Szélsőjobboldali fordulat?

2011-10-16 16:15:54

A Fidesz mindig fontosnak tartotta, hogy bekebelezze a teljes jobboldalt, amely magában foglalja a szélsőjobbot is. Rendszeresen tettek gesztusokat, hogy a szélsőjobboldali szavazókat megnyerjék. Orbán szövegei egyre áthallásosabbak lettek, majd a párt és vezetője magáévá is tette a kódolt szélsőjobboldali nézeteket. Mostanra pedig már egy szélsőjobboldali párt programját valósítja meg, a gazdaságpolitikában, a kultúrában, az oktatásban, az egészségügyben és még a sportban is. Méghozzá úgy, hogy a szélsőjobb prominensei is szerepet kapnak ebben. A Dörner-Csurka párossal már a nyíltan náci és nyilas eszmék képviselőit is szalonképesnek próbálják eladni. Csak idő kérdése, amikor azzá is válnak. És azzá fognak válni.

A Fidesz az elmúlt napokban célba ért: szélső-liberális pártként indult, és mostanra nyíltan vállalja szélsőjobboldali jellegét.  Orbán jobboldali fordulatát követően, 1994 után még egy jobbközép párt pozícióját célozták meg. Úgy szakították ketté az MDF-et és a KDNP-t, hogy a választóvonalat a szélsőjobbhoz és a MIÉP-hez való viszony határozta meg. A Fidesz azokkal szervezkedett (például Szabó Ivánékkal), akik tisztességes módon elutasították a szélsőségeseket. Később azonban már a másik oldalon állókat, a Csurkával rokonszenvező Lezsákékat integrálta a pártjába. A Fidesz megértette, hogy Magyarországon nincs erős konzervatív jobboldali hagyomány, leginkább csak szélsőjobboldali hagyomány van. Ebben a felismerésben nagy segítségére volt a katolikus egyház, amely végül legitimálta a Fideszt, mint jobboldali pártot. A két világháború közötti “keresztény-nemzeti” kurzust nem tekinthetjük konzervatív és jobbközép ideológiát követő és valló időszaknak a numerus clausus-al, Gömbössel és a Horthy kormányzása alatt végrehajtott deportálásokkal együtt. Még akkor sem, ha átmenetileg voltak az “ellenforradalmi” korszaknak konszolidáltabb és demokratikusabb felfogású politikusai is. A horthysta “ellenforradalom” ugyan a bolsevikokra hivatkozott, de ők elsősorban az egyenlő esélyeket és szabadságot, jogot biztosító köztársaság, a modern, polgári demokrácia “ellenforradalma” voltak. Ahogyan a fülkeforradalom is az. Az a tény, hogy a horthyzmusnál léteztek szélsőségesebbek is, akik már saját kezükkel öltek, nemcsak hóhérok kezére adták honfitársaik százezreit, még nem jelenti azt, hogy a “keresztény-nemzeti” hagyomány, a politikai katolicizmusra és a “Szent István-i eszmére” épülő korszak ne lett volna szélsőjobboldali.

Orbán először taktikából igyekezett gesztusokat tenni a szélsőjobboldalnak, hogy választóit megnyerje a Fidesznek. “Magyar Magyarországot” követelt, amit a szélsőjobbon pontosan dekódoltak. Vajon mitől és kiktől ne lenne magyar Magyarország? Látványos külsőségek között vagy a tusnádfürdői nyárban elmondott beszédeiben egyre sűrűbben jelentek meg a szélsőjobb ideológiai lózungjai, zavaros tanai. Legutóbb már a Nyugat, a demokratikus rendszerek hanyatlásáról és bukásáról értekezett, és ezekhez képest ígért más rendszert és jósolt a világban egy korszakváltást.

