Persze csak zárt ülésen, ahonnan – ahogy az már a szociknál haladó hagyománynak számít – azonnal ki is szivárgott a jó hír. Már úgy értem Orbán Viktornak jó.
Attila szerint nincs nála alkalmasabb ember a feladatra, hiszen eddig is megnyert a baloldalon minden csatát és vállalja a küzdelmet az ellenzéken belüli vetélkedésben is. Ez nem jelent mást, mint hogy vége az ellenzéki együttműködés rózsaszín álmának. Mesterházy Attila nem együttműködni, hanem megküzdeni akar Bajnai Gordonnal a kormányfő-jelöltéségért, azért, hogy eldöntsék, ki legyen az úr a szemétdombon. És van esélye a győzelemre, hiszen akár mestermunkának is nevezhetnénk, ahogy kinyírta Gyurcsányt és kiszorította a régi arcokat a párt vezetéséből, hogy lecserélhesse őket a saját embereire, akik – ha nem is olyan tehetségesek, mint Mesterházy, mert arra vigyázott, hogy nála tehetségesebbek ne legyenek -, mind egy szálig fiatal, ambiciózus, két éves nyeretlen. Pozitívan megközelítve, mind éhes a győzelemre. A személye mellett szóló érvnek nevezte, (maga érvelt maga mellett, mert magad uram, ha szolgád nincsen), hogy minden eddigi választást baloldali programmal nyertek Magyarországon, bárki is volt a befutó, akkor miért ne lehetne most megint az MSZP és annak élén ő, hiszen neki is állati jó baloldali programja van, jobb mint a Fidesznek volt három évvel ezelőtt, ami még úgy is jól bejött nekik.
Egy szó, mint száz, fel van adva a lecke Bajnai Gordonnak, aki már korábban jelezte, ő is kész felvenni a kesztyűt és sorompóba szállni Orbán Viktorral 2014-ben. Szívesen lenne minden magyarok miniszerelnöke, ha valaki felkéri, de eddig még nem kérték fel, így aztán valószínűleg neki is magának kell ezt megtennie, ahogy Mesterházy is megtette. Mindebből az következik, hogy két baloldali program versenyezhet jövőre egymással. Na nem a Bajnaié és a Mesterházyé, hanem Orbáné és Mesterházyé. Ebből következően Bajnainak csak a jobboldali szavazók maradnak, meg a tétova közép, a maga 50 százalékával, pontosan azok, akiket Orbán is a maga oldalán akar látni. Attilának maradhat a több, mint egymillió választó, akik soha nem szavaztak és nem is fognak magát jobboldali pártnak nevező alakulatra voksolni, még akkor sem, ha annak baloldalibb programja van, mint az MSZP-nek. Na és Mesterházy ráhajthat még azokra is, akik 2010-ben a Fideszre voksoltak, de azóta kiábrándultak, mert vagy elvették a nyugdíjpénztári megtakarításukat, vagy nem kaptak trafikot, állami földet és nem nyertek egy szaros pályázatot sem, sem vasútépítésre, sem orvosi műszerek, még kevésbé komputerek szállítására, vagy stadionok építésére, nem írhattak alá tanácsadói szerződést a Fidesz frakciója mellett, utálják a Videotont, viszont imádják Attila sportos alakját is divatot diktáló frizuráit.
A titokzatos tétova 50 százalék, amely nem vallja be, hogy kire fog szavazni, az lesz az a választói halmaz, amiből majd mindenki szemezgetni próbál, Bajnai, Mesterházy, de Orbán is. Végül is az lesz, hogy Mesterházy viszi a hagyományos híveit, Orbán szintúgy, még ha Bajnai meg is fogja esetleg ritkítani mindkettőjük táborát. És ez így pont elég is lesz a Fidesz győzelméhez. A Jobbiknak megmaradnak a hagyományos cigánygyűlölői, az antiszemitái, és még néhány kósza lélek, akik ezek mellett utálják Brüsszelt, a bankárokat, a rendőröket, a buzikat, az adójukból ingyen tanulni akaró diákokat, a Dózsát és Gyurcsányt, valamint az egész szaros nem rovásírást használó világot, abból is különösen a szlovákokat és a románokat. Ők felkészülnek a 2018-as választásra.
