EgyĂłrás beszĂ©d, papĂr nĂ©lkĂĽl – ahogy ezt megszokhattuk már –, összerendezetten, világos alapvetĂ©sekkel. S mint ahogyan azt szintĂ©n megszokhattuk, mindazok, akik nem hallották a beszĂ©det teljes terjedelmĂ©ben, errĹ‘l csak alig szerezhetnek benyomást, az elemzĹ‘i reakciĂłk pedig szinte teljesen figyelmen kĂvĂĽl hagyják a tartalmi szempontokat.
Pedig, ha egy Ăşj pártalakulat lĂ©trejön, a legfontosabb kĂ©rdĂ©s, hogy mit tud hozzátenni a jelenlegi pártstruktĂşrához, miĂ©rt volt Ă©rdemes Ă©letre hĂvni, miĂ©rt volt rá Ă©getĹ‘ szĂĽksĂ©g, ha volt. Gyurcsány Ferenc egyĂłrás beszĂ©de meggyĹ‘zĹ‘ válasz erre. Világos Ă©s egyenes beszĂ©d, pontos látlelet a jelenlegi rezsim mibenlĂ©tĂ©rĹ‘l, Ă©s világos cĂ©lkitűzĂ©sek meghatározása vele szemben. Változatlanul Ĺ‘ az apolitikus a hazai palettán, aki egy valĂłban nyugatos, eurĂłpai, demokrata politikuskĂ©nt kĂ©pes nagy hatással megszĂłlni.
Már az 1956-os forradalomra valĂł emlĂ©kezĂ©s is egy Ăşj párt hangját fejezte ki, a Nagy Imre elĹ‘tti tisztelgĂ©s egyĂ©rtelmű vállalása. A hazai politikai közbeszĂ©dbĹ‘l teljesen hiányzĂł, rendszerszintű megközelĂtĂ©sben megfogalmazott világos kĂ©rdĂ©sek Ă©s következtetĂ©sek, az Ĺ‘szinte hangvĂ©tel már önmagukban revelatĂv jellegűek. Vajon lehet-e demokratikus választáson felhatalmazást szerezni a demokrácia lebontásához, az önkĂ©ny bevezetĂ©sĂ©hez? A válasz egyĂ©rtelmű nem. Az a hatalom, amely a felhatalmazást nem a szabadság kiteljesĂtĂ©sĂ©re, nem a demokrácia javainak tisztessĂ©ges szĂ©tosztására használja, hanem ennek az ellenkezĹ‘jĂ©re, az illegitim. A kĂ©tharmad nem „aritmetikai fogalom”, hanem a demokratikus szellemisĂ©g fogalma. A többsĂ©g korlátozásának alkotmányos elve, hogy ne jöhessen lĂ©tre olyan vĂ©grehajtĂł hatalom, amely a többsĂ©gi felhatalmazást arra használja, hogy a kisebbsĂ©gben maradĂłkat, vĂ©lemĂ©nyĂĽket, akaratukat, meggyĹ‘zĹ‘dĂ©sĂĽket figyelmen kĂvĂĽl hagyva felĂĽlĂrja a közösen megalkotott alkotmányos rendszert. Világossá kell tenni, hogy az országot nem lehet 1944-be visszavinni. Trianon a jobboldal csĂşfosan elhibázott politikájának következmĂ©nye, de ezĂ©rt nem a mai jobboldal felelĹ‘s, Ă©s nem lehet Ăşgy viselkedni, ahogyan a mai jobboldal nem egyszer viselkedik a demokratikus baloldallal, polgári szabadelvű mozgalmakkal, a mĂşltra utalva. A mai magyar jobboldalnak nem azzal kell elszámolnia, hogy mi törtĂ©nt 1914-ben, hanem azzal, hogy mi törtĂ©nt 2010–14-ben, az Ĺ‘ kormányzásuk alatt.
