Húsz évvel a berlini fal leomlása után több, az egykori szovjet birodalomhoz tartozó közép- és kelet-európai országban veszélyben a demokrácia. Erre nem más, mint Václav Havel, a kommunista diktatúra elleni küzdelem egyik legismertebb harcosa, a demokratikus cseh Köztársaság első elnöke már 2009-ben felhívta a figyelmünket a hamburgi Die Zeit napilapnak adott interjújában. Havel szerint e térségben több jel is utal az önkényuralmi kormányok új formájának kialakulására. „Olyan kormányokról van szó, amelyek rendkívül kifinomult módszereket alkalmaznak”–hangoztatta a volt elnök. „Minden demokratikusan zajlik. Működik a parlament, vannak választások, és vannak politikai pártok. Ugyanakkor olyan hálózatok működnek, amelyekben a hatalmon lévők, az igazságszolgáltatás, a titkosszolgálatok és a rendőrség szoros kapcsolatban állnak egymással”. Havel emlékeztetett arra, hogy Oroszországban rendre tisztázatlan körülmények között gyilkolnak meg olyan újságírókat, akik bírálják a fennálló rendszert. A többiek azután többnyire már nem mernek bírálni.
Magyarországgal kapcsolatban Havel és több száz, a kommunizmus elleni harcban ismertté vált közép-európai politikus és értelmiségi személy 2011 elején egy felhívást intézett az Európai Unió felé (lásd: www.iprotest.hu): Súlyos veszélybe került a szabadságban egyesült Európa célkitűzése. Megtörtént az, amit az Európai Unió hivatott megakadályozni, és amit sokan elképzelhetetlennek tartottak: az Unió határain belül a 2004 óta tagállam Magyarországon, felszámolták a liberális demokráciát. Mindössze húsz évvel a kommunizmus bukása után Magyarország egyébként demokratikusan megválasztott kormánya, visszaélve a törvényhozási többségével módszeresen leépíti a demokrácia fék- és ellensúlyrendszerét, eltörli az alkotmányos korlátokat és a kormányzó párt uralma alá hajtja az összes hatalmi ágat, a független intézményeket és a sajtót … Az alapjogok megtagadása egy országban minden európai polgárt megaláz. Ha akár egyetlen nemzet bizalma is megrendül az iránt, hogy Európa képes megvédeni a demokráciát, az a „demokrácia deficit” újabb vádjához és végül Európa demokratikus küldetésének globális kétségbevonásához vezet. Felszólítjuk tehát Európa parlamenti képviselőit, biztosait, kormányait és pártjait, hogy állítsanak fel világos normarendszert a demokratikus értékek–a pluralizmus, a szólásszabadság, az egyéni jogok, a hatalmi ágak elválasztása, az igazságszolgáltatás függetlenséget–tiszteletben tartására. Az európai intézményeknek képessé kell válniuk arra, hogy megnevezzék és megszégyenítsék a normák áthágóit, s így nemzeteink továbbra is az Unióhoz fordulhassanak iránymutatásért a szabadságjogok megőrzéséért vívott mindennapi harcukban.
A Kanadai Magyar Demokratikus Charta a Magyarországon bejegyzett Magyar Demokratikus Charta kanadai szövetségeseként, ez egykori cseh elnök és a kommunista diktatúra elleni harcban kitüntetett szerepet játszó közép-európai demokratikus ellenzék harcosainak hívó szavaira jött létre 2011. októberében, az 1956-os szabadságharc 55-ik évfordulója alkalmából. Bátorítani és mobilizálni szeretnénk a demokrácia barátait, védelmezőit a Magyarországon és Közép-Európában egyre merészebben terjeszkedő antidemokratikus megnyilvánulásokkal szemben. Vádiratunk tényekkel és adatokkal hívja fel a figyelmet a magyar demokrácia válságára, az Orbán-kormány által kiépített többségi diktatúra pilléreire, az univerzális demokratikus elvek sárba tiprására Magyarországon. A vádirat nem Magyarországot, nem a magyar népet, hanem az Orbán-kormányt bírálja, minősíti. Tudatosan vállalt célunk, hogy „megnevezzük és megszégyenítsük” az univerzális normák sárba tipróit – egy olyan kormányt, amely anti-demokratikus magatartása mellett az Európai Unióban és az Észak-atlanti Szövetségben képviseli hazánkat. Felkérjük e vádirat olvasóit, hogy nevükkel, aláírásukkal csatlakozzanak hozzánk. Kérjük, hogy jelezzék és indokolják, ha bármilyen, a tényekkel ellentétes állítást találnak dokumentumunkban. E vádirat hitelessége, tényekre alapozott megcáfolhatatlansága mindnyájunk közös érdeke.
