Összeesküvés elmélet |
2011-10-02 08:51:50 |
|
Vagy nagyon buta hívőnek, vagy nagyon realistának kell lenni, hogy valaki ne rökönyödjön meg a 2006. őszi eseményekről szóló Balsai-jelentés publikálásának időzítésén. A létező jobboldal egyik morcos publicistája, aki sem ez, sem az, meg is kérdezi, hogy „vajon miért feküdt a miniszterelnök fiókjában hat hosszú hónapon át az a jelentés”. A kérdés helyesen: „Ha ennyiféle és ilyen súlyos bűncselekmény történt, terrorizmussal bezárólag, vajon miért fekszik öt éve a Fidesz fiókjában a bűnvád?” A válasz nagyon egyszerű. Balog Zoltán, aki a 2006-os választás után egyszer csak előlépett a félhomályból Orbán lelki vezetőjeként és emberjogi főszakértőként, 2007 januárjában azt sürgette, hogy a kormány hozza nyilvánosságra a 2006. október 23-i rendőri fellépés műveleti tervét és minden dokumentumot, amely hozzásegíthetne a tisztánlátáshoz. „Amíg ez nem történik meg, ragaszkodom ahhoz az »összeesküvés-elmélethez«, mely szerint a rendőrséget politikai célokra használták, az ellenzék megfélemlítésére." Balogról sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy nem egyenes. Bizony, attól, hogy a szót auditív macskakörömbe tette, ez bizony egy elmélet, ami összeesküvést feltételez, tehát összeesküvés-elmélet. Modern rövidítéssel: konteó. Körülbelül ez volt az utolsó beismerés a Fidesz részéről. Aztán, igen, hozzáférhetővé vált a REBISZ műveleti terve és a BRFK biztosítási terve, valamint sok más dokumentum, ami segíthette volna a tisztánlátást. Más ilyen dokumentumok meg nem váltak hozzáférhetővé, például azok a hivatalos feljegyzések, amelyek a FIDESZ-MPSZ-nek és a rendőrségnek az esemény előtt megtörtént sorozatos egyeztetéseiről szóltak volna, ilyenek ugyanis (már hogy feljegyzések, egyetlen alkalom kivitelével) nem léteztek. Hajrá, tisztánlátás! De mindegy, mintha mi sem történt volna. Az összeesküvés-elmélet lényege, hogy sosincs neki elég dokumentum, de nem is kell, mert ő már eleve tisztán lát. Ez a konteó pedig dióhéjban a következő: 2006 őszén az atrocitásokat a rendőrség politikai érdekből és „politikai célból” követte el, magyarul Gyurcsány utasítására vagy buzdítására, hogy megfélemlítse a békés ellenzéket. Ennek a konkrét eszköze az volt, hogy a rendbontókat október 23-án délután a rendőrség „rátolta” az ártatlan, tehetetlen, békés tömegre, hogy aztán ugyanúgy bánhasson el az utóbbival, mint velük. Mindehhez a következőkben kell hinni (bizonyítani nem): 1. Gyurcsány mondta meg Gergényinek, mit csináljon, éspedig konkrétan. 4. Ami történt, Gyurcsánynak jó volt, az ellenzéknek pedig rossz. * Ami az első pontot illeti, nem fárasztom az olvasót szövegelemzéssel, a lényeg, hogy Balsai gondosan csak lehetőségekről beszél („felmerül a lehetősége annak”) és feltételes módokat használ („egy túlkapásokra utaló fél mondat elég lett volna”), vagyis az elmélet megmarad elméletnek. A tömeg csakugyan békés volt, abban az értelemben, hogy nem alkalmazott erőszakot. Csak szerette. Ez nem 56-os megemlékezés volt, hanem Gyurcsány-ellenes demonstráció. Amihez a tömegnek minden joga megvolt, csak akkor azt kéne mondani. Bájos volt az a mozzanat, amikor a nevezetes melbourne-i mérkőzést idézve Kárpáti György közölte, hogy hazudni, csalni nem szabad, mire a tömeg Árpád-sávos zászlókat lengetve harsogta, hogy „börtönbe, börtönbe”. Ez az a Kárpáti György, akiről egy véletlen folytán nemsokára kiderült, hogy hamisítási ügybe keveredett, és akit ekkor saját – politikailag vele egy platformon lévő csapattársa – hazugozott le. (A Zádor-fax ügye volt az egyik epizód, ami némi fényt vethetett volna a 2006. őszi népmozgalom eredendő manipuláltságára, ha a sajtó le tudta volna küzdeni bambaságra való hajlamát.) Aztán kiderült róla más is, majd a bíróság neki adott igazat, mint mindenkinek, akiről hatos karton szól, és aki fedőnéven jelentéseket ír, amíg csak bűncselekményért el nem bocsátják, természetes hát, hogy méltónak találták Budapest díszpolgárságára, nem úgy, mint azt a másikat. A rátolás pedig egyszerűen nem történt meg. Valami más volt ott. Balsai a konteó igazolása érdekében – vagy ami ugyanaz, a konteóból ki nem látva – elképesztően kavar az utcanevekkel és időpontokkal, a részletes elemzés nem férne