A Fidesz a kétharmados többségét már a szélsőjobboldali populizmussal és a tömeg lelke mélyén nyugvó szélsőséges indulatok felkorbácsolásával szerezte. Orbánt szélsőjobboldali eszmék és indulatok repítették a kétharmados hatalomba. A Fidesz elnöke ezzel pontosan tisztában van, és amikor azt mondja, hogy a nekik bizalmat szavazó választópolgárok akaratát teljesíti (amikor egy fasiszta típusú államberendezkedést épít), igazat mond. A magyar nép többsége szélsőjobboldali eszmékkel fertőzött, amikor nem tudja, akkor is ilyen nézeteket vall. Jól mondta Vona Gábor, hogy a magyarok kétharmada jobbikos, csak nem tud róla. Nem véletlenül maradt népszerű a Fidesz és Orbán a demokrácia teljes lebontása után is. A Nemzeti Együttműködés Rendszere szélsőjobboldali rendszer. Az új alaptörvény, a szellemiségét meghatározó preambulummal, egy szélsőjobboldali kreálmány. Olyan, amilyet a rendszerváltás után csak elszigetelt és szalonképtelen szélsőjobboldali csoportok képviseltek. Trianon és annak elferdítése, szélsőjobboldali program. Orbán már nemcsak taktikából üzenget a szélsőjobbnak, hanem egész programja, szellemisége azonosult a szélsőjobb eszméivel, törekvéseivel. Maga a Fidesz szélsőjobboldali párt lett.

A Fidesz már előző kormányzati ciklusában is csendestársnak fogadta a náci eszméket valló Csurka pártját, a MIÉP-et. Minden jel arra vall, hogy az Orbán “polgári köréből” a Jobbik élére ejtőernyőztetett Vona Gábort azzal a szándékkal küldték a szélsőséges pártba, hogy a Fidesz számára gyűjtse egybe a szélsőjobbot. Maga a polgári köri mozgalom is a szélsőjobboldalt igyekezett magába olvasztani, azokat szellemi munícióval ellátni. Konzervatív ember nem járt ilyen polgári körökbe, ahol az uszítás zajlott. A Fideszbe szállingóztak át a szélsőjobbról nemcsak a szavazók, hanem egyes politikusok is. A Jobbik igyekszik magát megkülönböztetni a Fidesztől, mert a vezetők megérezték a pénz és a hatalom édes ízét, de teljes önállóságra nem jutottak. Erre irányuló kísérleteiket a Fidesz azonnal leverte. Bayer, Kövér azonnal elküldte a selyemzsinórt, és egy-két hét alatt olyan lejárató kampányt indítottak a Jobbik és Vona ellen, hogy azok újra kezes bárányok lettek. A taktika ismerős: Torgyánnal ugyanezt tették. Kézben tartják a zsarolható embereket.

Az elmúlt hetek eseményei arra utalnak, hogy Orbán elérkezettnek látta az időt, hogy egyesítse a Fideszt a szélsőjobbal, illetve a Fideszben a szélsőjobboldalt. Az új választási törvény ellehetetleníti az ellenzéket, az MSZP szakadás előtt áll. Ha kilép Gyurcsány, akkor kérdéses, hogy a maradó MSZP képes lesz megugrani a bejutási küszöböt. Gyurcsányt bebörtönzik, nélküle a pártja ellehetetlenül. Az LMP-re baloldali liberális nem szavaz, bennük megbízni nem lehet. A Szolidaritás Mozgalom párttá alakulhat, de addigra kiderülhet, hogy munkavállalói követeléseinek jelentős része egy demokrata számára sem vállalható, mert ellentétes a piacgazdasággal és az ország érdekeivel. Ideológiai zavarukra jellemző, hogy miközben szinte csak a baloldaliak támogatják, bennük látva az esélyt, hogy egy új ellenzéki erő létrejöjjön, Árok Kornél és Kónya Péter szilárdan ragaszkodik a szélsőjobb és a Jobbik felé való nyitottsághoz, ami idővel azt eredményezheti, hogy a baloldali támogatók elfordulnak tőlük. A civil mozgalmakból hiányzik a pártszervezéshez szükséges profizmus és talán a szándék is. A Fidesz egyetlen tömbként foglalhatja el a “centrális erőteret” azzal, ha mostantól teljes egészében és nyíltan magáévá teszi a szélsőjobb és a Jobbik programját. Akár formálisan is beolvaszthatja a Jobbikot, vagy egy párt lehet két szervezetben, külön pártban megtartva a fizikai erőszakra mozgatható rohamcsapatát. De ez a kettő egy lesz.

