartalék – még ha kormányzati lépések meg is csapolták – elég, a külkereskedelmi mérleg jó, az ország képes teljesíteni a fizetési kötelezettségeit, a görög válság miatti aggodalom csökken – vázolja a helyzetet Bod Péter Ákos. Ugyanakkor irracionális izgalom van a pénzpiacokon, Budapest tele van pletykákkal, ami nem tesz jót a megítélésünknek. A helyzet világos, a gazdasági növekedésre épített koncepció megbicsaklott, 1,5 százalék alatti GDP-javulással nem tartható a jelenlegi gazdaságpolitika iránya. Újra kell gondolni a célokat és az eszközöket, a mostani ugyanis nem vált be.

Mellár Tamás szerint a jelenlegi helyzet kialakulásában az is benne van, hogy a kormány nagyon sok területen túllőtt a célon, és rossz eszközökkel próbált jó célokat elérni. Az IMF esetében is ez történt. Nem jó politika a Valutaalap gazdaságpolitikáját szolgai módon követni, ugyanakkor az sem jó, hogy ellenséges viszonyt alakított ki velük a kormány. A meghirdetett szabadságharc helyett el kellett volna mondani, mi a fontos a magyar kabinetnek, de az együttműködés lehetőségét nem kellett volna felrúgni. Miközben az előző hatalom túlszerette az IMF-et, a mostani átesett a ló másik oldalára. – Nem azt mondom, hogy nincs más út a jövőben, mint az IMF, de az biztos, hogy hiba volt ellene fordulni – jelentette ki.

Valóban, 2008-ban sikeres volt az együttműködés, és nagyon jól jött a segítség, amelyért cserébe nem kértek teljesíthetetlen feltételeket – tette hozzá Bod Péter Ákos. Mint végső megoldás, a Valutaalap most is egy lehetséges megoldás. Ugyanakkor még nincs szükség rá. Ha lesz, akkor viszont a Valutaalap szakemberei arra vannak kiképezve, hogy gyorsan és szakszerűen lépjenek. Az ugyan nem volt taktikus lépés, hogy egy olyan intézménnyel, amelynek tagjai vagyunk, miért terelték el szakmai síkról a kapcsolatot. De az IMF sokat látott, s nem hiszi, hogy ez nehezítő tényező lenne a részükről – mondta.

Szabó Brigitta összeállítása ide klikkelve érhető el a No.hu-n. 

Vissza...