Aránytalan volt azĂ©rt is, mert azĂ©rt a világháborúért sokkal nagyobb arányban a nĂ©metek Ă©s az osztrákok voltak a felelĹ‘sek. A nĂ©meteket is megfizettettĂ©k a Versailles-i "bĂ©kerendszerrel", de nálunk viszonylag csekĂ©lyebben. És emlĂ©keznek rá Ĺ‘k is, kevĂ©sbĂ© harciasan, mint a mi jobboldali kormányunk, mert Ĺ‘ket Ĺ‘szinte demokratikus szellemisĂ©g vezeti, Ĺ‘k meggyĹ‘zĹ‘dĂ©ssel hisznek EurĂłpa mai, XXI. századi azonosságában. ElĂ©g nehĂ©z, fĹ‘kĂ©nt gazdasági okokbĂłl az UniĂł egysĂ©gĂ©t töretlenĂĽl fönntartani, Ă©s nem ezt szolgálja rĂ©gi sĂ©relmek ilyen beállĂtottságĂş napirenden tartása.
Navracsics Tibor megemlĂtette a "nemzeti egysĂ©g napját", amelyet Ĺ‘k egyoldalĂşan hirdettek meg, a gyakorlatban nincs ilyen egysĂ©g. Nem azĂ©rt nincs, mert elkĂ©pzelhetetlen, bár igazi demokratikus rendszerben, amelyben megvan a mĂłd az eltĂ©rĹ‘ vĂ©lemĂ©nyek kifejtĂ©sĂ©re, kormánypártok Ă©s ellenzĂ©kiek egyenlĹ‘ joga eltĂ©rĹ‘ Ă©rveik kifejtĂ©se, politikai váltĂłgazdaság nĂ©lkĂĽle nem lĂ©tezik. Ott szajkĂłzzák az állĂtĂłlagos nemzeti egysĂ©get, ahol a másik oldalt elhallgattatni igyekeznek. Igen, nemzeti tragĂ©diát lehet Ă©s kell egyöntetűen fölidĂ©zni, de mindenkit arra kĂ©nyszerĂteni nem, hogy teljesen azonosan dolgozza föl. Magam, Istennek hála, Ă©letem kisebb rĂ©szĂ©t, csupán hĂşsz egynĂ©hány esztendĹ‘t töltöttem el abban a rezsimben, amely szĂĽletĂ©sĂ©tĹ‘l a Trianon szindrĂłma bűvöletĂ©ben Ă©lt.
Akkor valamennyire Ă©rthetĹ‘ is volt, amikor az esemĂ©ny egĂ©szen friss, földolgozatlan maradt, Horthy Ă©s csapata Ăşgy vĂ©lte, nagymĂ©rtĂ©kben ebbĹ‘l származtathatja legitimitását. EgĂ©sz oktatási rendszerĂ©t ez a rögeszme hatotta át. KözĂ©piskoláskĂ©nt, mert alsĂł szinten mĂ©g alig fogtuk föl, ezt tanultuk, ezt vĂ©stĂ©k a tudatunkba, ellenállni nem tudtunk, de nem is akartunk. Ott hordtam a szĂvem fölött a kis szĂvet, amelyre azt vĂ©stĂ©k, "Mindent vissza", ott voltam a HĹ‘sök terĂ©n vĂ©gighallgatva az irredenta szĂłnoklatokat, egyetĂ©rtettem velĂĽk. Csak az zavarta meg a gondolataimat, hogy az iskolai cserkĂ©sz csapat, amely maga is az irredenta szellemisĂ©g hordozĂłja volt, mikĂ©nt vallhatta ezzel egyĂĽtt a tisztelendĹ‘ Ăşr eszmeisĂ©gĂ©t, zsidĂłkat nem engedĂĽnk be. Valami sántĂtott. És sántĂtott az is, hogy eközben hivatalos tananyagban "kutya Szerbiát", "oláh cigányt" emlegettek, Ă©s AlsĂłsztregovárĂłl elsĹ‘sorban nem Madách Imre szĂĽlĹ‘helyekĂ©nt szĂłltak, hanem "buta tĂłtokrĂłl", mikĂ©nt velĂĽk azonosan a ruszinok is alacsonyabb rendűek voltak. Ebben telt el negyed Ă©vszázad, Ă©s ugyancsak Trianonhoz tartozott már a második világháborĂş vĂ©gsĹ‘ Ă©veiben, hogy "Horthy apánk" mellett Hitlernek is hálát kellett rebegni ErdĂ©ly, Bácska meg a FelvidĂ©k egy rĂ©szĂ©nek visszatĂ©rĂ©séért. Aki már akkor felnĹ‘ttkĂ©nt tekintett ki a nagyvilágba, tudhatta, ez nem maradhat Ăgy, ára lesz, ha a gyĹ‘ztesek ismĂ©t tárgyalĂłasztalhoz ĂĽlnek, most már ClĂ©menceau nĂ©lkĂĽl is. ĂŤgy törtĂ©nt.
