Bár a legtöbben átkozzák a politikusokat, hogy csak a hatalom érdekli őket, mégis szinte mindenkit, a kritikusok nagy részét is, csak a hatalom érdekli. Mi lesz a párttal, ki lesz az elnök, a frakcióvezető, lesz-e kettős tagság. Hogy mit gondolunk a világról, az országról? Töltelékszövegnek jó lehet, de nem lesz belőle breaking news. Baj ez? Majdnem mindegy is. Ilyen a világ.
Most olyan jĂł lenne odamondogatni az MSZP-nek. Tudnánk zaftos szöveget mondani, ami cĂmlapra kerĂĽlhetne. Ă–t perc hĂrnĂ©v. És? Változik ettĹ‘l valami?
Mert tĂ©ved, aki azt hiszi, hogy az MSZP-vel van a baj. Persze, van baj vele (mi az hogy,nagyon is!), de nem ez a fĹ‘ baj. NekĂĽnk, az elmĂşlt sok-sok Ă©vtizedben (Ă©vszázadban?) itt tapasztalatot szerzĹ‘ generáciĂłknak van gondunk, mert fĂ©lĂ©vezrednyi alávetettsĂ©gben csak a mindennapi tĂşlĂ©lĂ©s fortĂ©lyait tanultuk meg. Ennek ismerjĂĽk csĂnját-bĂnját. De most nem tĂşlĂ©lni kellene, hanem Ă©pĂtkezni. Nem tĂşlĂ©lni a mát, hanem gĂĽrcölni a holnapĂ©rt, egy jobb Ă©letĂ©rt, ha nem magunk, akkor a gyerekeink számára. De ez nagyon nehĂ©z.
Nincs a magyar Parlamentben egyetlen párt se, amely világosan azt mondaná nekĂĽnk, hogy „sajnálom, nem mehet Ăşgy tovább, ahogy ĂgĂ©rtĂĽk, nem működik rendesen Magyarország, nekĂĽnk kell tenni Ă©rte, Ă–nöknek Ă©s Ă–nöknek, Ă©s nincs könnyű Ăşt.”
Az a vitánk az összes párttal (megjegyzem az Ĺ‘szödi beszĂ©d Ăłta), köztĂĽk az MSZP-vel is, hogy normális, jĂłzan, eurĂłpai politikát kellene folytatni, leszállni a magas lĂłrĂłl, Ă©s megmondani az embereknek, hogy ez Ăgy nem folytathatĂł tovább. TĂ©nyleg bajban vagyunk. Nem azĂ©rt, amit Orbán mond. Nem az euro övezet válsága, vagy önmagában az államadĂłsság miatt. Hanem mert országunkbĂłl elveszett a tűz, a teljesĂtmĂ©ny vágya, kĂ©nyszere, Ă©s továbbra is azt hisszĂĽk, hogy eddigi teljesĂtmĂ©nyĂĽnk elĂ©g lesz. Nem lesz elĂ©g.
Biztosan nincs igazunk mindenben. EgyikĹ‘nk sem gondolja, hogy mi mindenre tudjuk a választ. SĹ‘t. Tele vagyunk kĂ©telyekkel. De nem hisszĂĽk, hogy megĂşszhatĂł a nagy átalakulás. Vagy megĂ©rtjĂĽk, vagy kikĂ©nyszerĂti az Ă©let. Ez utĂłbbi esetben kell majd hozzá egy nagy csalĂłdás. Egy drámai esemĂ©ny. Ne adja az Ăšr!
Nem tudom, hogy szĂ©tválik-e az MSZP. Talán igen. Talán nem. De nem ez a legfontosabb. Az a kĂ©rdĂ©s, hogy mi lesz velĂĽnk, magyarokkal. Meddig siratjuk Trianont, Ă©s mikor vesszĂĽk tudomásul a megváltoztathatatlant? Meddig bĂşslakodunk sanyarĂş törtĂ©nelmĂĽnkön Ă©s mikor foglalkozunk a holnappal. Ez utĂłbbi nehezebb. Mert igen, minden gyermeknek meg kellene tanulni angolul, mert kell az egĂ©szsĂ©gĂĽgyben a biztosĂtottak kĂĽlön hozzájárulása, mert a felsĹ‘oktatásban vagy lesz tandĂj, vagy bezárják az intĂ©zmĂ©nyek harmadát, de nem folytatom. És az a bajunk saját pártunkkal, hogy nem látszik rajta, hogy ezt Ă©rti. De nem látszik a kormányon sem, Ă©s a többi ellenzĂ©ki párton se. EzĂ©rt keressĂĽk a kiutat.
Gyurcsány Ferenc blogbejegyzése ide klikkelve érhető el a Facebookon. |