Én e pillanatban egyetlen pártot sem látok, amely alkalmas Ă©s Ă©rdemes volna, hogy ringbe szálljon e cĂ©lokĂ©rt, vagy amelynek a Fidesz, ha mĂ©goly sok hibát követne is el, megnyerhetnĂ© a választást. Rossz hĂr ez azoknak, akik látják, hogy Magyarország ma nem jogállam.
Feudalizmus, szocializmus, rendszerváltás
Az elsĹ‘ feladat, ha egyszer a korrekciĂłra mĂłd nyĂlik, a jogállamiság helyreállĂtása lesz. De ehhez elengedhetetlen egyfelĹ‘l annak vĂ©giggondolása, miĂ©rt válhattak valĂłra elĹ‘bb Gyurcsány Ferenc, majd vĂ©gsĹ‘ Ă©lessĂ©ggel, immár a köztársaság puszta fennállását is fenyegetve Orbán Viktor kormányzásának idĹ‘szaka alatt a legrosszabb lehetĹ‘sĂ©gek, amelyeket a közelmĂşlt törtĂ©nelme felkĂnált az ország számára. Ebben a mondott urak Ă©s környezetĂĽk szemĂ©lyes tulajdonságai fontos szerepet játszhattak, de mindketten legalább annyira termĂ©kei ezeknek az Ă©veknek, mint amennyire - közel sem egyenlĹ‘ mĂ©rtĂ©kben - okozĂłi a bajnak. MásrĂ©szt az is megfontolásra Ă©rdemes, hogy mennyiben alkalmas mĂ©g egyáltalán az 1989 után lĂ©trejött politikai rendszer a reparálásra. Vannak, akik szerint az Ĺ‘sbűn az MSZP Ă©s az SZDSZ 1994-es koalĂciĂłkötĂ©se volt, mások szerint a köztársaság minĹ‘sĂ©gromlása a Fidesz 1995 utáni stratĂ©giaváltására vezethetĹ‘ vissza. Az Ĺ‘sbajok Ă©s Ĺ‘sbűnök keresĂ©se azonban már maga is egyfajta paranoia megnyilvánulása, amely elfedi, hogy mĂ©goly hibás politikai döntĂ©sek sem tudták volna bajba sodorni a köztársaságot, ha megszilárdultak volna a demokratikus közössĂ©gi lĂ©tformák mentális alapjai. Hogy e mentális alapok mennyire gyengĂ©k, vagy mennyire elgyengĂĽltek 2010-re, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a Fidesz hatalomra kerĂĽlĂ©se után a demokrácia jogi tartalma is nĂ©hány hĂłnap alatt kiĂĽrĂthetĹ‘ volt. IgazábĂłl mĂ©g az ablakokat sem kellett becsukni a kormány barkácsműhelyeiben, mert a társadalmi ellenállás hangjai oly csendesek voltak, hogy az odabent farigcsálĂłk alkalmasint meg se hallották Ĺ‘ket. A rendszerváltás mentális Ă©rtelemben akkor hozhatott volna szilárd eredmĂ©nyeket, ha kitartĂł munkával elkezdtĂĽnk volna szembenĂ©zni saját erkölcsi törtĂ©netĂĽnkkel, azokkal a családi szinten sokszorosan megerĹ‘sĂtett mentális mintákkal, Ă©letstratĂ©giákkal, amelyek - sajnos a trianoni traumával sem kielĂ©gĂtĹ‘en magyarázhatĂł mĂłdon - vĂ©grehajthatĂłvá tettĂ©k a holokausztot Ăşgy, ahogyan megtörtĂ©nt, Ă©s támaszul szolgáltak az 1956 utáni Ăşgynevezett konszolidáciĂłhoz. A Kádár-rendszer olyan rossz minĹ‘sĂ©gű társadalmat hagyott maga után, amely kollektivista indĂttatásának dacára a felelĹ‘tlensĂ©get Ă©s a másik sorsa iránti feneketlen közönyt dĂjazta. ĂŤgy a rendszerváltással kialakulĂł Ăşj uralkodĂł osztály - az Antall JĂłzsefhez Ă©s az SZDSZ nĂ©hány kĂ©pviselĹ‘jĂ©hez hasonlĂł kĂ©rlelhetetlen Ă©s feddhetetlen naivok asszisztálása mellett - ugyanazzal a mentalitással esett neki az állami vagyon hasznosĂthatĂł rĂ©szĂ©nek, majd az állami megrendelĂ©seken, uniĂłs rĂ©szfinanszĂrozással indĂtott pályázatokon