Háttér
John Adams, az amerikai demokrácia egyik alapító atyja, az Egyesült Államok második elnöke szerint “a demokrácia nem egy tartós rendszer. A demokráciák általában elpazarolják, felélik, végső soron, meggyilkolják önmagukat. Még nem volt olyan demokrácia, mely előbb utóbb ne lett volna öngyilkos” (John Adams levele John Taylor-hoz, 1814. április 15). Vádiratunk az Orbán kormány magyar demokráciával szembeni merényletére óhajtja felhívni a figyelmet.
Alexis de Tocqueville a Demokrácia Amerikában című könyvében (1835-1840) szintén figyelmeztetett arra, hogy a despotizmus, vagyis a diktatúra nagyon is reális veszély a demokráciákra nézve, mivel a népszuverenitás bármikor átfordulhat a többség diktatúrájába. A parlamenti többség, a népszerűség önmagában nem garancia vagy biztosíték arra, hogy a többség támogatását élvező hatalom demokratikus módszerekkel éljen a hatalommal. A többségi akarat érvényesülése nem elég a demokráciához. A szovjet diktátor, Sztálin, akinek nevéhez több mint 40 millió ártatlan ember vére tapad, a mai napig Oroszország harmadik legnépszerűbb politikusa A német nép elsöprő többsége lelkesen támogatta Adolf Hitler uralmát (legalább 1943-ig), mégsem állítható, hogy Németországban demokrácia volt 1933 és ’43 között, ahol ez idő alatt ártatlanok millióit küldték a haláltáborokba. Egy kormány demokratikus mivoltát – főleg egy olyan közegben ahol a demokratikus alapelveknek nincsenek mély gyökerei vagy tradíciói – nem a népszerűségi mutatókból, hanem a kormányzó hatalom gyakorlati lépéseiből, nyilatkozataiból kell kiolvasnunk.
Ez a vádirat arra hivja fel a figyelmet, hogy Magyarországon a parlamenti mandátumok 68% százaléka egy olyan párt-szövetség kezében van (a FIDESZ-KDNP) amely nyíltan szembeszegült a demokrácia nemzetközileg tiszteletben tartott alapelveivel. Súlyosbítja a magyar demokraták helyzetét, hogy a második legnagyobb ellenzéki párt, a nyíltan rasszista nézeteket valló Jobbik, a parlamenti mandátumok 12 százalékával rendelkezik. Az utóbbi párt vezére Vona Gábor, egy, a náci korszakra emlékeztető fél-miliciát–a Magyar Gárdát—hozott létre. A párt képviselői rendszeresen a homoszexuálisok, a Romák és a zsidó származású polgárok „kordában-tartására” uszítják honfitársaikat. A párt 2010-es választási kampányának egyik gyakori főszereplője, Posta Imre büszkén kijelentette, hogy „az antiszemitizmus Magyarország polgárainak nem csak egy jó lehetőség, hanem kötelesség” is (kuruc.info 2009. január 31.)
Dokumentumunk azt bizonyítja, hogy Magyarországon a társadalmi párbeszéd felszámolását, a többségi diktatúra alapjait nem véletlenszerűen, nem a légből kapva, hanem tudatos politikai megfontolást követve, tudatos károsítási szándékkal hozta létre az Orbán kormány. Mielőtt felsorakoztatnánk a bizonyítékokat ezen állításunk mögé, idéznénk Magyarország két tekintélyes közgazdászának véleményét a jelenlegi kormányzat magatartásával kapcsolatban. Az egyik, Kornai János, a Harvard Egyetem professzora (1986-2002), a másik, Róna Péter, az oxfordi egyetem vendégtanára:
-
„Magyarország az 1989-1990 és 2010 nyara közötti időszakban demokrácia volt. Most már nem az; a politikai formáció, amelyben élünk, autokrácia. A demokrácia végső vizsgája: milyen procedúra keretében megy végbe a kormányon lévő személy, csoport vagy párt leváltása. A demokrácia alapvető fontosságú ismérve az, hogy a leváltáshoz nincs szükség erőszakra: a zsarnok meggyilkolására, katonai puccsra, titkos kamarilla-összeesküvésre, az uralmon lévőket elkergető tömegdemonstrációra, véres felkelésre, forradalomra. A leváltás megvalósítható békésen és civilizált módon: az egymással versenyző pártok között választó szavazás keretében. Utólag nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: 1990 óta a magyarországi politikai formáció átment a leválthatósági teszten, beleértve 2010 tavaszát is, amikor a magyar választó tiszta választásokon leváltotta az addig kormányon lévő politikai erőt és újat állított a helyébe…. Ma csak annyit mondhatunk: Orbán Viktor már a választások