Lesz-e pártszakadás?

2011-10-13 19:55:45

Lesz-e pártszakadás? – kérdezik unos-untalan, de mégis csak érthető módon újságírók, beszélgetős műsorba betelefonálók, boltban mellém sodródó emberek. Látszólag nem bonyolult kérdés. Egyetemi felvételi tesztekben eldöntendő kérdésnek hívják az ilyent, egyszerű a diák dolga, vagy az „igen” vagy a „nem” rubrikát kell beikszelni. Mi van ennél egyszerűbb?!

Bár a legtöbben átkozzák a politikusokat, hogy csak a hatalom érdekli őket, mégis szinte mindenkit, a kritikusok nagy részét is, csak a hatalom érdekli. Mi lesz a párttal, ki lesz az elnök, a frakcióvezető, lesz-e kettős tagság. Hogy mit gondolunk a világról, az országról? Töltelékszövegnek jó lehet, de nem lesz belőle breaking news. Baj ez? Majdnem mindegy is. Ilyen a világ.

Most olyan jó lenne odamondogatni az MSZP-nek. Tudnánk zaftos szöveget mondani, ami címlapra kerülhetne. Öt perc hírnév. És? Változik ettől valami?

Mert téved, aki azt hiszi, hogy az MSZP-vel van a baj. Persze, van baj vele (mi az hogy,nagyon is!), de nem ez a fő baj. Nekünk, az elmúlt sok-sok évtizedben (évszázadban?) itt tapasztalatot szerző generációknak van gondunk, mert félévezrednyi alávetettségben csak a mindennapi túlélés fortélyait tanultuk meg. Ennek ismerjük csínját-bínját. De most nem túlélni kellene, hanem építkezni. Nem túlélni a mát, hanem gürcölni a holnapért, egy jobb életért, ha nem magunk, akkor a gyerekeink számára. De ez nagyon nehéz.

Nincs a magyar Parlamentben egyetlen párt se, amely világosan azt mondaná nekünk, hogy „sajnálom, nem mehet úgy tovább, ahogy ígértük, nem működik rendesen Magyarország, nekünk kell tenni érte, Önöknek és Önöknek, és nincs könnyű út.”

Az a vitánk az összes párttal (megjegyzem az őszödi beszéd óta), köztük az MSZP-vel is, hogy normális, józan, európai politikát kellene folytatni, leszállni a magas lóról, és megmondani az embereknek, hogy ez így nem folytatható tovább. Tényleg bajban vagyunk. Nem azért, amit Orbán mond. Nem az euro övezet válsága, vagy önmagában az államadósság miatt. Hanem mert országunkból elveszett a tűz, a teljesítmény vágya, kényszere, és továbbra is azt hisszük, hogy eddigi teljesítményünk elég lesz. Nem lesz elég.

Biztosan nincs igazunk mindenben. Egyikőnk sem gondolja, hogy mi mindenre tudjuk a választ. Sőt. Tele vagyunk kételyekkel. De nem hisszük, hogy megúszható a nagy átalakulás. Vagy megértjük, vagy kikényszeríti az élet. Ez utóbbi esetben kell majd hozzá egy nagy csalódás. Egy drámai esemény. Ne adja az Úr!

Nem tudom, hogy szétválik-e az MSZP. Talán igen. Talán nem. De nem ez a legfontosabb. Az a kérdés, hogy mi lesz velünk, magyarokkal. Meddig siratjuk Trianont, és mikor vesszük tudomásul a megváltoztathatatlant? Meddig búslakodunk sanyarú történelmünkön és mikor foglalkozunk a holnappal. Ez utóbbi nehezebb. Mert igen, minden gyermeknek meg kellene tanulni angolul, mert kell az egészségügyben a biztosítottak külön hozzájárulása, mert a felsőoktatásban vagy lesz tandíj, vagy bezárják az intézmények harmadát, de nem folytatom. És az a bajunk saját pártunkkal, hogy nem látszik rajta, hogy ezt érti. De nem látszik a kormányon sem, és a többi ellenzéki párton se. Ezért keressük a kiutat.

Gyurcsány Ferenc blogbejegyzése ide klikkelve érhető el a Facebookon.

Vissza...