Az 1989-es rendszerváltással megszerzett szabadság elvesztĂ©se nemcsak azok felelĹ‘ssĂ©ge lesz, akik ebben közreműködnek, hanem azokĂ© is, akik engedik nekik. Azokat a változtatásokat, amelyek megfosztanak bennĂĽnket a szabadságtĂłl, nevĂ©n kell nevezni: keresztĂ©ny konzervatĂv ellenforradalomnak hĂvják. A DK, a magyar progressziĂł örökösekĂ©nt, ezzel az ellenforradalommal szembenállĂłkĂ©nt határozza meg magát. LegalapvetĹ‘bb cĂ©lja az Ăşj köztársaság megteremtĂ©se, az alkotmányos rend, a jogállamiság helyreállĂtása, azĂ©rt fog kĂĽzdeni, hogy egy köztársaságpárti Ăşj többsĂ©g visszaállĂtsa a sajtĂł szabadságát, visszaadja a telepĂĽlĂ©si önkormányzatok jogait, az AlkotmánybĂrĂłság jogkörĂ©t, Ăşjra megerĹ‘sĂtse a közvetlen demokrácia hatĂłkörĂ©t. Vissza kell adni a művĂ©szet Ă©s a kultĂşra szabadságát. Az oktatás mindent megelĹ‘zĹ‘ prioritás. De az ellenzĂ©kisĂ©g is csak felelĹ‘s lehet. A jövĹ‘ben nem kelthetĹ‘k hamis illĂşziĂłk, világosan kell beszĂ©lni. A felelĹ‘s ellenzĂ©ki szerepfelfogás – amelyrĹ‘l Gyurcsány folyamatosan beszĂ©l 2010-es választások Ăłta, igaz, agyonhallgatottan – most az Ăşj párt cĂ©lkitűzĂ©se lett. Mint ahogyan egyĂ©rtelműen elhangzott, hogy a jövĹ‘ben az MSZP-t bĂrálĂł attitűdnek is vĂ©ge. Az Ăşj párt saját politikájával lesz elfoglalva, az MSZP-vel, mint ahogy más demokratikus erĹ‘kkel is, egyĂĽttműködni kĂván az orbáni rezsim legyĹ‘zĂ©se Ă©rdekĂ©ben. A DK egy ilyen szövetsĂ©gnek akar rĂ©sze lenni.
A hevenyĂ©szett felsorolásbĂłl is kitűnik, hogy vannak karakteres alapcĂ©lkitűzĂ©sek, prioritások, leĂrhatĂł milyen ellenzĂ©ki attitűdöt, milyen szövetsĂ©gi politikát deklarált az Ăşj formáciĂł; ezek egy rĂ©sze egyáltalán nem szokványos, ennek ellenĂ©re az Ă©rtĂ©kĂtĂ©letek a szokásos klisĂ©k szerint alakulnak, Ă©s mĂ©g vĂ©letlenĂĽl sem bocsátkoznak semmifĂ©le Ă©rdemi közlĂ©sbe (rĂ©szletesen lásd hĂrösszefoglalĂłnkat):
„… egyetlen kutatás sem mutatta ki, hogy Gyurcsány Ferenc sok Ăşj választĂłt tudna megszĂłlĂtani, továbbra is az egyik legnĂ©pszerűtlenebb politikus, szemĂ©lyes nĂ©pszerűsĂ©ge átlagosan 10 százalĂ©kkal alacsonyabb, mint Mesterházy Attila MSZP-elnökĂ©.” (Juhász Attila, Political Capital)
„…megalapozatlan Gyurcsány Ferenc stratĂ©giája, hogy pártjával egy szĂ©les ellenzĂ©ki összefogás Ă©lĂ©re állhat, ennek ugyanis Ă©ppen az Ĺ‘ szemĂ©lye szab gátat. Az egyik leginkább elutasĂtott politikus, aki mind a liberális, mind a kormánnyal elĂ©gedetlen konzervatĂv szavazĂłtábort elriasztotta magátĂłl.” (Filippov Gábor, Magyar ProgresszĂv IntĂ©zet)
„És hogy milyen lesz a Demokratikus KoalĂciĂł? AbbĂłl, amint Gyurcsány mondott, sok Ăşjdonság nem derĂĽlt ki. A körĂĽlmĂ©nyek viszont annál árulkodĂłbbak voltak… hogy a pártot egyelĹ‘re láthatĂłan nem veti fel a pĂ©nz. Az olcsĂł technika, a puritán eszközök, a viszonylag egyszerű műsor…” (Index – PlankĂł GergĹ‘)
Szemmel láthatóan a politika hivatásos értelmezőinek szempontjait változatlanul nem befolyásolják holmi beszédek, megelégednek a tetszésindexek felemlegetésével. Kár.
Lánczos Vera Ărását ide klikkelve Ă©rheti el a Galamus.hu-n. |