Orbán Viktor igyekezete, hogy hazánkbĂłl közĂ©p-eurĂłpai bezzegországot csináljon, egyelĹ‘re kevĂ©ssĂ© tűnik sikeresnek. A nagyĂvű vĂziĂłk hĂ©tköznapi megszorĂtásokba torkollottak. Okos tervek mintha nem lennĂ©nek, a csapat nincs a helyzet magaslatán. Nem tĂşl biztatĂł ez a jövĹ‘re nĂ©zve, fĹ‘kĂ©nt, hogy körĂĽlöttĂĽnk dĂĽhöng az apokalipszis.
De induljunk ki mĂ©gis abbĂłl, hogy nem dĹ‘l össze a világ. VĂ©gtĂ©re voltak itt sĂşlyos mĂ©lypontok máskor is, nem kell messzire visszamenni az idĹ‘ben, alig nĂ©hány Ă©ve 300 forint felett is járt az eurĂł, Ă©s brutális gazdasági visszaesĂ©st is tudtunk produkálni. Az Ă©let ment tovább. TegyĂĽk fel tehát, hogy 2014-ben is lesz Magyarország, Ă©s gondolkodjunk el azon – a sarlatánságot, amennyire lehetsĂ©ges, mellĹ‘zve –, milyen is lesz törtĂ©netesen. Politikai Ă©rtelemben. ElemzĹ‘ink bevallják, az ötletet Mesterházy Attila szocialista pártelnöktĹ‘l kölcsönöztĂ©k, aki meglepetĂ©sre VáltĂłpárt 2014 cĂmmel tartott sajtĂłtájĂ©koztatĂłt szerdán.
AlapállĂtásunk az, hogy nem tudunk semmit – és ez a Demokrácia Ă©s Dilemma IntĂ©zet törtĂ©netĂ©ben ritkaságszámba megy. Az elĹ‘zĹ‘ nĂ©hány parlamenti ciklusban többĂ©-kevĂ©sbĂ© kiszámĂthatĂłan törtĂ©ntek a dolgok. 2006 Ă©s 2010 között egyĂ©rtelmű volt szinte az elsĹ‘ pillanattĂłl, hogy az MSZP megy, a Fidesz Ă©rkezik, csak a kormányzĂł párt összeomlásának mĂ©rtĂ©ke, illetve a kĂ©t Ăşj alakulat felbukkanása Ă©s viszonylagos megerĹ‘södĂ©se volt Ăşjdonság. 2002 Ă©s 2006 között a kĂ©t nagy öldöklĹ‘ kĂĽzdelme zajlott, Ă©s bár a vĂ©gkifejletre nehĂ©z volt tippelni, váratlan fordulatokra nem kellett számĂtani. 1998 Ă©s 2002 között kĂsĂ©rtetiesen Ă©ppilyen volt a szituáciĂł.
RĂ©gen Ă©s most
Az első kétszer négy év viszont mutat egyezéseket a mostani időszakkal. 1994 és 1998 között a kétharmados MSZP–SZDSZ elégedetten ülhetett a babérjain, és vállalhatott fel népszerűség-erodáló döntéseket – lásd: Bokros-csomag –, sokáig nem kellett tartania komoly ellenfelektől. Ekkor kezdetben a Független Kisgazdapárt támogatottsága emelkedett, és csak 97 környékétől erősödött meg annyira a Fidesz, hogy látsszon, bármi is lehet belőle. 1990 és 1994 között is ilyesmi történt, azzal a különbséggel, hogy a kormánypárti MDF pillanatok alatt elvesztette táborát. Az MSZP viszont megint csak az utolsó hónapokban tört előre annyira, hogy végül fölényes győzelmet arathasson.
