Ami a háttérben van

2011-10-28 20:44:51

Révész Sándor Dr. Brusznyai és a hely szelleme című írását olvasva szükségesnek érzem megszólalni az engem igencsak mélyen érintő szoboravatási ügyben. A publicista azt írja január 10-én megjelent cikkében, hogy "Ha van mártír, akinek az emlékműve egy pártok fölött álló köztársasági elnök avató szavaira érdemes, akkor az dr. Brusznyai.

És mégis akadt politikus, aki éppen azért marasztalta el a pártosság bűnében a köztársasági elnököt, mert elvállalta a közadakozásból készült emlékmű felavatását."  Az a politikus, akiről itt szó van, az én vagyok, ugyanakkor a köztársasági elnököt - tiszta lelkiismerettel mondom - nem azért marasztaltam el a pártosság bűnében, mert elvállalta a Melocco-alkotás felavatását. A szerzővel abban mélyen egyetértek, hogy dr. Brusznyai Árpád emlékműve egy pártok fölött álló köztársasági elnök avató szavaira lenne érdemes, csak hát a Melocco-alkotás véleményem szerint nem Brusznyai Árpádról szól, és Sólyom Lászlót én továbbra sem tartom cselekedetei, beszédei egy része miatt pártok felett álló személyiségnek.

Sólyom Lászlót a Védegylet Veszprémért Egyesület tagjai nyilván azért kérték fel az avatásra, mert az elnök úr megválasztásakor és nyilván azóta is élvezi a Védegylet támogatását. S ha az egyesület tagjai pártok felettinek is gondolják személyét, ebben az országban sokan vagyunk ezzel másképp. Azt is belátom, hogy ha nem őt kérik erre a feladatra, hanem egy másik párthoz nyilvánvalóbban köthető közjogi méltóságot, akkor a helyi jobboldal nem tudott volna ezen a napon békében emlékezni.

Akik nem ebben a városban élnek, messzebbről magától értetődő módon nem látják azokat a különbségeket, amelyek elvezettek ide. Dr. Brusznyai Árpád szellemi hagyatékát, amióta erre lehetőség van, tehát közel két évtizede számos szervezet ápolja Veszprémben példamutató módon. A rendszerváltás után az MDF és a SZDSZ helyi tagjai a Várban emléktáblát állítottak a mártírhalált halt tanár emlékére. Ugyanígy tett a Lovassy László Gimnázium közössége a Piarista Öregdiákokkal összefogva az iskola épületén belül, s nemrég felavatásra került a 860 millió forint címzett támogatásból megújuló iskola bejáratánál Brusznyai Árpád mellszobra is.

A Brusznyai Árpád Alapítvány közel húsz éve szintén példamutatóan tevékenykedik a szellemi örökség megóvása, bemutatása érdekében. Megjelent viszont két éve, a választások előtt egy helyi és magát civilnek mondó, de valójában nyilvánvalóan politikai törekvéseket megfogalmazó szervezet, a Védegylet Veszprémért Egyesület, amelyik kiváló érzékkel újra felfedezte Brusznyai Árpád személyét, zászlajára tűzte, és mintegy a neve mögé bújt. Az akkori vitákban, a Rajk-féle alkotás elkészülésének megakadályozásában komoly szerepe volt a Védegylet "óvó szárnyai alá bújó", annak tagjaként is számon tartott jó néhány helyi és országos Fidesz-politikusnak. Két éve még Navracsics úr, aki tagságával szintén a Védegyletet erősíti és ugyanakkor a Fidesz frakcióvezetője, nem is igazán titkolta, hogy ők elkülönülve szeretnek megemlékezni. Aki itt él, láthatta, ez a Melocco-alkotás egy alternatív 56-os emlékhelynek készült. 16 évig az ellenzék itt soha nem akart együtt ünnepelni a városvezetéssel. Miután 16 év után először a jobboldal került többségbe, változott a helyzet. Mi nem szervezünk külön ünnepségeket. Elmegyünk és álljuk a sarat. Még ha közben súlyos szidalmakat szórnak is ránk azok (pl. 2006. október 23-án), akik a mai városvezetőkkel szintén együtt ünnepelnek. Ma már fontos a helyi többségnek, a fideszes és védegyletes koalíciónak azt a látszatot kelteni, hogy a megbékélés, az együttműködés hívei. Fontos mielőbb elfelejtetni, amit két éve megosztási kísérleteikkel ők indítottak el. S még mi is hajlanánk ennek elfogadására, ha látnánk, mindez nemcsak színház, s nemcsak a szavak szintje. Akkor viszont, amikor azt tapasztaljuk, hogy a közgyűlés bizottságainak külső szakértői között még ma is vannak olyanok, akik a házam előtti vagy a miniszterelnök látogatásakori tüntetések szervezői, kórház és megújult iskola előtti tiltakozások hangoskodói és újévi fogadások megtisztelt vendégei, nehéz a szavaiknak hitelt adni.

Katanics Sándor (Veszprém)

Tudósítónk cikkéből (Cseri Péter: A csata eldőlt, Sólyom avat, január 5.) az derült ki, hogy Katanics Sándor az államfő pártatlanságát a szoboravatással összefüggésben vonja kétségbe. Örülök, ha nem így van, de Katanics úr a tudósításunkat eddig nem kifogásolta. Az államfő valamennyi politikai erőt elmarasztalta már súlyos ügyekben, súlyos szavakkal. Ez azt bizonyítja, hogy a tevékenységét egyetlen politikai erő érdekeinek sem rendeli alá, függetlenül attól, hogy ki miben ért egyet vele, s miben nem.

Fenntartom, hogy egy államfő nem utasíthatja vissza helyi politikai vagy esztétikai vitákra való tekintettel azt a felkérést, hogy egy emlékmű avatásával megemlékezzen Brusznyai Árpádról halálának ötvenedik évfordulóján.

2006 tavaszán, amikor az önkormányzat úgy döntött, hogy az emlékmű nem kerülhet arra a helyre, ahol most áll, Katanics Sándor az akkori többség, és Horváth Zsolt az akkori ellenzék nevében a következőket nyilatkozta: "Nem szeretnénk, ha a Brusznyai-emlékmű egy alternatív '56-os emlékmű lenne, ami megosztaná a helyieket. Nem akarjuk, hogy a bal-, illetve jobboldali érzelmű veszprémiek külön ünnepeljék a forradalmat - teszi hozzá Katanics Sándor. Horváth Zsolt szerint szó sincs ellenemlékműről, a két készülő alkotás inkább erősítené egymást." (Cseri Péter: Emlékművita a kampány árnyékában, 2006. március 17.)

Az akkori többségnek sem kellett két "egymást erősítő" emlékmű, most, hogy hatalomra került, már az akkori ellenzéknek sem kell. Nincs alternatíva, nincs megosztottság, akié a többség, azé az emlékmű. Ha megint hatalomváltás lesz, majd megint cserélhetnek. Remek.

Révész Sándor

A forrás ide klikkelve érhető el! Megjelent olvasói levélként 2008. február 1-jén a Nol.hu-n.

Vissza...