Nincs tovább

2011-09-17 05:27:01

Gyurcsány Ferenc koncepciós perének előkészítése és a szakszervezeti demonstráció betiltása egyértelmű jelzés arra, hogy Orbán Viktor totális diktatúra kiépítésére törekszik. Nem hagy kétséget afelől, hogy a legkisebb ellenállást sem tűri meg.

A szabadságot csírájában fojtja el. Megakadályozza, és ha kell, vérbe is fojtja majd a legkisebb lázadást is. Ez az ember, akinek alapelve az, hogy a politikai vetélytársat jobban szereti holtan látni, mint sebesülten, gondolkodás nélkül fog belelövetni az elégedetlen tömegbe, ha az a demokratikus jogai érdekében az utcára vonul tüntetni ellene. Alig néhány hónap áll rendelkezésre, amíg ezt békés úton meg lehet tenni. Most még van idő cselekedni, január 1-jétől már nem lesz. Még érvényben van a demokratikus alkotmány. Ma még mindenki élhet demokratikus jogaival, és kikényszerítheti, hogy azt gyakorolja. Ki kell menni az utcára, és vissza kell követelni az elvett szabadságot, a mindenki számára azonos jogokat biztosító demokratikus alkotmányt, a jogállamot, a hatalmi ágak szétválasztását. Ha ez nem megy, legyen nyilvánvaló, hogy ezt erőszakkal vették el a magyar néptől.

A legnagyobb hazudozó

Orbán Viktorról kiderült, hogy hazudott. Nyolc éven át becsapta a választókat, manipulálta a magyar népet. Elhitette velük, hogy kolbászból lesz a kerítés, ha őt megválasztják, és nem kell semmit sem tennünk a nagyobb jólétért. Csalással és hazugsággal nyerte meg a választásokat, mert félrevezette a népet. Maga vallotta be, hogy hazudni fog – és hazudott is. A hatalmuk még a saját logikájuk szerint is illegitim, mert azt hazugsággal szerezték meg.

Magyarország rákfenéjét Orbán Viktornak hívják. Ez az ember merényletet követett el a magyar demokrácia ellen. Arra készül, hogy Magyarországot a legsötétebb korszakba taszítsa vissza. Ez az ember a nemzet szégyene, tönkretevője és pusztítója. Képes volt arra, hogy személyes hatalma érdekében egymás ellen fordítson családokat, rokonokat, barátokat, meggyűlöltesse az apát a lányával, anyát a fiával, férjet a feleségével, hogy ellensége legyen magyar a magyarnak. Kitagadta a nemzet felét a hazából, elvitatta politikai ellenfelei magyarságát, kommunistának, zsidónak, idegennek bélyegezte azokat, akik nem az ő személyes hatalmát, hanem a magyar szabadságot és a demokráciát tartják fontosabbnak, vagy egyszerűen csak más módon képzelik az ország boldogulását.

Orbán meggyűlöltette egymással a különböző felfogású, de egyformán jó szándékú magyar embereket. Szétverte a nemzetet. Mindezt azért, hogy elvegye az emberek szabadságát, önrendelkezését, és diktatúrát vezessen be. Egy olyan országot hozzon létre, amilyenről még kurvapecér barátja, Berlusconi is csak álmodhatott. Berlusconi az összekötő kapocs Orbán és Mussolini között. Berlusconi példaképének nevezte Mussolinit, az olasz fasiszta diktátort, amikor a The Telegraph 2010. május 28-i számában bevallotta, hogy előszeretettel olvassa Mussolini naplóját, és ez a napló vezeti őt abban, hogy „milyen válaszokat adjon az olasz kormány előtt álló kihívásokra a 21. században”. Orbán Viktornak Berlusconi, Berlusconinak Mussolini a példaképe. Orbán Mussolinit szereti Berlusconiban. Orbán Viktor Mussolini nyelvezetét használja. A gátlástalan, populista demagógia, az arcátlan, szemrebbenés nélküli hazudozás, a szómágia feltalálója Mussolini, a német nácik ezt már csak átvették, és tudatosan használták. Mussolini ma élő legnagyobb követőjét Orbán Viktornak hívják. Amikor a médiapopulizmus veszélyeiről cikkez a nyugati szaksajtó, akkor annak két ma élő reprezentánsát nevezik meg. A két jó barátot, az AC Milan és a Videoton FC főszurkolóit, Berlusconit és Orbánt. E két populista gazember közös gyökere Mussolini.