Mit látunk most? Azt, hogy bármit csinál a Fidesz, az ellenzĂ©k egyszerűen kĂ©ptelen közelebb kerĂĽlni hozzá. A kormánypárt bázisa szűkĂĽl, a választĂłpolgárok jelentĹ‘s rĂ©sze – a korábbi támogatĂłk több mint harmada – elfordult tĹ‘le az utĂłbbi hĂłnapokban, de mivel más izmos formáciĂł nincs a láthatáron, ha most lennĂ©nek parlamenti választások, megint összejöhetne a kĂ©tharmados siker. Hozzátartozik ehhez, hogy a szavazási hajlandĂłság a bĂ©ka segge alatt van, a politikusok rokonszenvindexe ĂşgyszintĂ©n. BeszĂ©des momentum: a Medián szerint Orbán Viktor miniszterelnököt mĂ©g soha nem kedveltĂ©k kevĂ©sbĂ©, mint most – 38 pontja van –, viszont Ăgy is Ĺ‘ áll a lista Ă©lĂ©n.
A kĂ©rdĂ©s tehát a következĹ‘: amennyiben a Fidesz sem váltja meg a világot Ă©s az országot – minden jel arra utal, hogy nem teszi –, lesz-e váltĂłpárt, amely ideje jöttĂ©n elölrĹ‘l kezdhet mindent? (ZárĂłjeles megjegyzĂ©s: Ăşgy látszik, ez a modern kori magyar sors, SziszĂĽphoszkĂ©nt elölrĹ‘l kezdeni mindig, görgetni a követ felfelĂ©, amĂg tart a szufla.)
Minél rosszabb
A Jobbik egyes mérések szerint megelőzte az MSZP-t, sokan feltételezik, hogy a gazdasági helyzet romlása a radikális pártnak kedvez. Annál jobb itt, minél rosszabb – dúdolgathatja az ismert slágert Vona Gábor és csapata a fürdőszobában. Kutatóink azonban úgy látják, sokkal jobb a Jobbiknak akkor sem lehet, ha pesszimista elvárásainkhoz mérve is pocsékul alakul a folytatás.
Meggyőződésünk, hogy a Jobbik – különös és korszerűtlen ideológiája miatt – rétegpárt, és az is marad. Egyszerűen képtelen valamennyi társadalmi csoporthoz szólni, márpedig ez elengedhetetlen a totális sikerhez. Egyértelmű, hogy Vonáék feltöréséhez óriási szükség volt Gyurcsány Ferencre. Mumusnak éppen Orbán Viktor is megteszi a széljobbon, de közel sem jó annyira erre a szerepre, mint előde. Ha van párt, ami számára minden adott lett volna – elsősorban a lendület –, hogy az elmúlt másfél évben felzárkózzon, az a Jobbik. Mégsem tette – a fentiek miatt. Úgyhogy marad a gettó.
Útban a fény felé
Vissza lehet-e jönni onnan, ahová az MSZP lekĂĽzdötte magát? Nem nagyon vannak pozitĂv pĂ©ldák. Hacsak nem magáé az MSZP-Ă©. Az utĂłdpártot 1990-ben kegyetlenĂĽl elfenekeltĂ©k a választĂłk, nĂ©gy Ă©v mĂşlva ellenben már-már rĂ©gi fĂ©nyĂ©ben tĂĽndökölt megint. MegmĂ©retĂ©sek jöttek-mentek, a 30-40 százalĂ©kos támogatottság maradt, mostanáig.
Mesterházy elnök azt mondja, 2011 az ügyek rendezésének az éve – értsd: Gyurcsány Ferenc repül –, 2012 a programalkotásé lesz, 2013 a szövetségkötésé, 2014 a győzelemé. Az első kettő menni fog, efelől nincs kétségünk, a harmadik és a negyedik véleményesebb. Máris felmerül például, hogy kivel is fog az MSZP szövetséget kötni? Az LMP-vel? Vagy esetleg a Demokrata Párttal?
EszĂĽnkbe jutott, hogy kĂnálkozik mĂ©g egy párhuzam, ha már Ăşgyis szĂł volt 1994–98-rĂłl. A Fideszt 94-ben Ăşgy levertĂ©k a szavazĂłfĂĽlkĂ©kben, mint vak a poharat. Aztán 98-ban OrbánĂ©k nyertek, egyĂĽttműködĂ©sben Torgyán JĂłzseffel. A szocialisták talán ebbĹ‘l is erĹ‘t merĂthetnek, ezĂ©rt nem Ărnánk le Ĺ‘ket teljesen.