előtt kijelentette: olyan politikai állapotokat kell teremteni, amelyek biztosítják, hogy uralmuk akár 15-20 évig is fennmaradjon. Amióta hatalomra kerültek, visszafordíthatatlan lépéseket tettek ennek a tervnek a megvalósítására. Szétrombolták vagy súlyosan meggyengítették azokat az intézményeket, amelyek biztosítanák a leválthatóság elvének érvényesülését. Ehhez még hozzátehetjük: ebben a rövid időben még nem is merítették ki az összes lehetőségeket. Nem szeretnék ötleteket adni, de maguktól is pontosan ismerik ezeket lehetőségeket… A „fékek és ellensúlyok” között szokás kiemelni a független és szabad sajtó szerepét. Sokan a sajtót nevezik–a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatási ágazat mellett–a demokrácia negyedik hatalmi ágazatának. Nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kormányon lévők ne érezhessék magukat a hatalom korlátlan és ellenőrizhetetlen birtokosainak. A szabad sajtó képes leleplezni az uralmon lévők visszaéléseit és betekinteni a politikai játszmák színfalai mögé. Ha a hivatalos közlések félrevezetőek vagy elhallgatnak fontos tényeket, a szabad sajtó elmondhatja az igazságot… A média új szabályozása–a médiahatóság újjászervezése és a médiatörvény–olyan mértékű központosítást hoz létre a közszolgálati hírközlés és a politikai töltésű kommunikáció világában, amely csak a kommunista diktatúra propagandagépezetéhez hasonlítható”. (Kornai János, Számvetés, Népszabadság, 2011. január 6.)
-
„A közgazdaságtan tárgya Adam Smith szerint nem más, mint az ember legbensőbb érzelmeinek és értékeinek kapcsolódása a külső világhoz, amit a társadalmi beszéd, a társalgás, a vita – tesz lehetővé…. A közhiedelemtől eltérően Smith nem a munkamegosztásban, hanem az egyenlőséget élvező társalgók közötti vita lebonyolításában látta a vagyoni gyarapodás gyökerét….A gazdasági források legjobb felhasználását csak szabad, független, a társadalomtól nem elrugaszkodott, hanem ahhoz mély gyökerekkel kötődő emberek vitája tudja eldönteni. A rendszer lényege nem a piac, nem a tőke, nem az önérdek követése, hanem az egyenrangú emberek vitája, ami lehetővé teszi az előbbiek létrejöttét, és működését. Az önérdek követése csak akkor teremt piacot és tőkét, ha mindenki számára hasonló mértékben lehetséges. Nem az egyenrangú emberek közötti szabad vita, nem a jogi és közigazgatási értelemben vett valós egyenlőség a magyar politika célja, hanem – változatlanul – a kijárás módozatainak fenntartása ilyen vagy olyan jelszavak és jelképek alatt. (Róna Péter. Függőségben, Népszabadság, 2010. november 20.)
Vádiratunk 10 fejezetből áll. Az első fejezet a jelenlegi magyar kormány többségi diktatúra iránti szándékát, az utolsó 9 fejezet pedig a szándék megvalósítását bizonyítja.
1. A tudatos károkozás szándéka: Egyetemes demokratikus normák elleni támadás
Magyarországon a társadalmi párbeszéd felszámolását, a többségi diktatúra alapjaitnem véletlenszerűen, hanem egy előre kigondolt politikai stratégia részeként hajtotta végre az Orbán kormány. Vádiratunk első fejezete a nemzetközileg tiszteletben tartott demokratikus elvek tudatos sárbatiprásának szándékát bizonyítják. A tudatos károkozás szándékának bizonyítékait nem Orbán politikai ellenfeleitől, hanem a miniszterelnök és legközelebbi munkatársainak nyilvános beszédeiből állítottuk össze. Ezek a nyilatkozatok egytől egyig azt bizonyítják, hogy a magyar miniszterelnök megveti politikai versenytársait, azokat kivétel nélkül a haza, a magyar közérdek ellenfeleiként ostorozza. Nem tartja tiszteletben a politikai diskurzus nemzetközileg elfogadott játékszabályait, normáit. Orbán és támogatói a világ minden táján, egy közös kottából muzsikálnak: mindazok, akik az Orbán kormánnyal nem értenek egyet, árulónak, a magyar nemzet ellenségének, a kommunista diktatúra pártolójanak, a keresztyénség, az élet, az igazság ellenségének vannak kikiáltva. Mint egy kultikus szövetség tagjai, nem a párbeszédet, hanem a párbeszéd beszüntetését szorgalmazzák. Ez az alapja minden autokráciának. Íme a bizonyítékok.