A News Flavor nevű hírportál nemrégiben öt pontban hasonlította össze Berlusconit és Mussolinit.

1. Mussolini is az alkotmány megváltoztatásával kezdte, Berlusconi is.

2. Mindkettő hosszú kormányzásra rendezkedett be.

3. Mindkettő megváltoztatta a választási törvényt, amelynek lényege, hogy bebetonozza magát a hatalomba. 1923-ban Mussolini olyan választási törvényt fogadott el, amely a többséget szerzett pártnak „bónuszpontokat” ad. Berlusconi 2005-ben egy, a Mussolini választási törvényét másoló jogszabályt alkotott.

4. Mussolini 1925-ben új médiatörvényt hozott létre. Fokozatosan törvényen kívül helyezett minden sajtóterméket, amely nem volt lojális a rendszeréhez. Lehetett „ellenzéki” egy újság, de a fennálló rendszerrel szemben lojálisnak kellett lennie. Csak a rendszeren belül fogalmazhatott meg kritikát, magát a fasiszta rendszert nem támadhatta. Berlusconi az olasz tévéállomások 90 százalékát birtokolja, kezében tartja a legnagyobb lapokat, rádióállomásokat és a teljes hirdetési piacot. Kormányzása alatt újságírókat csuktak börtönbe, kirúgták a politikailag nem megbízható szerkesztőket, a rendőrség a „terrorizmus elleni harcra” hivatkozva rendszeresen tartott házkutatásokat szerkesztőségekben és újságírók otthonában. Mussolini és Berlusconi egyaránt azt vallotta, hogy akié a média, azé a hatalom. A gyakorlat őket igazolta.

5. Mindkettőre jellemző a maffiaszerű vezetési stílus, és pártjaik maffiaszerű működése. Az állam élén egyszersmind egy maffiavezér áll. Bűnözővé válik a politikai hatalom, maffiamódszerekkel irányítják az országot. Pártjaik úgy működnek, mint egy klasszikus maffia. Berlusconi 1994-ben alapította a Forza Italia, Hajrá Olaszország (hajrá olaszok) nevű pártját. Hatalmuk alapja a nacionalista érzelmek felkorbácsolása, a politikai ellenzéknek a nemzetből való kitagadása. A vezérelv az, amit Orbán a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott jelentések szerint úgy fogalmazott meg, hogy „ez nem bonyolult – azt mondjuk az embereknek, hogy visszaállítjuk a nemzet nagyságát”. Személyes politikai ellenfeleiket nemzetárulóknak és a nemzet ellen törő bűnözőknek mutatják be, akiktől megmentik az országot. A hatalom gyakorlása maffiaszerű, ahol képletesen szólva kezet csókolnak a “keresztapának”, aki kontroll alatt tartja a piacot, a bevételeket, megsarcolja az üzleteket, megfenyegeti és kivégzi az ellenfeleket, védelmi pénzeket szed, (politikai) kurvákat futtat, a törvények felett áll, ő maga a törvény. Élet és halál ura. Mindenki a szolgája, és életével fizet, ha nem azt teszi, amit a keresztapa mond. A nép a tömeg, amely a maffiának dolgozik. Ennek érdekében megfosztják a népet minden jogától, elnyomásban tartják.