Orbánról mindig elmondják, hogy nem antiszemita, amire azért most már nem lehetne biztos fogadásokat kötni. Hatalmát centiméterre pontosan a Mussolini-féle fasiszta állam mintájára építi ki, és azokat a lépéseket követve rombolja le a demokráciát. Az összekötő szálakat Berlusconi barátja és ezúttal is a katolikus egyház jelenti. De szövegeiben mindig is voltak áthallások az antiszemiták és nácik számára is. Az pedig kizárt, hogy Tarlós István kinevezze az Új Színház vezetőjének Csurka Istvánt és a strómanját, Dörner Györgyöt, Orbán tudta és beleegyezése nélkül. Nem is tagadják, hogy a szellemi vezető Csurka, az igazgatást csak kora miatt nem vállalja, ezért az azzal járó napi munkát Dörnerre bízza. Arra a Dörnerre, aki büszkén vallja, hogy a náci alapvetéséről híres volt íróval mindenben egyetért. Ha Orbán ezt nem tartaná helyesnek, akkor ez nem történhetne meg. Magyarországon ma nem történhet semmi, amit Orbán nem akar. Az ő pártjában nincsenek független emberek és szuverén döntések. Csurka és Dörner kizárólag Orbán Viktor és a Fidesz megbízásából vezethet egy náci, nyilas, antiszemita színházat Budapest szívében. Ezzel Orbán bekapcsolja a MIÉP-et a Fideszbe, Csurkát és követőit a Fidesz támogatójává teszi, ugyanakkor Csurka csatasorba állításával elszívja a levegőt Vona “Szálasi” Gábor elől. Ha pedig Orbán utasítására vagy engedélyével kap Csurka antiszemita színházat, vagy ezt Orbán nem akadályozza meg, akkor véleményem szerint maga is antiszemita. Nem antiszemita taktikázhat a szélsőjobbal, de a náci eszméket terjesztő és a zsidók ellen uszító színházat nem ad nekik. Erre nincs szükség, a nyilasok meglennének enélkül is. A következményekkel Orbán vagy nincs tisztában, vagy rosszabb esetben szándékosan kívánja azt előidézni. Hatalmát mindenesetre a náci és nyilas érzelmekre alapozva próbálja bebetonozni. Antiszemiták mindent eltűrnek egy antiszemita hatalomtól. A baj csak az, hogy a dolog nem szokott itt megállni.

Mindez arra utal, hogy az Orbánt követő náci fordulatot és hatalomátvételt Orbán maga hajtja végre, úgy akadályozza meg a Jobbik puccsát, hogy ő maga vesz szélsőjobboldali fordulatot, és hajt végre szélsőjobboldali hatalomátvételt. Az sem véletlen, hogy a hajléktalanok ügye és a cigánykérdés megoldása olyan politikus kezébe kerül, aki a MIÉP-ben kezdte. Kocsis Máté hivatkozhat arra, hogy ő csak 1999-ben lépett be a MIÉP ifjúsági tagozatába, de mit nem lehetett tudni 1999-ben a MIÉP-ről, amit ma tudni lehet? A Csurka-dolgozat évekkel korábban íródott, Csurka és pártja ugyanolyan náci ideológiát vallott akkor, mint előtte, alatta és utána. Ez a Kocsis Máté zaklatja most a Józsefvárosban a hajléktalanokat, amiért jutalomból “hajléktalanügyi biztosnak” nevezték ki. Kocsis Máté vezeti azt a parlamenti eseti bizottságot, amely azt próbálja bizonyítani, hogy Gyöngyöspatán az emberi jogvédők okozták a konfliktust, és összeesküvést szőttek Magyarország lejáratására. Ebben a CIA segítette őket, az “áljogvédőket”. Arról szó sem esik, hogy a romákat az újnyilas Magyar Gárda polgárőrnek álcázott tagjai zaklatták és terrorizálták az Orbán-kormány csendes hallgatása mellett.