nyerhetĹ‘ summáknak, amilyen mentalitással 1944-ben a keresztĂ©ny közĂ©posztály tagjai magával az állammal Ă©s a nĂ©metekkel versengve hĂłnapok alatt szĂ©trabolták az elhurcolt zsidĂłk vagyonát. A szĂ©pen sarjadĂł demokráciát gyorsan felzabálta a korrupciĂł, az "aki kapja, marja" cinizmusa. A jĂłl jövedelmezĹ‘ álláshelyek is ugyanolyan alkuk Ă©s egyezkedĂ©sek során keltek el, ahogyan a feudális hagyományĂş Magyarország viszonyai közepette mindig. A rendszerváltással kapott esĂ©ly elsĹ‘sorban azĂ©rt siklott ki a kezĂĽnkbĹ‘l, mert nem sikerĂĽlt a magyar állam mentális alapjait kiemelni a szocializmus által megerĹ‘sĂtett feudális hagyományokbĂłl, ehelyett megint a szemĂ©rmetlen romlottság nyert teret. "Annyi szabadságunk van, amennyi hatalmunk" - felelte állĂtĂłlag Orbán Viktor egy kĂ©rdĂ©sre 1990-ben a választások után, Ă©s ha nem mondta ezt, akkor sem lehetne pontosabban összefoglalni annak a politikai erkölcsnek a lĂ©nyegĂ©t, amelynek legrosszabb lehetĹ‘sĂ©geit Ă©ppen Ĺ‘ valĂłsĂtotta meg következetesen. A magyar lakosság tĂşlnyomĂł rĂ©sze nem vett rĂ©szt a rendszerváltásban, Ă©s ilyen viszonyok közepette kĂ©sĹ‘bb sem Ă©lhette át egyetlen pillanatra sem a demokrácia Ă©lmĂ©nyĂ©t. Nem Ă©rezhetett semmi kĂĽlönbsĂ©get a helyi Ă©s a központi hatalom viselkedĂ©sĂ©ben a Kádár-rendszerhez kĂ©pest, Ă©s mivel a 70-es Ă©s a 80-as Ă©vekbĹ‘l a viszonylagos jĂłlĂ©t, a vagyon- Ă©s a közbiztonság emlĂ©kĂ©t hozta magával, ha az elmĂşlt bĹ‘ kĂ©t Ă©vtized során bármikor nĂ©pszavazást tartottak volna arrĂłl, hogy feltámadjon-e halottaibĂłl Kádár János, nagy rĂ©szvĂ©tel mellett fĂ©nyes gyĹ‘zelmet arattak volna az azonnali feltámasztás hĂvei.
Identitás Ă©s politika De mifĂ©le Ă©lmĂ©ny elmaradásárĂłl van tulajdonkĂ©ppen szĂł? A demokrácia elvileg a legalkalmasabb berendezkedĂ©s arra, hogy valĂłságos identitáscsoportok jöjjenek lĂ©tre, Ă©s hogy ezek az identitáscsoportok eljuttassák a kĂ©pviselĹ‘iket azokba az arĂ©nákba, ahol a nyilvános döntĂ©sek megszĂĽletnek, illetve hogy Ă©rdekeiket Ă©s cĂ©ljaikat a szimbĂłlumok nyelvĂ©n megjelenĂtsĂ©k a döntĂ©shozatal során. Ilyen identitáscsoportok megszĂĽlethetnek pĂ©ldául a közös lakhely (telepĂĽlĂ©s, tĂ©rsĂ©g), a közös társadalmi státusz, a közös Ă©rtĂ©krend (pl. termĂ©szetvĂ©dĹ‘k) vagy bármifĂ©le közös ĂĽgy alapján. Ezek egy Ă©p társadalomban valĂłságos identitáskĂ©pzĹ‘ erĹ‘k. Nálunk azonban ilyen identitáscsoportok politikai Ă©rtelemben mindmáig nem szervezĹ‘dhettek meg, mert a tagságukat elveszĂtĹ‘ szakszervezetek Ă©ppen Ăşgy nem voltak kĂ©pesek, illetve nem is akartak kiszabadulni a pártok ellenĹ‘rzĂ©se alĂłl, ahogyan a politikailag releváns egyĂ©b civil szervezĹ‘dĂ©sek sem, beleĂ©rtve sajnos a politikai Ă©rtelemben egyedĂĽl releváns etnikai kisebbsĂ©g, a cigányság önszervezĹ‘dĂ©sĂ©nek intĂ©zmĂ©nyeit is. A pártok persze elvileg ugyanezeket az identitáskĂ©pzĹ‘ erĹ‘ket kanalizálják, Ă©s a hozzájuk fűzĹ‘dĹ‘ Ă©rdekeket jelenĂtik meg. A magyar pártok azonban kivĂ©tel nĂ©lkĂĽl a leválthatatlan Ă©s korrupt szűk vezetĹ‘ rĂ©tegĂĽk foglyai, Ă©s a választások