– ha nem is közkinccsé – s úgy hirdeti magát, hogy ezen tekinthető meg Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki minőségben elkövetett bűnei miatti meggyanúsítása, illetve az érintett reagálása.
A filmen látható események kronológiája percről-percre:
0.00-1.25: nem történik semmi, egy üres szoba látható asztalokkal és székekkel.
1.25-3.13: a szobába az eljárásban résztvevő személyek belépnek, helyet foglalnak.
3.13-5.11: innentől hangos film: a kihallgatást vezető ügyész tájékoztatást ad a felvételkészítés technikai feltételeiről.
5.11-6.58: Személyigazolvány, lakcímkártya, ügyvédi igazolvány elkérése, a személyek beazonosítása.
6.58-13.11: A gyanúsítás és az azzal kapcsolatos következmények közlése.
13.11-20.09: A gyanúsítás tartalmi közlése, és annak nyomtatott formában átadása.
20.09-26.30: A gyanúsított jogainak ismertetése, és annak kinyomtatott formában történő átadása.
26.30-27.53: A személyes adatainak közlésére vonatkozó felhívásra Gyurcsány Ferenc úgy reagál, hogy „nézzék meg azt az e célt szolgáló nyilvántartásban.
A kihallgatást vezető ügyész erre úgy reagál, „jogosult ilyen választ adni, de neki kötelessége volt a kérdést feltenni”.
27.53-30.08: Gyakorlatilag egy két percbe tömörített vádbeszéd, melyben többször elhangzik, hogy az eljárásban résztvevő ügyészek „szégyelljék magukat”, „megszegték ügyészi esküjüket, s az Alkotmányt”, „becstelen eljárás aktív szereplői, amelyért előtt-utóbb számot kell adniuk”, „előnyökért vállalták ezt a becstelen szerepet”, „nem a törvényt, hanem a hatalmon lévő pártot szolgálják”.
30.08-31.13: A kihallgatást vezető ügyész egy szót rebeg el reagálásként: köszönöm, a vezető ügyész megjegyzi, hogy az ő személyes adatai nem képezik jelen eljárás tárgyát, illetve, hogy a gyanúsított védekezésének korlátja a hamis vád tilalma.
31.13-37.18: Lebonyolódik a szükséges adminisztráció aláírás, papírok kiosztása, szedelődzködés, indulás a rabosításra, távozás.
37.18-38.45: Ismét némafilm, az üres helyiség látható.
Első gondolatom az volt, hogy a szereplők rövidesen ismét színre lépnek, s bejelentik, hogy ez az egész csak egy „kandikamerás” trükk volt, s tulajdonképpen nevetni kellene az egészen.
De miután beláttam, hogy a film véget ért, arra gondoltam, egy sci-fi felvételét láttam, de be kellett látnom, a „sztori” nem alkalmas erre, legfeljebb a szereplők.
Marad tehát a harmadik lehetőség, meggyanúsították Magyarország előző miniszterelnökét, aki élt is a kínálkozó alkalommal, s a jogi abszurdot a maga javára fordította, elmondta dimitrovi védőbeszédének prológját, jelezvén, hogy „van még más is a tarsolyában, de azt későbbre tartogatja”.
Beosztással kell élnie, hiszen a dramaturgia ezt kívánja, a film közepére is kell még izgalom fokozó elem, a végére pedig csattanó.
Az világosan látszik, hogy Gyurcsány Ferenc élvezi a helyzetét, szinte lubickol, a vádlói pedig megszeppenten hallgatnak és tűrnek.
Igen tűrnek, s emiatt egy pontban én is csatlakozom Gyurcsány Ferenchez.
Szerintem is, „szégyelljék magukat”, akik egy köszönömmel reagálják le mindazt amit a fejükhöz vágtak, s mindössze annyit tudnak elmotyogni, hogy az ő személyes adataik nem képezik a jelen eljárás tárgyát.
Szégyellni kell magát ennek a hatóságnak azért is, mert konkrét ismerettel bírok arról, hogy más politikai közszereplő, FIDESZ színekben indult országgyűlési képviselő ellen tett feljelentésre a másfél év alatt még csak reagálásra sem futotta. Ez alátámasztja, hogy valóban politikai érdekek mentén zajlik ma Magyarországon a jogszolgáltatás, nagyon is szelektív módon dől el, kiből lesz ma ebben az országban gyanúsított, és kiből nem.
Ilyen erkölcsi züllöttség mentén nem lehet rendet csinálni, ha az egyik oldalról a szálka is gerendává nő, míg a másik oldalon a gerenda szálkává silányul.
Szégyellniük kell magukat azért is, mert ez a „betojt nyuszi” viselkedés nem jellemzője a vádhatóságnak, az ügyészség zömmel igenis karakán, szakmailag felkészült jogászokból áll, akik emberileg is megfelelnek minden szükséges kívánalomnak. Őrájuk is szégyent hoztak a filmben szereplők.
Be kell látnom, a dimitrovi példa, mint minden hasonlat egy vonatkozásban sántít, ugyanis a Reichstag 1933. február 27-i felgyújtásával vádolt Dimitrov - felmentését követően - már 1934. február 25-én Moszkvában landolt, mert időközben a háttérben megköttetett a két politikai rendőrség, a Gestapo és a GPU titkos megállapodása a Dimitrov „kimenekítéséről”.
Itt ilyen alku nem várható, a magyar rendőrséggel szemben jelenleg csak a közvélemény az ellensúly, s vélhetően a magára adó igényes bíróság, mert a végső szó ott mondatik ki.
Veszprém, 2011. október 7.
Bősze Ferenc
Ide klikkelve érheti el az iveszprem.hu-n dr. Bősze Ferenc blogbejegyzését |
Filmélménnyel gazdagította a mára – bizonyos vonatkozásokban - teljesen elprostituálódott magyar büntető eljárás az eddigi történéseit, bebizonyítva, hogy semmi nem alulmúlhatatlan…