6. Hatodik pontnak hozzátehetjük mindkét esetben a nagy férfitermészetet. Mussolini és Berlusconi is egyaránt a kurvázásáról volt híres, mint egy maffiafőnök, aki a környezetében levő nők megalázásával, kihasználásával és eszközként való használatával is kifejezi korlátlan hatalmát, a “férfias” erő kultuszát.

Vajon melyik pont az, amely nem illik Orbán Viktorra? A fenti öt pont készítői nem ismerik a magyar viszonyokat. A leírás mégis a Nemzeti Együttműködés Rendszerének forgatókönyvével azonos. Berlusconi a Guardian 2003. szeptember 12-i számában megvédte Mussolinit, hogy politikai ellenfeleit csak “vakációzni” küldte. A logikát Szijjártó is megirigyelné: az a kis sziget, ahová Mussolini internálta politikai ellenfeleit, ma közkedvelt üdülőhely. Berlusconi azt hazudta, mintha 1928-ban is üdülni mentek volna oda a politikai elítéltek. Orbán most készül hazug váddal „üdülésre” küldeni legnagyobb riválisát a börtönbe. A magyar nép szégyene lesz, ha ezt megteheti. Kertész Ákos minden szava arany, ha ez megtörténhet.

Orbán a magyar nemzet ellensége

Orbán fasiszta példaképeihez hasonlóan arctalan tömegnek tekinti a magyar népet, amelyet tudatlanságban, az információktól elzárva tart. Hazugsággyáraiban állítják elő a mérget, amellyel manipulálják, etetik az embereket. Mindenről ellenfeleik tehetnek, akik összeesküvést szőttek a magyar nép ellen, hogy elvegyék tőle azt, ami az övé. Közmunkás hadosztályok töltelékének tekinti ezt a tömeget, akik éhbérért, konténerekben lakva, őrök között túrják majd a földet. Orbán Viktornak, mint egy fáraónak dolgoznak, hogy ő a hóbortjának éljen, és futballstadionokat építsen magának. Orbán olyan országot épít, ahol létbizonytalanságban tartják az embereket, hogy ne lázadjanak. Elhiteti, hogy politikai ellenfelei az okai a nyomornak. Primitív szlogenekkel csupaszítják le a közbeszédet, jelszavakkal butítják és uszítják egymás ellen a népet, kijátszva magyart a magyar ellen. Irigységre és rosszindulatra építve szalámizza le a különböző társadalmi rétegeket. Egy olyan ország épül, amelyben rettegésben él mindenki, aki nem engedelmeskedik. Ahol csak annak van joga az élethez, akinek ő engedi. Amelyben a szegény, beteg és idős ember csak konc, teher, szabadnapos temetőszökevény, pióca, aki halálra van ítélve, hogy ne pusztítsa az ételt, a drága gyógyszert, ne apassza az államkasszát, amit ő a sajátjának tekint.

Orbán Viktor Magyarország, a magyar nép és a magyar nemzet első számú közellensége. Megakadályozza, hogy a magyar nép szabadságban és emberi méltóságát megőrizve éljen. Ő a gátja annak, hogy tehetsége kibontakozzon, az előrejutást a szorgalom, az érdem határozza meg, hogy Magyarország elfoglalja méltó helyét a nyugati civilizációban. Magyarország hajóját olyan bizonytalan távol-keleti kikötők felé kormányozza, ahol százmilliók embertelen kizsákmányolásából gazdagodnak kevesen, ahol nincs szólásszabadság, ahol újságírók és demokratikusan gondolkodó politikai foglyok tízezrei vannak börtönben, ahol virágzik a gyermekmunka és a kizsákmányolás, a vezetők pedig dőzsölnek, a gazdasági élet alapja pedig a mindent behálózó korrupció. Ilyen országot képzel Orbán Viktor nekünk, ahol diplomások söprik az utcát, orvosok építenek gátakat, pedagógusok tolják a talicskát a debreceni stadion építése során. Minden szinten megalázza, alattvalói és szolgasorba kényszeríti a polgárokat. A folyamat csúcsa az lesz, amikor az új stadionokban a díszpáholyban feszít majd a Vezér, és nagy taps közepette pályára lép a fia. A stadionépítők könnyes szemmel ünneplik a jelenetet.

