Ennek oka pedig az, hogy nem ismerik fel az ideológiai háború jelentőségét. A múltat végképp el akarják törölni azzal, hogy nem vesznek róla tudomást. De a múltat nem lehet így eltörölni. Azt gondolják, amit maguk mögött hagynak, örökre elmúlik. Az új felülírja a régit. De ez nem igaz.
Ha a sorstragédiákat okozó ideológiákat nem győzik le, évszázadok múltán is képesek feltámadni, új köntösben megjelenni, és Magyarországot a gyűlölködés poklává tenni. Magyarországon olyan elvekért kell egy életen át harcolni, amelyek evidenciák egy demokratikus országban. Ennek oka az, hogy a polgári demokrácia erői soha nem győzték le ideológiailag az ellenfelet. Amíg ezt nem teszik meg, addig nem lesz „nyugatos”, demokratikus Magyarország.
Orbán nem karizmatikus személyiség, az ő „mágikusnak” mondott ereje nem saját személyiségéből, hanem a soha le nem győzött ideológiából fakad. Ezért beszél mindig úgy, hogy az összhangban legyen az ideológiával, amiben az ő ereje nyugszik. Személyét felsőbb erők eszközének tekinti. Évszázados szellemi alapokról van szó, melyek azonnal működnek, ha valaki elkezdi használni őket.
A harc tétje nem az, hogy ki kormányoz. Itt nem a demokráciában, hanem a demokráciáért zajlik a küzdelem. A tét a szabadság. Aki nem ismeri fel az ellenfelet, az nem tudja használni a győzelemre képes ideológiai fegyvereket.
Magyarországon azt a küzdelmet kell megvívni, amelyet Európában a 17-18. században vívtak meg. Nálunk a polgárság hiányában ez elmaradt. Hiányzik a demokráciához vezető úton a felvilágosodás győzelme. Kimaradt egy lépcső a magyar történelemből, amit nem lehet megspórolni.
A felvilágosodás hozta létre az európai demokráciákat, az emberi szabadságot, a liberalizmust és a kapitalizmust. A felvilágosodás politikai programja soha nem győzött Magyarországon. A felvilágosodás elsősorban a nemzeti függetlenség követelésében és a nyelvújításban öltött testet. Az enciklopédisták által lefektetett demokratikus alapelvek nálunk nem arattak győzelmet. A Horthy-rendszer a felvilágosodás ellenforradalma volt. Ez a rendszer a katonai vereség miatt, és nem az ideológiai veresége miatt bukott meg. A rendszerváltás után készen alkalmaztuk azokat az elveket, amelyek Magyarországon még soha nem győztek. Ezért nincs gyökere a magyar lelkekben. Az ellenkezője viszont erős.
A magyar progresszió hívei lebecsülik az ideológiai harcot, a felvilágosítás erejét. Ezért nem ismerik fel, hogy mi történik. Elvesznek a napi részletekben, a jelentéktelen ügyekben, és nem veszik észre, hogy milyen harc közepén állnak. Az ellenfél ezt pontosan tudja, és tetteit az ideológiai mérőzsinórhoz igazítja. Amíg ezt nem ismeri fel az ellenoldal, és nem látja be, hogy ezt kell legyőzni, addig tartós demokrácia nem lesz Magyarországon. Voltaire szavait kellene a zászlókra tűzni: „Tiporjátok el a gyalázatost!”
Semjént, őt hallgassátok
Ezért nem jók a beszédek a gyűléseken, mert nem a lényegről szólnak. Nem látják a szónokok az igazi ellenséget. Ezért nincs mozgósító ereje annak, amit mondanak, nem szabadul fel a katarzis. Pedig tudhatnák, hol kell keresni. Elég lenne beleolvasni Semjén Zsolt „Megharcolunk minden magyarért!” című örökbecsű könyvébe, és tudhatnák, ki ellen kell harcolni.
Attól, hogy valami röhejes, még igaz. Hányszor elmondják a kereszténydemokraták, hogy ők adják a horgonyt a Fidesz hajójához, és ezt nem vesszük komolyan. Szó szerint idézem egy interjú részletét. Előre bocsátom, hogy ezt a könyvet nemrég kaptam kézhez. Amikor „A jó, a rossz és a csúf” címmel írtam arról, hogy az Orbán-rendszer Szent Ágoston államelmélete alapján a felvilágosodás ellen harcol, ezt a könyvet még nem láttam.
Íme, mit mond „Politica Christiana” címmel az ő rendszerükről Semjén Zsolt:
- A baloldali értelmiség önmagát modernnek, haladónak, progresszívnek állítja be, Önöket pedig konzervatívnak, múltba nézőnek, tradícionalistának.