kimenetelĂ©tĹ‘l fĂĽggetlenĂĽl egyĂĽttesen biztosĂtják a kleptokrácia zavartalan működĂ©sĂ©t. A valĂłságos identitáscsoportok felĹ‘l tekintve paternalista pártokrĂłl van szĂł. A legĂ©kesebben Ă©s vĂ©gsĹ‘ letisztultsággal mindez a nyelvi szempontbĂłl leginnovatĂvabb párt, a Fidesz diskurzusában fejezĹ‘dik ki. Az a párt, amely Ă©vekkel ezelĹ‘tt a "polgár" fogalmával kĂsĂ©rletezett, ma egy tökĂ©letesen differenciálatlan, Ă©s mindenfĂ©le Ă©rtĂ©ktĂ©nyezĹ‘tĹ‘l megfosztott, csupasz entitást, "az embereket" teszi meg politikája hivatkozási alapjául. "Az emberek" mint olyanok sem szociolĂłgiai, sem politikai Ă©rtelemben nem lĂ©teznek. A fogalom a politika teljes kiĂĽresedĂ©sĂ©nek fedĹ‘rĂ©tege, szimulákruma. A pártok szimbolikus politikájuk rĂ©vĂ©n identitáscsoportkĂ©nt igyekeznek megszervezni választĂłikat, az összetartozás közössĂ©gi Ă©lmĂ©nyĂ©vel prĂłbálják megajándĂ©kozni Ĺ‘ket. Ebben hosszĂş ideje a Fidesz a legsikeresebb. EgyedĂĽli kihĂvĂłja ma a Jobbik, Ă©s ebben a minĹ‘sĂ©gĂ©ben azĂ©rt lehet kĂĽlönösen hatĂ©kony, mert az egyedĂĽli párt, amelynek szimbolikus politikája Ă©s nyelve mögött valĂłságos szociolĂłgiai tapasztalatok hĂşzĂłdnak meg: a kelet-magyarországi kisvárosok Ă©s közsĂ©gek indokolt remĂ©nytelensĂ©ge, fĂ©lelme. A fentiekbĹ‘l kiindulva az egĂ©sz eddig kiĂ©pĂĽlt politikai rezsim demokratikus ellenzĂ©kĂ©t csakis a valĂłságos, nem kizárĂłlag szimbĂłlumokon, hanem Ă©lettapasztalatokon nyugvĂł identitáscsoportok jelenthetnĂ©k. És mára Ăşgy tűnik, a kontraszelektált politikai elit romlottsága kitermelte vagy legalábbis kitermelheti ezt az ellenzĂ©ket. ValĂłságos identitáscsoportok megszĂĽletĂ©sĂ©nek lehettĂĽnk tanĂşi, amikor kisvárosokban szĂĽlĹ‘i szervezĹ‘dĂ©sek harcolni kezdtek egyes iskolák egyházi kĂ©zbe adása ellen. Olyan szĂĽlĹ‘k kĂĽzdöttek az általuk választott iskola megĹ‘rzĂ©sĂ©Ă©rt, akiknek a helyi társadalmakban nagyon sok vesztenivalĂłjuk volt, a sikerre viszont annál kevesebb esĂ©lyĂĽk. A kĂĽzdelem során sokan elveszĂtettĂ©k az állásukat. MĂ©gis kitartottak, mert Ă©letĂĽkben elĹ‘ször ĂzelĂtĹ‘t kaptak a demokratikus cselekvĂ©s Ă©lmĂ©nyĂ©bĹ‘l. És nem is maradt el mindenhol a siker. A tatai önkormányzat Ă©s a gyĹ‘ri pĂĽspök kĂ©nytelen volt figyelembe venni a szĂĽlĹ‘k tiltakozását, Ă©s a katolikus egyház nem vette át a város egyik Ăłvodáját, valamint kĂ©t általános iskolát. Az identitáscsoportok politikai hatĂ©konysága elĹ‘ször SĂłlyom LászlĂł államfĹ‘vĂ© választásakor, majd az LMP választási sikerĂ©ben mutatkozott meg. Ekkor azonban a cĂ©l mĂ©g az volt, hogy egy olyan termĂ©szetvĂ©dĹ‘ identitáscsoport, mint a VĂ©degylet, bejuttassa a maga kĂ©pviselĹ‘it a parlamenti politizálás sáncai mögĂ©, ahol aztán az LMP percek alatt elveszĂtette szubverzĂv erejĂ©t. Csak remĂ©nykedni lehet, hogy az Ă©rdekvĂ©delmi szervezetek bázisán lĂ©trejön olyan politikai erĹ‘, amely meg tudja magát fogalmazni a lejáratott pártok hatalomgyakorlásának demokratikus kihĂvĂłjakĂ©nt Ă©s alternatĂvájakĂ©nt, amely kĂ©pes lesz a parlamenten kĂvĂĽlrĹ‘l Ăşjradefiniálni a politikát.