Elhitette Magyarország népével, hogy politikai ellenfelei mind idegen érdekek kiszolgálói, ők tették tönkre az országot, és nem ő azzal, hogy kettéosztotta Magyarországot jókra és gonoszokra, törvénytelen eszközökkel megakadályozta, hogy a törvényesen megválasztott demokratikus kormányok végrehajtsák azokat a reformokat, amelyek nélkül Magyarország a harmadik világ szintje alá süllyed. Romboló munkájának következménye az a nyomor, elszegényedés, amely az elmaradt és meghiúsított reformok gyümölcse.

Felhizlalta a szélsőjobboldalt, folyamatosan táplálja az antiszemitizmust, a cigánygyűlöletet, „magyar Magyarországról” szónokolt, tyúktolvajokat emlegetett, a legaljasabb indulatokat korbácsolta fel, és a legsötétebb társadalmi rétegeket emelte fel, hogy terror alatt tartsa és lebénítsa az értelmiséget.

Elfoglalta a közszolgálati médiát, ismeretlen eredetű pénzekből Berlusconiéval vetekedő magántulajdonú sajtóbirodalmat épített fel, amelyek a populista demagóg propaganda hazugsággyárai. A független és demokratikus sajtó megélhetési forrásait elzárta, a kereskedelmi televíziókat saját szolgálatába állította. A Klubrádiót adminisztratív csalással megfosztja a frekvenciájától, a maradék sajtó a cenzúra és öncenzúra határán ingadozik megfélemlítve, anyagi alapjaitól megfosztva. Szélnek eresztették a közszolgálatban dolgozó újságírókat, akik nem kiszolgálói a diktatúrának. A többi újságíró megalázva, az éhezés küszöbén tengeti életét, a művészvilágról és humán értelmiségről nem beszélve. Aki nem áll be a sorba, arra három hónapos segély vár, majd a fizikai munkát jelentő, büntetésnek minősülő közmunka. Kényszermunkatáborok fémjelzik az Orbán-féle új világot. Eközben hódolhatunk a diktatúra alapjait jelentő Orbán-alkotmány előtt, az Alaptörvény Asztalánál. Szakrális jelleggel ruházzák fel a profánt, vallást alapítanak saját elnyomó hatalmukból.

Hazudik a határon innen és a határon túl. Nacionalista érzelmek felkorbácsolásával állítja szembe alattvalóit a magyarság azon részével, amely nem akar az ő alattvalója lenni. A nemzeti érzéseket meggyalázva arra használja fel a határon túli magyarokat, hogy a választásokon vattának használja őket. Ha elfogy a belső támogatása, majd megválasztatja magát azokkal, akikre semmi hatással nincs mindaz, ami Magyarországon történik, mivel ők egy másik országban élnek. Ordas eszméket támaszt fel, közép-európai hatalmi hegemóniáról álmodozik, ami azt a veszélyt vetíti előre, hogy felborítja a térség stabilitását és biztonságát.

Orbán Viktor tragédiába és pusztulásba vezeti Magyarországot. Elszegényedés, nyomor, belső gyűlölködés, hosszú távon polgárháború veszélye fenyeget. Rendszere a butaság és a sötétség tombolása. Ha kiépül a diktatúra törvényes kerete, megkezdődik a másképp gondolkodókkal való leszámolás. Hazaárulás lesz, ha valaki kritizálni merészeli Orbán fasiszta rendszerét. Kertész Ákos vesszőfutása mutatja, mire képesek, milyen aljas ösztönökre játszanak, hogyan forgatnak ki bármit, hogy megbélyegezzék, kirekesszék és a gyűlölet céltáblájává tegyék a másik oldal képviselőit. Orbán elveszi Magyarországtól azt az esélyt, amit a Szovjetunió összeomlása kínált. Demokrácia helyett diktatúra, szabadság helyett rabság, jog helyett törvénytelenség, emberség helyett kegyetlenség, jólét helyett szegénység vár az országra.