bele a publicisztikába. Erre új szót kellene kitalálni. A paranoia köztudomásúlag nem más, mint összefüggések látása ott, ahol nincsenek. Nem tudom, hogy hívják azt, ha valaki nem látja a létező, elemi tér- és időbeli összefüggéseket. Nézzünk csak egy mondatot: „A rendőrségnek sikerült másfél óra alatt összesen két kilométeren keresztül, az Akadémia utcától egészen az Astoriáig tuszkolni a tömeget, ügyelve arra is, hogy nehogy más irányba, pl. az Andrássy út felé menjenek.” Balsai szövege szerint a másfél óra 17.40-kor végződött. Nos, 16.10-kor a tömeg nem a Kossuth téren volt, hanem a valóságban és a hibákat feltáró belső vizsgálat, a Papp-jelentés szerint – amelyből Balsai az események helyrajzi és időrendjét torzítva átveszi – „az Erzsébet tér–Deák tér–Madách tér által határolt területen”. Másfél óra múlva pedig még mindig nem volt az Astoriáig „tuszkolva”, hanem nagyjából ugyanitt állt, az Astoriától még több mint fél kilométerre, a Fidesz-gyűlés hallgatóságának Károly körúti hátsó szélétől kb. 350 méterre. Abban a másfél órában pedig nem tuszkolás volt, hanem az ellenkezője. A Fidesz rendezői szabad átjárást engedtek a beszédeket megunó katasztrófaturistáknak a 350 méteres senkiföldjén, és ők ezt ki is használták. Valamiért pontosan itt nem voltak felvigyázó rendőrök a „megemlékező” tömeg mellett. A Balsai-jelentésből kimaradt az az információ, hogy 16.14-kor „Hungária 705-ös szolgálati rádión utasítást adott a tömegoszlató kötelék irányába, hogy az oszlatás alatt lévő tömeg nem mehet oda az Astoriához, nem zavarhatja meg a FIDESZ-MPSZ rendezvényét. Ezt az utasítást a Hungária 705-ös több alkalommal is megismétli”. Ez akkor volt, amikor a rendbontók már a Madách térnél voltak, az utasítás tehát csak arra vonatkozhatott, hogy a rendőrök vonuljanak a rendbontók hátába, arra a bizonyos 350 méteres senkiföldjére. A mellékutcákon át ezt megtehették volna, de az ismételt utasítás ellenére sem tették meg. Azaz éppen hogy nem „rátolás” volt, hanem a Fidesz is, meg a rendőrségen belüli egyes, az utasításnak nem engedelmeskedő erők is hagyták, hogy a „békések” és a kődobálók egymástól tisztes távolságra, de egymástól el nem választva maradjanak a Károly körúton. Minden spekulációtól mentesen annyi biztos, hogy a kétféle tömeg között az egyesülés lehetősége a Fidesz-gyűlés alatt, bő másfél órán át megvolt. Másfél óra elteltével két dolog történt: a senkiföldjén, de közvetlenül a rendőrséggel szembenállók frontja mögött megindult a tank. Nem előbb, nem később, a nagygyűlés végéhez időzítve. Nagyon látványos volt a világ tévéképernyőin, és nagyon látványosan indokolta a rendőrök dühét. Semmi spekuláció, csak a tények. A másik, hogy az utolsó beszéd után, de még a gyűlés hivatalos vége előtt a Károly körúti szárnyon állók elindultak a Deák téri metróállomás, azaz a közbül, a Madách térnél nekik háttal elhelyezkedő agresszívak felé. Balsai szerint a rendezők „felszólították a jelenlévőket, hogy ne menjenek a Deák tér felé”. Csakhogy ilyen felszólítás elhangzására nincs ismert bizonyíték. A hozzáférhető videón át van vágva az időszakasz, amikor ilyen figyelmeztetés elhangozhatott volna. A műsorvezető, Philip azt mondja, hogy a Kálvin tér felé még lehet menni, de olyan nem hallható, hogy a Deák tér felé nem lehet menni. Szemtanúk internetes fórumokon arról számoltak be, hogy a helikopterektől nem lehetett hallani, mi hangzik el a színpadnál, de már sohasem fog kiderülni, hogy a rendezvény Károly körúti ágán volt-e egyáltalán rendes hangosítás. Az is kérdés, hogy ha figyelmeztették őket, miért mentek mégis. Annyi biztos, hogy a körút enyhe kanyarából, a Dohány utca betorkollásától tökéletesen lehet látni-hallani, ha a Madách térnél csata zajlik. Balsai alaposságára és tárgyismeretére jellemző, hogy tudomásul sem veszi a többi távozási útvonalat, a nagygyűlés – szerinte – hatvanezer résztvevőjét egytől egyig a Károly körút elejére képzeli, és értetlenkedik, hogyan oszolhattak volna szét ott másfél perc alatt. (A Fidesz ötszázezer ember várt, gyűlés közben mondtak hatszázezret is, ennek sokévi tapasztalatok alapján a negyede-ötöde látszott reálisnak, a Magyar Nemzet lealkudta százezerre, hogy hogyan lett belőle pont hatvanezer, azt nem tudom.) A