TandĂ­j is lesz

2011-09-18 11:23:22

Tandíj nagy valószínűséggel lesz, mégpedig nem azért, mert olyannyira igazságos lenne, hanem azért, mert minden bevételre szükség van a gazdasági ámokfutás folytatásához. Az pedig jól minősíti a Fidesz-kormány első 15 hónapját, hogy épp azt készülnek bevezetni, ami ellen 1995-től 2011-ig szabadságharcot folytattak.

A megszorítás, azaz az M-szó után egy újabb kifejezés, a tandíj, azaz a T-szó esett a NER újbeszélje áldozatául: ahogyan mindenki tudja, hogy lesz megszorítás, csak nem illő, avagy egyenesen tilos így nevezni, úgy most már azt is tudjuk, hogy lesz tandíj, csak épp a lehető legkülönbözőbb fantázianeveken fut majd a felsőoktatás „újjászervezése”. Az azért mondjuk némileg pikáns, hogy az új tervezet (na jó, annak még túlzás nevezni) bizonyos pontjai kísértetiesen hasonlítanak egy bizonyos Magyar Bálint 2006-os elképzeléseire.

Bár 2006, pláne annak preőszödi része már a régmúlt ködébe vész, páran talán emlékeznek rá, hogy a tavaszi választások után kitört reformlázban két tandíjkoncepció versengett egymással – nyilván mondani sem kell, hogy a választás előtt mindkét koncepció gazdája kategorikusan tagadta, hogy tandíjat vezetnének be. A „liberális” verzió utólagos tandíjjal számolt, arra hivatkozva, hogy aki diplomája révén kap magasabb fizetést, az később fizesse vissza „társadalmi adósságát”, azaz képzési költségét, hisz úgyis futja rá.

Magyar Bálint kirúgásával aztán a liberális alternatíva ment a fenébe, és érkezett Hiller István a „baloldali” megoldással, a fejlesztési részhozzájárulással, ami instant, de legalábbis már rövidtávon tervezhető bevételt hozott volna a NER korszakára kísértetiesen hasonlító, azaz folyamatosan megcsúszó költségvetés részére, pár ezer reménybeli  egyetemista, főiskolás feláldozása árán.

A 2008-as szociális népszavazásra talán már többen emlékeznek, pláne annak fényében, hogy megszorít újjászervezés címszó alatt a Fidesz most ahhoz hasonló dolgokat próbál visszasunnyogni, amiket akkor a szövetségbe forrt néppel együtt eltöröltek, például a tandíjat. Miután a fejlesztési részhozzájárulás ideájához némileg ciki lett volna visszaérni - bár három és fél év távlatából ki emlékszik rá, hogy mi a franc is volt az - , így Magyarország feltörekvő liberális ereje, a Kereszténydemokrata Néppárt (akik lassan olyan támogatási szintre küzdik fel magukat, ahova 2010-re az SZDSZ leküzdötte magát) megvalósítja Magyar Bálint fél évtizedes álmát a diplomás különadóról.

A gazdasági és politikai környezet erre ráadásul több mint ideális. Míg 2006-ban megállta az az ellenérv a helyét, hogy a jól kereső diplomások adójuk révén már mindenféle különadó nélkül is jóval többet fizetnek az államkasszába, mint kevésbé szerencsés társaik, addig ma a matolcsyzmus fő attrakciójának számító egykulcsos, ráadásul a magasabb keresetűeket kiemelten támogató adórendszer esetében ez már egyáltalán nincs így. Abban is biztosak lehetünk, hogy a tervet annak idején hevesen támadó jobboldali média most könnyes szemmel fog írni és beszélni a társadalmi szerepvállalás fontosságáról, és az ügyben is lehetnek tippjeink, hogy a tervet annak idején támogató baloldali média maradványai hogyan fognak viszonyulni az újjászülető különadóhoz.

Ilyen magasztos megfontolásokról persze szó sincs a kormányzat esetében, hiszen ha lennének, akkor nem 15 hónappal a kormányalapítás, egy évvel az új felsőoktatási törvény első tervezete után álltak volna elő vele. Hoffmann Rózsáék valószínűleg egészen a Széll Kálmán tervig elhitték, hogy lesz itt pénz dögivel, márciusban pedig akkora sokkba estek, hogy azóta sem sikerült álmaikat hozzáigazítani a valósághoz.

Azóta azonban magától Szijjártó Pétertől tudjuk, hogy többek között maga az oktatás az, ami újratermeli az államadóságot, amely kijelentés bizonyos megszorításokkal elfogadható, hiszen amennyiben az államadósság egyik oka az ostobaság, akkor azt a magyar oktatási rendszer kétségkívül újratermeli, elég csak Szijjártó Péterre néznünk.

*

Mindenképpen új elem viszont, hogy a diplomás különadó csak az egyik lába lesz a tandíjrendszernek. Az is fizethet, aki diplomáját megkapva körbenéz Magyarországon, és úgy véli, hogy neki voltaképpen sokkal jobban megfelel egy normálisabb országban élni, mint itthon szívni.

Az igazságossághoz ennek sincs köze, a nyers szükségszerűséghez annál inkább: lassan nem marad Magyarországon 40 év alatti orvos, miután egész egyszerűen nincs miért maradniuk. Túlnyomó többségüket valószínűleg Schmitt Pál újabb aranyköpése sem bírja maradásra, miszerint a magyar emberek egészségéért fáradozni felemelő érzés, ők ugyanis szemben a nem éppen megterhelő karrierjéről híres Schmittel, pontosan tudják, milyen érzés megalázó bérért életeket eldöntő döntéseket hozni. Amennyiben pedig valamelyikük valamilyen csoda folytán nem ég ki egy-két év alatt, úgy remélhetőleg nem diszkriminál a Nemzet Tollához hasonlóan, és általában az emberek gyógyítását éli meg felemelő érzésként.

Sajnos ezeknek az orvosoknak a többségét valószínűleg az sem bírja maradásra, ha vissza kell fizetni képzésük 10 millió feletti költségét, a külföldi munka ugyanis így is összehasonlíthatatlanul jobban megéri. A visszafolyó pénzeket persze lehet az itthon maradók bérfejlesztésére fordítani – hacsak az állam feneketlen bendője le nem nyeli – ettől azonban még nem lesznek ápolók, akik szintén tömegesen hagyják el az országot. Megtehetik, elvégre szabad országban, szabad Európában élünk.

Az emigrálás árát persze nem csak az orvosok fizetnék meg, hanem minden diplomás. Mindez érdekes helyzetekhez vezethet, hiszen azok a fiatalok, akik értéktelen diplomájukkal a zsebükben inkább Angliában mosogatnak, majd akár egészen a szakácskodásig viszik, a magyar államnak egy olyan papírért fizethetnek, amely épp a magyar állam jóvoltából semmit sem ér. 

Tandíj, azaz T-szó tehát nagy valószínűséggel lesz, mégpedig nem azért, mert olyannyira igazságos lenne, hanem azért, mert minden bevételre szükség van a gazdasági ámokfutás folytatásához. Az pedig jól minősíti a Fidesz-kormány első 15 hónapját, hogy épp azt készülnek bevezetni, ami ellen 1995-től 2011-ig szabadságharcot folytattak.

Ide klikkelve érheti el a cikk forrását a Hírszerző.hu-n.

Vissza...