Petíció Gyurcsányért

2011-09-20 20:31:16

Révész Sándor három érvet sorol fel, ami amellett szólt volna, hogy aláírja a Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztése ellen szóló tiltakozást, de talált másik három, szerinte még nyomósabb érvet amellett, hogy mégse írja alá. Mivel nemcsak aláírtam a tiltakozást, de részt is vettem a szövegezésében, és sokaktól én kértem, hogy csatlakozzanak hozzá, elsorolom érveimet a tiltakozás indokoltsága mellett.

Révész egyetért velünk abban, hogy a Fidesz új önkényuralmat épít Magyarországon, hogy Gyurcsány meggyanúsítása abszurd és politikailag motivált. Mégis a felfüggesztésre szavazott volna. Egyrészt arra hivatkozik, hogy Gyurcsány maga is ezt kérte az országgyűlési képviselőktől. Továbbá arra, hogy a mentelmi jog „kivételt képez a törvény előtti egyenlőség alapelve alól, ezért az én jogérzékem szerint nagyon szűken kell értelmezni. Érvényes mindenre, ami a képviselő döntési szabadságát, szavazatát, szólásszabadságát érinti, de köztörvényes ügyekre csak egészen kivételes esetben.” Másodszor azt kifogásolja, hogy „a tiltakozók kiemelten érvelnek azzal, hogy az érintett egy volt miniszterelnök, s ilyet Nagy Imre óta nem fogtak perbe. Ez tökéletesen érvénytelen érv, amit egy képviselőnek éppen hogy ki kell zárnia megfontolásai köréből.” Harmadszor pedig szerinte „nem igaz, hogy a hatalom birtokosai, börtönbe csukhatnak bárkit – mindenekelőtt politikai ellenfeleiket’. Nem tudunk egyetlen politikusról sem, akit nyilvánvalóan ártatlanul, nyilvánvalóan koncepciós perben börtönbüntetésre ítéltek volna.” A bíróságokról azt írja: „…senki sem állíthatja, hogy a jogállamnak ez a bástyája már elesett, hogy a bírósági ítéleteket a kormányzó hatalom diktálná.”

A mentelmi jog nem egyszerűen arról szól, hogy a képviselőt fizikailag ne akadályozzák időigényes kihallgatásokkal képviselői munkájának ellátásában. A mentelmi jog funkciója az, hogy a kormányon levő politikai erő ne használhassa az általa irányított bűnüldöző hatóságokat arra, hogy megtorolja az ellenzéki képviselőkön a politikai szembenállást. Éppen azért kötik a mentelmi jog felfüggesztését ugyanúgy a képviselők kétharmadának szavazatához, mint az alkotmány vagy a közjogi szerkezetet meghatározó további törvények megszavazását és a kormánytól független közjogi tisztségviselők megválasztását, hogy ehhez kormány és ellenzék egyetértésére legyen szükség: akkor lehet egy képviselőt kiadni, ha azt az ellenzék is indokoltnak tartja, tehát az ügyészség fellépésében feltehetően nincs politikai megtorlási szándék. Ahogy a Fidesz az alkotmányozásban és a közjogi tisztségviselők megválasztásában visszaél kétharmados többségével, ezt teszi a mentelmi ügy kezelésével is. Ezt Révésznek észre kellene vennie, már csak azért is, mert Kövér László már a tavalyi választási kampányban is elmondta, hogy – egyebek mellett – azért kell a Fidesznek a kétharmad, hogy büntetőjogilag felelősségre vonhassa Gyurcsányt. A választások után, de még az Országgyűlés megalakulása előtt Lázár János expressis verbis előadta a Heti Válaszban, hogy Gyurcsány akadályoztatva lesz a politikai tevékenységben, mert az igazságszolgáltatás rendelkezésére kell majd állnia, majd Kövér is tett hasonló nyilatkozatot. Az országgyűlési képviselők tehát, akik a mentelmi jog felfüggesztésére szavaztak, azt tették lehetővé, hogy Kövérék beváltsák a fenyegetésüket.

Jól tudjuk, hogy a Fidesz által uralt ügyészség előszeretettel veszi őrizetbe az általa meggyanúsítottakat akkor is, ha már hónapjaik lettek volna összebeszélni vagy megszökni, tehát nem állnak fenn az előzetes letartóztatás melletti érvek, s ezért a bíróság ma még szabadlábra helyezi őket. A Fidesz politikai stratégiájának fontos része, hogy rabszíjon vezetve mutogassák a televízióban a szocialista politikusokat: így akarják elérni, hogy minél inkább megrögződjön a választók tudatában, hogy a szocialisták egytől egyig bűnözők. E szellemben szól úgy Kövér a parlament elnöki pulpitusáról a jelenlevő szocialistákhoz, mint olyanokhoz, akiket „még” nem érint az „elszámoltatás”. Valamennyi „a nép ellensége”, de leginkább persze Gyurcsány. Bízhat bárki is jó lelkiismerettel abban, hogy a Fidesz uralma idején nem fenyegeti Gyurcsányt ártatlanul börtön?

