És mégis akadt politikus, aki éppen azért marasztalta el a pártosság bűnében a köztársasági elnököt, mert elvállalta a közadakozásból készült emlékmű felavatását." Az a politikus, akiről itt szó van, az én vagyok, ugyanakkor a köztársasági elnököt - tiszta lelkiismerettel mondom - nem azért marasztaltam el a pártosság bűnében, mert elvállalta a Melocco-alkotás felavatását. A szerzővel abban mélyen egyetértek, hogy dr. Brusznyai Árpád emlékműve egy pártok fölött álló köztársasági elnök avató szavaira lenne érdemes, csak hát a Melocco-alkotás véleményem szerint nem Brusznyai Árpádról szól, és Sólyom Lászlót én továbbra sem tartom cselekedetei, beszédei egy része miatt pártok felett álló személyiségnek.
Sólyom Lászlót a Védegylet Veszprémért Egyesület tagjai nyilván azért kérték fel az avatásra, mert az elnök úr megválasztásakor és nyilván azóta is élvezi a Védegylet támogatását. S ha az egyesület tagjai pártok felettinek is gondolják személyét, ebben az országban sokan vagyunk ezzel másképp. Azt is belátom, hogy ha nem őt kérik erre a feladatra, hanem egy másik párthoz nyilvánvalóbban köthető közjogi méltóságot, akkor a helyi jobboldal nem tudott volna ezen a napon békében emlékezni.
Akik nem ebben a városban élnek, messzebbről magától értetődő módon nem látják azokat a különbségeket, amelyek elvezettek ide. Dr. Brusznyai Árpád szellemi hagyatékát, amióta erre lehetőség van, tehát közel két évtizede számos szervezet ápolja Veszprémben példamutató módon. A rendszerváltás után az MDF és a SZDSZ helyi tagjai a Várban emléktáblát állítottak a mártírhalált halt tanár emlékére. Ugyanígy tett a Lovassy László Gimnázium közössége a Piarista Öregdiákokkal összefogva az iskola épületén belül, s nemrég felavatásra került a 860 millió forint címzett támogatásból megújuló iskola bejáratánál Brusznyai Árpád mellszobra is.
A Brusznyai Árpád Alapítvány közel húsz éve szintén példamutatóan tevékenykedik a szellemi örökség megóvása, bemutatása érdekében. Megjelent viszont két éve, a választások előtt egy helyi és magát civilnek mondó, de valójában nyilvánvalóan politikai törekvéseket megfogalmazó szervezet, a Védegylet Veszprémért Egyesület, amelyik kiváló érzékkel újra felfedezte Brusznyai Árpád személyét, zászlajára tűzte, és mintegy a neve mögé bújt. Az akkori vitákban, a Rajk-féle alkotás elkészülésének megakadályozásában komoly szerepe volt a Védegylet "óvó szárnyai alá bújó", annak tagjaként is számon tartott jó néhány helyi és országos Fidesz-politikusnak. Két éve még Navracsics úr, aki tagságával szintén a Védegyletet erősíti és ugyanakkor a Fidesz frakcióvezetője, nem is igazán titkolta, hogy ők elkülönülve szeretnek megemlékezni. Aki itt él, láthatta, ez a Melocco-alkotás egy alternatív 56-os emlékhelynek készült. 16 évig az ellenzék itt soha nem akart együtt ünnepelni a városvezetéssel. Miután 16 év után először a jobboldal került többségbe, változott a helyzet. Mi nem szervezünk külön ünnepségeket. Elmegyünk és álljuk a sarat. Még ha közben súlyos szidalmakat szórnak is ránk azok (pl. 2006. október 23-án), akik a mai városvezetőkkel szintén együtt ünnepelnek. Ma már fontos a helyi többségnek, a fideszes és védegyletes koalíciónak azt a látszatot kelteni, hogy a megbékélés, az együttműködés hívei. Fontos mielőbb elfelejtetni, amit két éve megosztási kísérleteikkel ők indítottak el. S még mi is hajlanánk ennek elfogadására, ha látnánk, mindez nemcsak színház, s nemcsak a szavak szintje. Akkor viszont, amikor azt tapasztaljuk, hogy a közgyűlés bizottságainak külső szakértői között még ma is vannak olyanok, akik a házam előtti vagy a miniszterelnök látogatásakori tüntetések szervezői, kórház és megújult iskola előtti tiltakozások hangoskodói és újévi fogadások megtisztelt vendégei, nehéz a szavaiknak hitelt adni.
Katanics Sándor (Veszprém)
Tudósítónk cikkéből (Cseri Péter: A csata eldőlt, Sólyom avat, január 5.) az derült ki, hogy Katanics Sándor az államfő pártatlanságát a szoboravatással összefüggésben vonja kétségbe. Örülök, ha nem így van, de Katanics úr a tudósításunkat eddig nem kifogásolta. Az államfő valamennyi politikai erőt elmarasztalta már súlyos ügyekben, súlyos szavakkal. Ez azt bizonyítja, hogy a tevékenységét egyetlen politikai erő érdekeinek sem rendeli alá, függetlenül attól, hogy ki miben ért egyet vele, s miben nem.
Fenntartom, hogy egy államfő nem utasíthatja vissza helyi politikai vagy esztétikai vitákra való tekintettel azt a felkérést, hogy egy emlékmű avatásával megemlékezzen Brusznyai Árpádról halálának ötvenedik évfordulóján.
2006 tavaszán, amikor az önkormányzat úgy döntött, hogy az emlékmű nem kerülhet arra a helyre, ahol most áll, Katanics Sándor az akkori többség, és Horváth Zsolt az akkori ellenzék nevében a következőket nyilatkozta: "Nem szeretnénk, ha a Brusznyai-emlékmű egy alternatív '56-os emlékmű lenne, ami megosztaná a helyieket. Nem akarjuk, hogy a bal-, illetve jobboldali érzelmű veszprémiek külön ünnepeljék a forradalmat - teszi hozzá Katanics Sándor. Horváth Zsolt szerint szó sincs ellenemlékműről, a két készülő alkotás inkább erősítené egymást." (Cseri Péter: Emlékművita a kampány árnyékában, 2006. március 17.)
Az akkori többségnek sem kellett két "egymást erősítő" emlékmű, most, hogy hatalomra került, már az akkori ellenzéknek sem kell. Nincs alternatíva, nincs megosztottság, akié a többség, azé az emlékmű. Ha megint hatalomváltás lesz, majd megint cserélhetnek. Remek.
Révész Sándor
A forrás ide klikkelve érhető el! Megjelent olvasói levélként 2008. február 1-jén a Nol.hu-n. |