Meg kell állítani

Orbán nyilvánvalóvá tette szándékait. Nemcsak méltatlan arra, hogy egy demokratikus ország vezetője legyen, de rárontott saját nemzetére, és el akarja venni annak szabadságát. Orbánt meg kell állítani. Meg kell védeni a megmaradt demokratikus jogokat, a félelem nélküli szabadságot vissza kell szerezni.

Négy hónapja maradt a magyar népnek, hogy ezt megtegye. Most még érvényben van a demokratikus alkotmány. Érvényben vannak a demokratikus jogok, akkor is, ha Orbán és fasiszta bandája naponta sérti meg azokat. Nincs mire várni, azonnal ki kell menni az utcára. Nem hagynak időt arra, hogy akár a sajtó, akár a közvélemény, akár az érintettek megismerjék, felfogják azt, amit a készülő sarkalatos törvényekben meg akarnak szavazni. De amit tudni lehet belőle, arról biztonsággal elmondható, hogy nem más, mint a diktatúra törvényesítése. Ha megtehetik azt, hogy – az MSZP és az LMP bűnös kollaborációja mellett – a demokrácia hazug díszletei között megszavazzák ezeket a törvényeket, Magyarország elveszíti függetlenségét, szabadságát, demokratikus jogait, és kezdetét veszi egy kőkemény diktatúra.

Aki politikai szerepet merészel vállalni, arra azonnal rászáll a karaktergyilkosok propagandagépezete, elindul az amortizálás, a fasiszta mocskolódás, a hazugság, a rágalmazás, hogy senkinek ne legyen kedve és mersze szembeszállni Orbán diktatúrájával. Ha a magyar nép nem állítja meg időben az ámokfutót, akkor ő később már saját diktatórikus törvényeire hivatkozva számolja fel a legkisebb ellenállást is. Ahogyan erről a WikiLeaks jelentéseiben olvasható személyes ars poeticájában nyilatkozik: “amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed”. Demokratikus országot nem vezethet olyan ember, akinek ez a hitvallása.

Mostantól versenyt futunk az idővel. Mindenkit fel kell rázni. Ki kell menni az utcára. Nem szabad engedni, hogy megakadályozzák azt, hogy a jelenleg érvényben levő törvényes jogokat gyakorolja a nép. Az alapokhoz kell ragaszkodni: követelni kell egy legitim és demokratikus alkotmány létrehozását, a Tákolmányt el kell utasítani, meg kell tagadni. Az ebből levezetett diktatórikus sarkalatos törvényeket nem szabad elfogadni. Tiltakozni kell ezek önkényes megszavazása, a fideszes törvénygyár működése ellen. Fel kell szólítani az MSZP-t és az LMP-t, hogy azonnal távozzanak a Parlamentből, és ne adjanak demokratikus látszatot a diktatórikus törvénykezésnek.

Rá kell kényszeríteni Orbánt arra, hogy a demokratikus jogokat tartsa tiszteletben. Ha ezt nem teszi, ki kell provokálni a nemzetközi diplomáciai és politikai segítséget. A demokratikus Nyugat a mi oldalunkon áll. A magyar nép megmutathatja, hogy nem alattvaló. Akik felháborodtak azon, amit Kertész Ákos írt a nagy magyar kollektív sunnyogásról, azoknak az első sorban a helyük. Ha Orbán nem hajlandó rá, hogy tiszteletben tartsa a magyar nép szabadságát, a demokráciát, akkor meg kell tőle szabadulni, el kell őt kergetni. Ahogy ő mondta: a népnek joga van elkergetni egy kormányt, ha az a nép alapvető jogait veszélyezteti.