-
Magyarországon a többségi diktatúra alapköveit Orbán Viktor már első miniszterelnöksége előtt, 1998 elejétől, kezdte lerakni, amikor pártjának politikai versenytársait rendre „idegenszerűek” kezdte nevezni.
-
A 2002-ben elvesztett választások után, mint a legnagyobb ellenzéki párt vezére szintén ezen az uton haladt tovabb – éveken át csak nagy ritkán jelent meg a Parlamentben, és nem volt hajlandó részt venni a parlamenti vitákban. Mindezt azzal indokolta, hogy “a haza nem lehet ellenzékben”. Mindenki számára egyértelművé tette, mit gondol politikai versenytársairól, azok hazafiságáról.
-
2006-ban ugyanez az ember azt állította, hogy a demokratikus baloldal a magyar történelem során genetikai okokból minduntalan rárontott a magyar nemzetre. (Mintha jobboldaliak sosem rontottak volna rá nemzetünkre. Csak hogy egy példát említsünk: A jelenlegi magyar kormány példaképe, Horthy Miklós, egy olyan rendszert épített ki Magyarországon a két világháború közt, melyben, a szavazatra jogosultak számát a társadalom 30%-a alá szorította. A Horthy rendszer betiltotta vidéken a titkos szavazatot, és egy olyan rendszert építettek ki, amely kiemelte az emberek nagy többségének a kezéből a kormányváltás lehetőségét. A Horthy rendszer hozta létre Európa első zsidóellenes törvényét, 1920-ban, jóval Hitler hatalomrakerülése előtt. Horthy uralma alatt a magyar Belügyminisztérium szervezésében, a magyar csendőrség vezetésével vagoníroztak be 430,000 magyar vidéki zsidót, akiket, mint a marhákat a vágóhídra, külföldi haláltáborokba szállíttattak).
-
2008. Február 27 –én, Orbán, saját honlapján bejelentette, hogy „Ma nincs demokrácia Magyarországon”, és ezt másnap személyesen és szó szerint megerősítette a tv2-ben, Bárdos András műsorában. Ezt az állítását külföldön is többször megismételte. A demokratikus módon megválasztott akkori miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet, Áder János, a Fidesz prominense, “egy ripacskodó kalandorhoz” hasonlította (Magyar Nemzet, 2008. október 25.). A Fidesz pártigazgatója, Kubatov Gábor pedig arról tájékoztatja a közvéleményt, hogy Gyurcsány esetében „..egy ámokfutó őrülttel van dolgunk, és ez az, ami rosszabb. A szocialisták tartoznak annyival a nemzetnek, hogy a vezetőjüket elküldik egy elmeorvosi vizsgálatra” (Demokrata, 2008. november 19.). A párt választmányi elnöke, Kövér László ennél egyértelműbb: „Gyurcsány Ferenc és bandája felér egy AIDS-fertőzéssel” (Magyar Hírlap, 2009. február 23.).
-
A 2009 március 15. nemzeti ünnepségen, Orbán az akkor hatalmon lévő, demokratikus módon megválasztott magyar kormányt az 1848-as osztrák helytartótanácshoz hasonlította, érzékeltetve hogy idegen megszállónak tekinti az akkori kormányt.
-
A 2010-es önkormányzati választásokat követően, miután Orbán pártjának jelöltje elnyerte a fővárosi szavazatok többségét, Orbán hangzatosan bejelenti,hogy végre “Budapest visszakerült Magyarországhoz” – -mintha a korábban demokratikusan választott budapesti önkormányzat nem a magyarok kezében lett volna.
-
2010 októberében is a gyűlölet és a kirekesztés retorikája csengett ki a magyar miniszterelnök szavaiból, amikor a Parlament előtt a magyarok 1956-ban tanúsított hősies szabadságharcára emlékezve pártjának politikai versenytársairól így beszélt: “Mi magyarok itt vagyunk, és ők is ott lesznek hamarosan, ahol lenniük kell!”