Mindez Magyarország fasizálódásának apró, de feltűnő jele. Ahogyan az is, hogy a magyar parlament Ifjúsági, Szociális, Családügyi és Lakhatási bizottságának Sneider Tamás lehet az elnöke, aki Roy néven skinhead vezető volt Egerben, és felfüggesztett börtönbüntetést kapott cigány-verésért. A MIÉP egri elnökeként került a helyi közgyűlésbe, jelenleg a Jobbik parlamenti képviselője. Részt vett a köztelevízió 2006 őszi ostrománál, ahol összecsapott a jogállamot védő rendőrökkel. Mindennek semmi következménye nincs. Gondolta volna valaki a kilencvenes évek elején, amikor Roy még a Nemzeti Ifjak Egyesületét vezette, hogy ő lesz majd valamikor a parlament ifjúsági bizottságának elnöke? És ne legyen igazam, de előfordulhat még, hogy Sneider “Roy” Tamás fideszes politikus lesz. Vagy ha nem, a Fidesz képviselheti még mindazt, ami az ő fejében van.

Amikor annak veszélyéről írtam akkoriban, hogy a szkinhedek megnövesztik a hajukat, levetik a Marten’s bakancsot, és beszivárognak a legitim jobboldali politikai pártokba, ugyanúgy szélsőséges ijesztgetőnek neveztek, mint most. És lám, itt vannak. Akkor is elsősorban a liberálisok hülyézték azokat, akik reálisan mérték fel a veszélyt, most is. E liberális megmondóemberek vaksága és hiábavaló okoskodása nagymértékben hozzájárult ahhoz a helyzethez, ami létrejött. Most már nagyjából ugyanannyit adok a véleményükre, mint a nácik véleményére.  Fel kell ismerni, hogy a jelenlegi magyar liberalizmus képtelen azonosítani a fő ellenséget, leginkább önmaga tökönszúrásában, és egymás szellemi kivégzésében gyönyörködik. Az ellenséggel szemben gyáva, sajátjaival szemben áruló és kíméletlen. Ezt kiegyensúlyozottságnak véli, de nem az. Alkalmatlan az ország szellemi vezetésére és a szélsőjobbtól való megvédésére. Nem véletlen, hogy politikai képviselete is megszűnt. Nagy kár, mert emiatt nincs ezzel a folyamattal szemben hatékony ellenerő.

A Fidesz jelenleg fasiszta párt. Ezekben a napokban lehetünk tanúi annak, hogy megkezdődött a náci párttá alakulása. Ha Csurka és Dörner antiszemita színházat csinálhat, az nem véletlen. Akkor ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy emögött koncepció van. Egy év múlva ez már természetes lesz, mintha a világ legnormálisabb dolga lenne. Elég jól hozzászoktak Magyarországon ahhoz is, hogy nincs jogállam. A kritikus értelmiség azzal téveszti meg környezetét és önmagát, hogy a rendszeren belül kritizál. Ezt Mussolini is engedte, sőt kívánatosnak tartotta. Ők ezzel az elnyomó rendszer legitim részei. De magával a rendszerrel nem mernek frontálisan ütközni. Akkor derülne ki, hogy igazából hol vannak.

Aki ezt kifogásolja, az “szélsőséges”. Nem az a szélsőséges, aki Csurkának színházat ad. És nem azok gyávák, akik mindent eltűrnek. Ha már úgyis az vagyok, akkor hadd jelentsem be: a Fidesz elindult azon az úton, amelynek végét mindenki ismeri.

Ide klikkelve érheti el Bartus László írását az Amerikai Népszava online-oldalán.

Figyelem, holnap tüntetés a Parlament előtt!  Itt tudhat meg fontos részleteket!

Vissza...