Elhallgatni azonban azt sem lehet, hogy bűn, szolgalelkűsĂ©g volt az is, amikor RákosiĂ©k ugyancsak "honáruláskĂ©nt" bántak el azokkal, akik a legcsekĂ©lyebb mĂ©rtĂ©kben is változatlan igazságtalannak tartották a nemzet csonkĂtást. Azzal, hogy a Szabadság tĂ©rrĹ‘l eltűnt a nĂ©gy irredenta szobor, Ă©s a helyĂĽkre provokatĂvan szovjet emlĂ©kmű kerĂĽlt, abban a nemzedĂ©kben, amely átĂ©lte Trianont, nem tudták elcsitĂtani a mĂ©ltatlanságot. Navracsics Tibornak emlĂ©kszavaival abban azonban nincs igaza, hogy a nemzet "fel tudott állni 1920 Ă©s 1938 között". Nincs, mert ez torzĂtás, 1938 után azĂ©rt kerekedhetett fölĂĽl mĂ©g durvábban a sovinizmus, mert a kormányzĂł Ă©s csapata már elĹ‘tte is Hitler csatlĂłsa volt. A visszacsatolástĂłl, a bĂ©csi Ă©s kĂ©sĹ‘bbi döntĂ©sektĹ‘l csak az remĂ©lhetett tartĂłsabb rendezĂ©st, aki oktalanul Ă©s ostobán a nácizmus háborĂşs fölĂĽlkerekedĂ©sĂ©ben remĂ©nykedett. A jĂłzan tudta, ennek ismĂ©t nagy ára lesz. Orbán Ă©s a Fidesz Ăşjabb bűne, - igen, bűne -, hogy Horthy nosztalgiájával, legfrissebben Tormay CĂ©cile utca keresztelĹ‘jĂ©vel, a letűnt világot sĂłvárogja vissza. Ilyen szellemben idĂ©zni föl 1920. jĂşnius 4.-Ă©t, megint törtĂ©nelmi rövidlátásrĂłl, eltorzult politikai szemlĂ©letrĹ‘l tanĂşskodik.
Tagadhatatlan tĂ©ny, hogy EurĂłpa napjainkban ismĂ©t válsággal kĂĽszködik. De nem olyan termĂ©szetűvel, amilyen az elsĹ‘ világháborĂşt követte. Ostoba pártszemlĂ©let azt hirdetni, ha a földrĂ©sz ki akar kászálĂłdni ebbĹ‘l a helyzetĂ©bĹ‘l az orbáni álmot fogja követni, minden ballĂ©pĂ©sben ĂĽdvössĂ©get vĂ©lni. Az UniĂł vezetĹ‘ tagállamai, Ă©s nem csak Angela Merkel meg NSZK-ja, iszonyattal szemlĂ©li, mit kĂ©pzel Ă©s mire törekszik ez a mai rövidlátĂł budapesti kormányzati csapat. A kibontakozás Ăştja nem a rĂ©gi gyűlölködĂ©s föltámasztása. SzĂnigaz, ahogyan az 1950-es, 1960-as Ă©vek tájĂ©kán Adenauer Ă©s De Gaulle EurĂłpát elkĂ©pzelte, a valĂłság nem teljesen Ăşgy alakul, a görcsök makacsabbak. De a trianoni sokk törtĂ©nelmileg vĂ©gkĂ©ppen csakis azzal tĂĽntethetĹ‘ el, ha az integráciĂł magasabb szintje teljesen száműzi majd a nacionalista hajlandĂłságokat.
Várkonyi Tibor
Forrás: Népszava.hu
Â
Â
|