Révész másik érve a bíróságokkal kapcsolatban több, mint meglepő. Nyilván tudja, hogy a Fidesz már az „alaptörvényben” megalapozta a bíróságok – mindenekelőtt a bírói kinevezések – kormány alá rendelését, a bírák nyugdíjazásának kötelező előrehozatalával megalapozta a széles körű őrségváltást a vezető bírók körében, és hogy a büntető eljárás újraszabályozásánál a „kiemelt ügyek” tekintetében az általa már ellenőrzött ügyészségre bízza az ügyet tárgyaló bíróság kiválasztását. Mire a Gyurcsány elleni eljárás eljut a bírósági szakaszba, mindezek a változások már érvényben lesznek, és nem Baka András irányítja majd a bíróságokat. Elegendő ezután, ha lesz egyetlen olyan bíró egyetlen bíróságon az országban, aki úgy ítélkezik, ahogy azt Orbán Viktor diktálja, már megszűnik az alapja a „független magyar bíróság” közkeletű feltételezésének abban a néhány ügyben, amely Orbán számára fontos. A Gyurcsány Ferenc elleni eljárás –magától Orbántól, Kövértől, Lázártól tudjuk – ilyen ügy. Ezért fogadtatott el a parlamenti többségével Orbán olyan nyilvánvalóan jogállamellenes törvényt, mint a büntetőeljárási törvény említett módosítása vagy az előre hozott nyugdíjazás. Más oka erre nem lehetett. Éppen az előzetes letartóztatásra vonatkozó ügyészségi kezdeményezés többszöri bírósági elutasítását követően állt elő a Fidesz a bíróságokra és a büntetőeljárásra vonatkozó szabályozás e módosításaival.

Arra is hivatkozik Révész, hogy Gyurcsány maga kérte, hogy adják ki. Gyurcsány Ferenc – vagy bárki más – dönthet úgy: vállalja a börtönt is, hogy igaza kiderüljön. Ő dönthet így. Az országgyűlési képviselő viszont, aki mentelmi jogának felfüggesztéséről dönt, s aki tudja egyfelől azt, hogy a Fidesz vezetőinek eltökélt szándéka, hogy megtorolják Gyurcsányon korábbi „bűnét”, hogy 2006-ban legyőzte Orbánt, és jelenlegi bűnét, hogy az ellenzékben szinte egyedül képviseli az orbáni politika alapjainak határozott elutasítását, másfelől pedig azt, hogy Orbánék az ügyészség után a bíróságokat is a maguk ellenőrzése alá kívánják vonni, jó lelkiismerettel nem szavazhatja meg a mentelmi jog felfüggesztését. Az természetes, hogy a Fidesz képviselői, megszavazzák a felfüggesztést. Az is, hogy a Jobbik képviselői szintén így járnak el. Amikor jó lelkiismeretről beszélek, csak az MSZP és az LMP képviselőire (no meg Szili Katalinra) gondolok. Ők nem nyugtathatják magukat azzal, hogy a vádaknak a bíróságon kell tisztázódniuk, hiszen tudniuk kell, hogy milyen politikai légkörben kerül az ügy bíróság elé, mint ahogy azt is, miként vonja irányítása alá Orbán az egész magyar igazságszolgáltatást, hiszen élesen kifogásolták azt az Országgyűlésben. Amit Révész tagad, az sajnos igaz: bizony „az Orbán-kormány bosszújának, csahos ebeinek szolgáltatná ki az Országgyűlés azt az ellenzéki képviselőt, akinek a mentelmi jogát felfüggeszti”.

Nem vagyunk országgyűlési képviselők, nem szavazhattunk. Ha nem tiltakoznánk, jóváhagyólag tudomásul vennénk az országgyűlési többség döntését. Azt fejeznénk ki: legalább morzsányi hitelt adunk a gyanúsításnak, azt várjuk az eljárástól, hogy abban valami tisztázódhat. Tiltakozásunkkal figyelmeztettük a közvéleményt, jeleztük, hogy a gyanúsítást még csak vizsgálandónak sem tartjuk, s kifejeztük szolidaritásunkat a fenyegetettel. Vannak az aláírók között, akik számos alkalommal elmondták már: „szinte semmiben sem értettek egyet Gyurcsány politikájával”, amikor miniszterelnök volt, s vannak, mint magam is, akik a legtöbb kérdésben egyetértenek vele. Abban viszont alighanem valamennyien egyetértünk, hogy a korábbi miniszterelnök elleni eljárás a magyar demokrácia elleni hadjárat része. Nem azért tiltakozunk a meghurcolása ellen, mert miniszterelnök volt. Nem azért emeltük ezt ki, mert a miniszterelnöki tisztség bármilyen kiváltságot jelentene, hanem annak érzékeltetésére, hogy az eljárásban a politikai ellenféllel szembeni megtorlást látunk.

Sokan kifogásolták, hogy tiltakozásunk szövegében párhuzamot vontunk az ötvenes évekkel. Jól tudjuk, hogy 2011 nem 1949 vagy 1958. Tudjuk, hogy ma senkit sem fenyeget akasztófa. Van azonban három közös eleme az ötvenes évekbeli és a mai eljárásnak. Közös az, hogy a vád abszurd, más szóval koholt. Közös az, hogy az eljárást gyűlöletteli politikai kampány övezi, amelyben a hatalmon levők előre megfogalmazzák az ítéletet. Végül közös az is, hogy az eljárás nem-jogállami környezetben folyik, ahol megszűnőben vannak a pártatlan eljárás biztosítékai, mivel a végrehajtó hatalom vezetői befolyásuk alá vonják az igazságszolgáltatást. Ezért kötelességünk tiltakozni.

A szerző: Bauer Tamás (közgazdász) A cikk forrása ide klikkelve érhető el.

Vissza...