Valljuk be azonban, ilyesminek nem nagyon van hagyománya Magyarországon, Ă©s máshol sem látunk ilyesfĂ©le pĂ©ldákat. Annál szembetűnĹ‘bb az olyan csoportok elszigeteltsĂ©ge, mint az iskolákat vĂ©dĹ‘ szĂĽlĹ‘kĂ©. Hogy mĂ©gis kitermelĹ‘dhet ilyen ellenállás, annak az az oka, hogy a gazdasági válság következtĂ©ben oly mĂ©rtĂ©kben csökkent a piacon mozgĂł pĂ©nz mennyisĂ©ge, maga a pĂ©nz pedig olyan drága lett, hogy az állam immár kĂ©nytelen az uralkodĂł osztály pĹ‘re eszközekĂ©nt megnyilvánulni. Az Ĺ‘ Ă©rdekeiket szolgálja az adĂłrendszer Ă©s az Ăşj munka törvĂ©nykönyve, amelynek tervezetĂ©t megismerhettĂĽk. A remĂ©nyeket azonban kár volna összetĂ©veszteni a realitással. A szemĂĽnk elĹ‘tt Ă©pĂĽl ki egy, a mĂşltbeli pĂ©ldák közĂĽl leginkább MussoliniĂ©hez hasonlĂł hatalomkoncentráciĂł. E hatalom kiĂ©pĂtĂ©se egyelĹ‘re meglehetĹ‘sen nehĂ©z feladatnak látszik. Nem azĂ©rt, mintha eddig a társadalom bármely csoportja Ă©rdemleges erĹ‘t lett volna kĂ©pes felvonultatni ellene. A nehĂ©zsĂ©get rĂ©szint az jelenti, hogy tagjai vagyunk az EurĂłpai UniĂłnak, amelyben egyelĹ‘re nincs olyan nagy- vagy közĂ©phatalom, amely hasonlĂł államszervezĂ©si kĂsĂ©rletbe fogott volna, rĂ©szint Ă©s mĂ©g inkább pedig az, hogy a Fidesznek ambĂciĂłja szerint egyszerre kellene önmaga tartĂłs teljhatalmát biztosĂtania Ă©s a gazdasági válság közvetlen társadalmi hatásait kivĂ©denie. Ez utĂłbbi ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a kiĂ©pĂĽlĹ‘ hatalom tömegtámogatást tudjon maga mögött. Nem állĂtom, hogy a számtalan ellentmondást rejtĹ‘ kettĹ‘s feladat megoldása finoman hangolt gazdaságpolitikával teljesen lehetetlen, de ilyen "intelligencia" eddig nem volt kĂ©pes felvonulni a cĂ©l Ă©rdekĂ©ben. A hályogkovácsokra jellemzĹ‘ ötletelĂ©s Ă©s hazardĂrozás biztosan bukáshoz vezet. Sajnos nemcsak a kormány, hanem az ország bukásához is. A fiatal elvándorlĂłk növekvĹ‘ száma Ă©s az elvándorlási kedv rohamos emelkedĂ©se azt bizonyĂtja, hogy egyre többen Ă©rzik Ăşgy: az 1989-ben kapott esĂ©lyek vĂ©gkĂ©pp elenyĂ©sztek, Ă©s akár elĂ©ri cĂ©lját a mai hatalom, akár nem, tizenöt-hĂşsz Ă©vre Ăşjra le kell mondanunk arrĂłl, hogy Magyarország Ă©lhetĹ‘ haza legyen. Ennek elkerĂĽlĂ©sĂ©re az eddig kiĂ©pĂĽlt politikai rendszer nem tartalmaz remĂ©nyeket.
A szerző: Schein Gábor (irodalmár, egyetemi oktató)
A cikk forrása ide klikkelve érhető el a Magyar Narancs online oldalán. |