Azt gondolom ezzel az izmos önbizalomra utaló bejelentéssel Mesterházy meg is mentette a 2014-es választást a teljes érdektelenségtől, mert legalább a demokratikus ellenzéken belül izgalmas verseny várható, ami már most is látszik, pedig még nem is tudjuk, ki mindenki fogja még bejelenteni, hogy kész elfogadni a kormányfői jelölést, ha elég zárt körben kérik fel. A demokratikusok persze pont azért demokratikusok, hogy nemes versenyre keljenek egymással, nem úgy mint a kevésbé demokratikusok, akik egyszerűen csak nyerni szeretnének. Na ők nem szaroznak a versengéssel a saját táboron belül, hanem először is sok pénzt gyűjtenek a választási kiadásokra, közben elveszik a többiekét, elfogadnak egy célirányos választási törvényt, majd a már korábban elfoglalt állami és közszolgálati tüzelőállásokból, az ügyészséget, és a médiát hajtóként használva, levadásszák a veszélyesnek látszó ellenfeleket, miközben a választóknak csökkentik a rezsijét, emelik a fizetését, stadiont, és egy számjegyű adókulcsot ígérnek. Nem lőnek természetesen vakon mindenkire, csak akire érdemes. Ezért nem találjuk a kilövésre kijelöltek között Mesterházy Attilát. Orbán és csapata teljesen veszélytelennek tartja, amiben azért nem biztos, hogy igazuk van, mert Attilát nem szabad lebecsülni, amiről az MSZP korábbi vezetői sokat tudnának mesélni, ha ki mernék nyitni a szájukat, és nem félnének attól, hogy úgy járnak, mint Eduardo Rózsa-Flores németjuhász-rottweiler keverék kutyája, amelyiket még azelőtt elaltattak, hogy kiválaszthatta volna az MSZP vezetőségéből azt a három fazont szagra, akik kilopták Gyurcsány beszédét Őszödről.
A rengeteg bizonytalansági tényező mellett egy dolog tegnap óta bizonyosnak látszik. Az, hogy az ellenzék nem fogja megverni jövőre a Fideszt, mert akárhogy is számolom, Orbán Viktor egyetlen komoly ellenfele 2014-ben is csak a kétharmad lesz, aminek elérésében megint a legtöbbet az MSZP-nek köszönhet majd. Abban biztosak lehetünk, hogy Mesterházy keményen meg fog küzdeni a vereségért, de abban is, hogy van egy B terve. Mert van. Mégpedig az, hogy – ha jövő tavasszal látszik, hogy nagy a baj, vagyis akkor, amikor már ő is látni fogja – akkor még mindig visszalehet lépni Bajnai Gordon javára, hagy legyen ő az ellenzék vesztésre ítélt jelöltje. Bajnainak ehhez van igazán vénája, a vesztéshez. Egyszer már megtette ezt a szívességet a szocialistáknak, őszinte, áldozatkész ember, még pénzt se fog kérni az egészért, és ha vége a kampánynak szépen visszamegy oda, ahonnan jött. Ő az egyetlen az újkori magyar történelemben, aki maga finanszírozta saját maga lejáratását. Két milliárdot áldozott a Wallis pénzéből arra, hogy eltűnt hízott libákat keressenek rajta a köztévében élete végéig.
A B terv mellett Attilának van azért egy vészforgatókönyve is. De ez már tényleg csak arra az esetre, ha minden kötél szakad, és mondjuk Bajnait nem engedi a felesége, hogy teljesen hülyét csináljon magából, és eltiltja minden közszerepléstől. Akkor még mindig elő lehet venni a párt titkos fegyverét, Szanyi Tibort, aki addig is is száraz edzéseket tart, mint az MSZP európai parlamenti választási listavezetője. Szanyi késznek mutatkozik ingázni Budapest és Brüsszel között, bár a Népszabadságnak úgy nyilatkozott, hogy erről még nem időszerű beszélni. Egyesek szerint egészen addig nem dönt véglegesen, amíg nem tudja elérni Kövér Lászlónál, hogy felolvashassa kedvenc interpellációját, amit eddig rendre visszadobott a ház bajuszos ura. Mert ha ez sikerülne és Kövér László szót ad Szanyi Tibornak a parlamentben, akkor bármi előfordulhat ebben az országban, még az is, hogy Bajnai mégis összefog Mesterházyval és 2014-ben a demokratikus ellenzék vezetőiként együtt megnyerik a választást. Az írás szatirikus hangvételűnek tűnik, pedig nem az, hanem olyan mint a magyar politika elit, kormánypártostul, ellenzékestül. Egy dráma.
Forrás: Gépnarancs.hu |