Az SZDSZ utĂłda
Ha a Jobbikot rĂ©tegpártnak neveztĂĽk, minek nevezzĂĽk akkor az LMP-t? Schiffer AndrásĂ©k jĂłl – hol bĂ©kĂ©sen, hol harciasan – elvannak valahol a paletta közepe tájĂ©kán, kicsit balra, de hogy elfoglalhassák az egĂ©sz pĂłlust, azt kizártnak tartjuk. 40 százalĂ©kos LMP – furcsa ezt leĂrni, vegyĂĽk Ăşgy, hogy nem is tettĂĽnk ilyet.
Annyi sorsfordĂtĂł dilemmára kellene ehhez markáns, mindenki számára Ă©rthetĹ‘ válaszokat adni, hogy az csuda. Csudák pedig nem nagyon vannak a politikában, vagy ha mĂ©gis, hát nagyon ritkán. Az LMP a kĂĽszöb környĂ©kĂ©n táncol mostanában, Ă©s ez alighanem Ăgy is marad. Ebben a tekintetben – mĂ©g szerencse, hogy talán csak ebben – ez a párt tĂ©nyleg az SZDSZ utĂłda.
Szubkulturális jelenségek
HosszĂş-hosszĂş ideig – mondjuk 1994 Ă©s 2008 között – hajlamosak voltunk feltĂ©telezni, hogy a magyar pártrendszer stabil, megvannak a szereplĹ‘i, akik-amelyek nĂ©vsora radikálisan nemigen változhat. JĂłl ráfaragtunk, hiszen eltűnt sorban az FKGP, a MIÉP, az MDF Ă©s az SZDSZ is, miközben elfoglalta helyĂĽket a Jobbik Ă©s az LMP. E tapasztalatok birtokában soha többĂ© nem mernĂ©nk olyat állĂtani, hogy egy Ăşjonnan felbukkanĂł erĹ‘nek nincs esĂ©lye.
Magyarán: Gyurcsány Ferenc Demokrata Pártját sem sejtjük reménytelennek. Annak azonban, hogy a DP esetleg rövid távon jelentős tényezővé váljon, paradox módon a volt miniszterelnök a legnagyobb akadálya. Gyurcsány Ferencben mint megváltóban hinni szubkulturális jelenség. Elemzőink többször kifejtették, nem tartoznak azok közé, akik szerint Gyurcsány örökre megbukott, de azzal sem kalkulálunk, hogy egy-két éven belül lehetséges a dicsőséges újjászületés.
Vannak, akik Ăşgy vĂ©lik, Bajnai Gordonnal is számolni kell. KĂ©tsĂ©gtelen, hogy az utolsĂł elĹ‘tti kormányfĹ‘nek vannak hĂvei, mindenekelĹ‘tt az Ă©rtelmisĂ©g körĂ©ben. A VĂ©lemĂ©nyvezĂ©r a minap odáig ment intĂ©zetĂĽnkĂ©hez szegrĹ‘l-vĂ©grĹ‘l hasonlĂł gondolatmenete vĂ©gĂ©n, hogy az a párt lehet Orbán Viktor igazi kihĂvĂłja, amely leigazolja Bajnait. Az is lehet, hogy van ebben valami, de a DeDi Ăłvatosabb lenne. Persze kĂváncsian fixĂrozzuk mindeközben ezt a vonalat is.
Akárhonnan nézzük, csak az sül ki a fentiekből, hogy várni kell az igazság eljövetelére. Nincs mese, ma nem tudni, ki váltja le Orbán Viktort, ha egyáltalán leváltja valaki. Úgy néz ki, a végén csattan majd az ostor. Ez volt 1993–94-ben is. Úgy van minden, mint volt régen.
Ide klikkelve érheti el a DeDi véleményét az Index.hu-n.
Â