Őszinte sajtót!

A nem fideszes sajtónak lelkiismeretvizsgálatot kell tartania. Tisztáznia kell önmaga előtt, hogy diktatúra épül-e Magyarországon vagy sem. Ha diktatúra épül, akkor tudomásul kell venni, hogy a sajtó nem működhet úgy, mint egy demokráciában. Aki ezt nem veszi tudomásul, az hazudik. Felháborítónak tartjuk, hogy a demokratikus sajtó úgy tesz, mintha nem tudna szöveget elemezni. Az általános iskolában még sikerült. Ehelyett elfogadja a fasiszta propaganda logikáját. Kertész Ákos cikkéből úgy lett rasszista alapvetés, ahogyan Gyurcsány őszödi beszédéből a hazugság szinonimája. Az őszödi beszéd a hazugsággal való leszámolásról szól. A demokratikus sajtó nem volt képes ezt világossá tenni.

A másik példa, Kertész Ákos cikke a holokauszttal, az antiszemitizmussal való szembenézésről szól, és a populista demagógia ezt rasszista alapvetésként tudta tálalni. Mindent kiforgatnak, és az ellenkezőjének állítanak be. A demokratikus sajtó pedig ezúttal is beállt a kórusba, nem ismeri fel a manipulációt, hagyta, hogy a hazugság győzzön. Gyalázatos, hogy a Népszabadságnak fontos volt még Kertész Ákos helyreigazítása után is belerúgni egyet a szándékosan félremagyarázott íróba. De arról hallgattak, hogy az Alaptörvény marketingfeladataival megbízott Kerényi Imre „származási görcsöt” emlegetve nyíltan zsidózza Kertész Ákost az Echo TV-ben. A baloldalinak mondott Népszabadságnak az fontos, hogy a Jobbik logikáját követő szerkesztőségi cikkben gyalázzon egy írót, aki vészjelzést küldött, hogy valami nagyon rossz készül. De azt elengedik a fülük mellett, hogy Magyarország miniszterelnöke – ha csak jelképesen is – meg akarja ölni a politikai ellenfelét. Azt fele ekkora dühvel sem ítélik el. Minden nap erről kellene szólnia az újságnak. Egy nap alatt napirendre tér a baloldali sajtó afölött, hogy a WikiLeaks révén kiderült: Orbán hazudott. New Yorkban minden újság lepedőnyi Orbán-képpel jelent volna meg egyetlen vastag betűvel szedett szóval alatta, hogy „Liar!” „Hazug!” Addig le sem kerülne a címlapról a hazug ember, amíg el nem takarodik.

Gyurcsány koncepciós pere és a szakszervezeti demonstráció betiltása után, az alkotmány elrablását követően, a hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetése láttán nem hazudhatja többé magának azt a demokratikus sajtó, hogy ez még demokrácia. Aki nem száll szembe a diktatúrával, az kollaborál vele.

Mindezt nem azért mondom, mert bármi jogom lenne beleszólni mások munkájába, hanem azért, hogy jelezzem közös felelősségünket, és azt a tényt, hogy média és sajtó nélkül nem lehet a diktatúrát megdönteni. A diktatúra ugyanis a médiauralomra épül. Ha a demokratikus média nem mondja ki nyíltan az igazságot, ha nem gyökerestül utasítja el az egész rendszert, hanem a rendszeren belül elemez, értékel és fogalmaz meg kritikát, akkor az a demokratikus sajtó hazug és a diktatúra eszköze.

Négy szűk hónapunk van. Ha ez idő alatt nem tudjuk megállítani a tébolyt, akkor egy szabad és modern Magyarországról, békés életről hosszú időre le kell mondani.

Hogy döntöttetek, “alattvalók”? Rabok lesztek inkább vagy szabadok?

Bartus László írása ide klikkelve érhető el az Amerikai Népszava online oldalán.

Vissza...