- Az ő „modernségük” rég lejárt, a jakobinus-szabadkőműves-bolsevik ötletekben gyökeredző, már a múlt században megbukott ideológiák, poros lomok, még akkor is, ha időnként leporolják és átcímkézik. A mi felfogásunk definitíve azért modern, mert éppen az a lényege, hogy tudatosan és állandóan visszalendül az örök értékekhez. Ami pedig az örökkévalóságban gyökeredzik, az bármilyen ősi, mégis mindig fiatal. Olvasson bele mondjuk a felvilágosodás enciklopédistáinak könyveibe. Olvashatatlan, legfeljebb kortörténeti szempontból lehet érdekes, ma már semmit sem jelentő kacatok. És olvasson bele Szent Ágostonba: eleven, friss, itt és most nekünk szól. Ágoston élő, az enciklopédisták poros könyvtárak moly-abrakja. Azért, mert Ágoston az Örökkévalósághoz kötődik, az enciklopédisták pedig egy elmúlt kor időleges ideológiájához. Hát ezért vagyunk modernek mi és avíttak ők.”
Vegye már észre valaki, hogy egy világegyház filozófusai, évezredes történelmi tapasztalatai, szellemi öröksége, sajátos érdekei és sötét szellemi erői állnak a háttérben. “Isten országát” államhatalmi eszközökkel akarják megteremteni itt a Földön. Olyan hatalmas tárgyi-szellemi apparátus áll a másik oldal szolgálatában, amit nincs az a jó Gréczy blogbejegyzés, ami ellensúlyozna. Ezzel szemben a felvilágosodás ugyancsak hatalmas szellemi apparátusát lehetne szembeállítani a győzelem reményében. Szent Ágostont betonba döngölték a reformáció teológusai és a felvilágosodás filozófusai. Azok az örök értékek, amelyekről Semjén beszél, csak a katolikus egyház ideológiai dogmái, semmiféle örök érték nincs bennük.
A politikai katolicizmus titkos férge
Semjén bukott ideológiáknak és poros lomoknak nevezi a felvilágosodásnak azokat az alapműveit, amelyekre épül az Egyesült Államok alkotmánya. A szabadság alkotmánya. Amit ő avíttnak és molyok abrakjának nevez, arról Kant azt mondta, hogy „az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék.” Semjénnek lom, mert ők kiskorúságban akarnak tartani. Elvitatják, hogy az embernek vele született jogai vannak, hogy minden ember egyenlő, a hatalom korlátozásra szorul, ezért a hatalmi ágakat külön kell választani.
Az emberek fogékonyak arra az ideológiára, amely nem lett legyőzve. Lehet, hogy ez az ideológia a szabadságukat veszélyezteti, de védtelenek vele szemben, mert nem tudják róla, hogy micsoda.
Nevezzük nevén az ellenfelet: ez a radikális politikai katolicizmus. Ahogy Semjén mondja: „Politica Christiana”.
A politikai katolicizmus a felvilágosodás és a szabadság ellensége. Célja a liberális demokrácia felszámolása, amely a szabadság alapja. Legádázabb ellenségei a szabadkőművesek, akik a felvilágosodás révén megdöntötték a katolikus klerikális-feudális uralmat, helyette lefektették a polgári jogállam alapelveit.
A politikai katolicizmus legkifejezőbb formája a vatikáni állam. Az egyház és állam összefonódásának legmagasabb szintje az, ha maga az egyház az állam. Ezt éppen Mussolini adományozta a katolikus egyháznak. Mussolini állama és a politikai katolicizmus ugyanannak az egésznek két oldala. Mussolini semmi mást nem tett, mint „koppanásig” végigvitte a szabadkőművesek elleni harc logikáját. Ha a demokrácia elveit következetesen felszámoljuk, akkor szükségszerűen jutunk el korporatív államhoz, amely magában egyesíti és felszámolja a társadalmi-gazdasági érdekellentéteket. A politikai katolicizmus is a liberalizmus semlegesítésére jött létre, ennek legvégső logikai pontja maga a fasizmus. Amikor a szabadkőműveseket és baloldaliakat a zsidókkal azonosítják, akkor változik a fasizmus nácizmussá.