-
2011 tavaszán tartott brüsszeli sajtótájékoztatóján a magyar miniszterelnök a következő szavakkal ecsetelte a magyar politikai futballt “az ellenfél ugyan nem állt ki, de a nézők nem mentek haza”. A rossz vicc egy jó példája annak, milyen politikai futballt játszanak ma Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt Magyarországon. Amikor e játszmát nevetve ecsetelte, Orbán annak a kormánynak volt a vezére, melyet az EU éppen a közösség soros elnökségével bízott meg.
-
A magyar miniszterelnök szerint mindazok, akiknek demokrácia elmélete eltér saját pártjáétól, azok nem igazi magyarok és hátráltatják a közérdek megvalósulását. Ez a többségi diktatúra szellemisége. Ennek a szellemiségnek a szentesítését szolgálja az Orbán kormány által megfogalmazott, és a kormánypárt parlamenti többsége által megszavaztatott Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat, amelyet ma minden kormányhivatal, minden állami épület falára kötelező kitűzni és amelyet ma minden magyar állampolgárra ráerőszakol a hatalom. Ma egy új, az uralkodó párt által megfogalmazott, de az ország antidemokratikus múltját felidéző nemzeti együttműködési ideológia (harmony ideology) szerint működteti a kormány az állam és a polgár közötti kapcsolatrendszert. Ennek az ideológiai irányzatnak az antidemokratikus jellegét, a neves amerikai antropológus Laura Nader a következőként foglalta össze: „A legerőszakosabb politikai rendszerek, és ide sorolhatjuk a klasszikus nyugati kolonializmus rendszereit, vagy a kortárs globalizáció műfaját, egytől egyig a társadalmi kontroll megvalósítása érdekében használták az együttműködés ideológiáját … Az együttműködés ideológia (harmony ideology) a legalattomosabb eszköze a demokrácia megszüntetésének …ez az ideológia legszélsőségesebb változatában, az embereket egy fantáziavilágba zárja, ahol a valóságtól megfosztva kénytelenek tölteni életüket” (Az idézet forrása: Chris Hedges, Empire of Illusion, Alfred A Knopf, 2009. 129. old)
-
A többségi diktatúra megvalósítására, a társadalmi párbeszéd felszámolására törekvő politikai szándék legmarkánsabb bizonyitékát Orbán Viktor eredetileg titkosított, de a 2010-es választások előestéjén kényszerből közzétett beszédéből merítjük. Ismételjük, a következő szavaknak nem mi, hanem Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke adott hangot: „A legutóbbi időkig egy duális erőtér jellemezte a magyar politikai viszonyokat…. amely állandó értékvitákat, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Most a jobboldali konjunktúrának, másrészt a mi megerősödésünknek köszönhetően … egy centrális politikai erőtér van kialakulóban… Ha a kormányzati célokról és felelősségről gondolkodunk, a kérdés a következőképpen hangzik: olyan kormányzati, politikai magatartásformát akarunk-e folytatni, amely magában hordozza a duális rendszer visszaállásának lehetőségét? … folytatjuk-e a magyar társadalmat… megosztó vitákat, vagy benn tartjuk az elit szűk köreiben, ahol a helye van? [Én azt szeretném]…, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, Ehelyett huzamosan létrejöjjön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza–és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli. … Jómagam ebben a vitában azt javaslom, hogy az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszuk…Egyszerűbben szólva: egy olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét” („Gyújtópont” Nagyítás. 2010. február 17.).
A magyar miniszterelnök, és legközelebbi munkatársainak fent idézett szavai, tervei, mind azt tanúsítják, hogy autokratikus, hegemonikus hatalmi rendszert óhajtanak bevezetni, működtetni Magyarországon. Az a szándékuk, hogy pártjuknak ne legyen versenyképes alternatívája, uralmuknak ne legyen ellensúlya és kontrollja, a közcélok kialakítása és megvalósítása során. Politikai versenytársaikat a néptől idegen erőként, a közérdekkel ellentétes szereplőként láttatják. A cél világos–a demokratikus ellenzék esélyeit minden lehetséges eszközzel hátráltató és korlátozó önkényuralom felállítása. Orbán, saját szavaival bizonyítja, hogy nem a társadalmi párbeszédből származó kompromisszumok, hanem saját pártjának belső és természetes bölcsessége szerint óhajt kormányozni. Ez nem egy demokratikus, hanem egy autokratikus szemlélet. A következő fejezetekben, vádiratunk bemutatja, hogyan vezette be a gyakorlatban ezt az autokratikus, a nemzetközi demokratikus normákkal ellentétes szemléletét a magyar miniszterelnök.
Ide klikkelve olvashatja tovább a vádiratot! |