lényeg, hogy nem toltak a rendőrök senkit senkire, hanem a naiv vagy kalandvágyó békések önként felzárkóztak az agresszívakhoz. Tény, hogy a rendőrség is, a Fidesz is megakadályozhatta volna, de valakinek nyilván nem állt érdekében. Még azoknak is lett volna idejük megfordulni és elmenni, akik a békés rendezvény végén eltökélték, hogy szembemennek vízágyúval, könnygázzal, gumilövedékkel: a tömegoszlató kötelék további száztíz perc alatt jutott el a Deák tértől az Astoriáig (leszámítva a lovasrendőröket, akik tisztázatlan forrásból származó parancsra már a tüntetés vége után pár perccel elvágtattak a Dohány utcáig a tömeget kardlapozva, majd nyomban vissza is vonultak). Ugyanakkor a gyűlés résztvevőinek óriási többsége már a rendezvény végén elindult más irányokba. Innen nem is kellene foglalkozni az egész szöveggel, ami sem új információt nem hordoz, a régiek nagy részét viszont eltorzítja, ha nem tárgyalta volna meg fennkölt komolysággal három parlamenti bizottság, és nem továbbították volna az ügyészségnek. Annak az ügyészségnek, amelyik a rendőri atrocitások kivizsgálását egyszer már elhárította azzal, hogy nem az ő dolga. * Végül: Gyurcsánynak az adott órákban az volt a legfőbb gondja, hogy a harminc külföldi delegációt biztonságosan kijuttassa a város belsejéből. (A Fidesznek és az állítólag Fidesz-ellenes rendőri illetékeseknek akkor nem volt szempont, hogy „a forgalom nem biztosítható más útvonalon”.) Az, hogy közben ráért volna utasításokat adni kegyetlenkedésekre, éppen annyira bizonyíthatatlan, mint amennyire minden józan ésszel és logikával ellenkezik az, hogy a kegyetlenkedésekkel politikai haszonra akart volna szert tenni. 2006. október 23-ból mindenki profitált politikailag, kivéve Gyurcsányt és azokat, akik kitartottak mellette. A Fidesznek évekre holtbiztos találatarányú agitprop muníciót adott, sőt, gyakorlatilag ebből a tiltakozásból született a mostani parlament ellenzéki pártjai közül kettő, a Jobbik 2.0, valamint az LMP. Nehogy valaki félreértse, nem az atrocitásokat tagadom, hanem az atrocitások „rendes embernek kötelező” magyarázatát. Ebből a Gyurcsányra levezetett összeesküvés-elméletből hatalmas ténytömbök kimaradnak. Van a Balsai-jelentés elején egy érdekes mondat: „Az őszödi beszéd részletét 2006 . szeptember 17-én ismeretlen személyek, ismeretlen érdektől vezérelve eljuttatták több magyar sajtótermék szerkesztőségének” stb. (Helyesbítés jogínyenceknek: a közszolgálati Magyar Rádió nem sajtótermék, hanem médiaszolgáltató. Az alkotmánybíró úr talán majd egyszer ezt is megtanulja.) A miniszterelnöki biztos dolga a tényfeltárás, ehhez képest öt évvel az esemény után a legkevésbé sem érdekli, hogy az 1990 utáni magyar történelem legfontosabb, sorsdöntő eseménysorozatát – azt, amit neki kell vizsgálnia – ki indította el és milyen céllal. Ismeretlen. Balsai még a „Gyurcsány provokációja” történetet sem veszi elő. Ismeretlen, kétszeresen is. Az érdeklődés ilyen hiányának persze az is oka lehet, hogy a vizsgálódót nem érdekli a valóság. Erre a sajátos kognitív beállítódásra már láttunk sok példát a Nemzeti Ügyek Kormányától. De némi életismerettel azt is mondhatjuk, hogy ha valaki ilyen feltűnően demonstrálja, hogy nem fontos számára, ki tette és miért a nagy horderejű dolgot, akkor pontosan tudja. A létező jobboldal politikai vezetésének a konteó nem egyszerűen a valósághoz fűződő viszony, hanem az éltető oxigén. Ezen alapul a gazdaságpolitikája, a geopolitikája, a történelmi tudása. Balsainak egy összeesküvés-elméletet kellett az összeesküvés-elméletek eszközkészletével igazolnia, megtette. Egyelőre nincs vele gond, le kell passzolni az ügyészségnek, az majd csinál vele valamit, valamikor. A konteók és a valóság közötti feszültség tovább halmozódik. Hogy mikor sül ki, azt csak a jó ég tudja, de egyszer ki kell sülnie. Tokfalvi Elek publicisztikája a Hírszerző.hu-n ide klikkelve érhető el. Terror vagy Puccs? címmel egy érdekes "képes" beszámolót olvashat el ide klikkelve! |
Balsainak egy összeesküvés-elméletet kellett az összeesküvés-elméletek eszközkészletével igazolnia, megtette. A konteók és a valóság közötti feszültség tovább halmozódik. Hogy mikor sül ki, azt csak a jó ég tudja, de egyszer ki kell sülnie.