A politikai katolicizmus a „nemzeti állam” fogalmát a katolikus egyházzal összekapcsolja, az állam és az egyház szövetségében testesíti meg. Ez az ideológia volt az alapja a Szent István-i állameszmének, a Szent Korona-tannak, és ez az alapja az új Fidesz-alaptörvénynek is. Változó formában ez adta a Horthy-rendszer ideológiai tartalmát. Ebből sarjad a magyar politikai antiszemitizmus, a populista és demagóg nacionalizmus, a Trianon-hazugság, a kommunistázás. A radikális politikai katolicizmus Magyarország megosztottságának és a magyarok közötti gyűlölködésnek az oka, alapja és gerjesztője.
A politikai katolicizmus annak a militáns jobboldalnak a filozófiája, amely Magyarországot a XX. században sorozatosan pusztulásba vitte. A politikai katolicizmus az oka Trianonnak, az ország szétdarabolásának, a Don-kanyarban elpusztult csaknem 150 ezer magyar katonának, a numerus claususnak, a deportálásoknak, a holocaustba elküldött csaknem 600 ezer magyar zsidó elpusztításának. Ez mind a „keresztény-nemzeti” Magyarország nevében történt. Százezrek vére szárad a lelkükön.
A politikai katolicizmusnak semmi köze a kereszténységhez. A katolikus egyházon belül is vannak ugyanakkor papok és hívők, akik elvetik a politikai katolicizmust, és ami abból nő ki: a fasizmust, az antiszemitizmust és a nácizmust. De ez egy kisebbség. A vatikáni stratégia a politikai katolicizmusban ölt testet.
A radikális politikai katolicizmus áll a zsidózás és a kommunistázás mögött, mert a zsidókkal azonosítják a szabadkőművességet és a kommunizmust, amely véget vetett a klerikális uralomnak, a trón és az oltár szövetségének. Keresztény az, aki nem zsidó. Nem véletlen, hogy a katolikus egyházban ma is tiszteletnek örvendő Prohászka Ottokár püspök, a keresztényszocializmus megalapítója, volt a hungarizmus atyja, a nyilas ideológia megteremtője. Prohászka tanításán nevelkedtek azok a nyilasok, akik a Dunába lőttek gyerekeket.
Prohászka nemzeti önvédelemnek tartotta a keresztényeket előnybe helyező antiszemitizmust. A “liberalizmus mételyével” a „hungarizmust” állította szembe. Szerinte “a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. A védekezés módja a politikai katolicizmus. Szerinte a demokrácia, a liberalizmus zsidó (szabadkőműves) találmány. Ezért Prohászka szembeállította a demokratikus „baloldali és zsidó Magyarországot” és a „keresztény Magyarországot”. Ez nyilas elmélet.
A radikális politikai katolicizmus az Orbán-diktatúra alapja, ami fasizálja az országot. A politikai katolicizmus megalázza az egész magyar népet, mert szabad polgárokból alattvalókat nevel. Kettéosztja a nemzetet és polgárháborús légkört teremt. Magyarország szabadsága, békéje, nyugalma és boldogsága attól függ, hogy legyőzze a politikai katolicizmust.
Ennek módja politikai szinten az egyház és az állam tényleges szétválasztása. A katolikus hívők szabadon gyakorolhatják a hitüket, a katolikus papok hirdethetik a vallási tanaikat, de nem hirdethetnek politikai nézeteket, mert az nem egyházi tevékenység. Ha el tudnak tartani iskolákat, akkor lehet egyházi iskolájuk. Ha fenn tudnak tartani műemlékeket, tegyék. De ha nincs pénzük a fenntartásra, akkor adják el. Ne az állam tartsa fenn az épületeiket. Az egyházak egyetlen fillér állami támogatást nem kaphatnak, tartsák el őket a hívők úgy, mint Amerikában. Véget kell vetni annak, hogy a katolikus egyház állam az államban, törvények felett áll, közpénzből gazdagodik, és nő az adófizetők feje fölé.
A katolikus egyházat ki kell söpörni a politikából és az államhatalom bástyái mögül. Szent István a korabeli „politikai katolicizmus” felvételével csatlakozott Európához. Most a politikai katolicizmus kirúgásával lehet bent maradni Európában. Aki ezt megteszi, a legnagyobb magyar államférfi lesz.
Tiporjátok el a gyalázatost!
Bartus László írása ide klikkelve érhető el az Amerikai Népszava online oldalán.
|
Meghallgattam Gyurcsány Ferenc megfázós interjúját. Arról beszélt, hogy egy nyugatos demokráciát akarnak építeni, ha megnyerik a választásokat. Választást akarnak nyerni, és azt gondolják, azzal oldódik meg a demokrácia problémája. De hiába nyernek választást. A demokrácia veresége kódolva van.