Nem állami szerv

Tóth Csaba MSZP-s politikus szerdán megpróbált betekintést nyerni az általa gyanúsnak ítélt trafikpályázatokba, arra hivatkozva, hogy parlamenti képviselői státusza erre feljogosítja. Tóth elmondta, azt szerette volna megtudni, hogyan nyerhettek akár négy-öt koncessziót olyan pályázók, akiknek még üzlethelyiségük sincs, illetve arra is kíváncsi volt, ezek a pályázok mire alapozták üzleti tervüket.

Kérését azonban elutasították, arra hivatkozva, hogy bár a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. állami tulajdonú gazdasági társaság, de nem minősül állami szervnek. A szocialista képviselő elmondása szerint Gyulay Zsolt, a cég vezérigazgatója "együttműködő" volt, iratbetekintési kérelmére azután mondott nemet, hogy egyeztetett a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal, vagyis a döntés a tárcánál született meg. Tóth Csaba közlése szerint ezért is húzódott egy órán át a végül eredménytelen látogatás. A képviselő ezért Németh Lászlóné fejlesztési miniszterhez fordul az ügyben, azt kérdezve, miért nem támogatja őt képviselői munkája ellátásában.

Korábban Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője és Harangozó Tamás országgyűlési képviselő "Mit tesz az ügyészség a trafikügyben?" címmel címmel írásbeli kérdéssel fordultak Polt Péter főügyészhez, aki azt feljelentésként a Központi Nyomozó Főügyészségnek továbbította. Mesterházy Attila ezután pénteki sajtótájékoztatóján arról beszélt: hazudtak a fideszes politikusok, amikor azt állították, nem politikai alapon született döntés a pályázatokról, valamint a legfőbb ügyészt átfogó vizsgálat indítására kérte. Orbán Viktort pedig a koncessziós pályázatok érvénytelenítésére szólította fel.

Ami biztosnak tűnik: hivatali visszaélés

Az összes feljelentésben hivatkozott hivatali visszaélés alaptényállási eleme, hogy egy hivatalos személy a jogszabályban meghatározott vagy hivatali kötelezettségét megszegi vagy annak teljesítését elmulasztja, azzal a céllal, hogy valakinek hátrányt okozzon vagy előnyt biztosítson. A trafikpályázatok ügyében ezt a bűncselekményt első körben olyanok követhették el, akiknek a pályázatok zárt kezelése, elbírálása volt a feladatuk, ám ők a pályázati anyagokat vagy azok egy részét kiadták másoknak, abban a tudatban, hogy azok ezzel további bűncselekményeket valósíthatnak meg. A pályázatokat kiadó hivatali személyek ráadásul később egyértelmű visszajelzést is kaphattak erről.

Ami jelenleg erősen bizonyíthatónak tűnik, az az, hogy a pályázatok valamilyen módon kikerültek. Tehát valakik, akiknek kötelességük lett volna, hogy megőrizzék és maguk bírálják el külső ráhatás nélkül a koncessziós jogok kiosztását, a döntést politikusokra vagy más illetéktelen személyekre bízták.

Az Index által megkérdezett jogászok véleménye szerint a szekszárdi ügyben a hvg.hu-hoz kikerült hangfelvételre is szükség lenne ahhoz, hogy a pályázatokat kiadók mellett az azokat "kikérők" által elkövetett bűncselekményeket is számba lehessen venni. Mesterházy Attila sajtótájékoztatóján többek között ezt, vagyis a hangfelvétel kikérését is kérte a legfőbb ügyésztől.

A hivatali visszaélés fontos tényállási eleme, hogy csak hivatalos személyek követhetik el. Egy polgármester és az önkormányzati képviselők annak számítanak, egy pártközeli vállalkozó vagy bármilyen, hivatalt nem viselő tanácsadó azonban nem. A hivatali visszaélést tehát az is megvalósíthatja, aki a pályázati anyagok hivatalos kezelőjeként azokat odaadja másoknak, hogy helyette döntsenek, és azok a hivatalt viselő személyek is, akik utóbbit megteszik. Ez a bűncselekmény három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Mivel a trafikpályázatok adatai nem számítanak minősített titkos adatnak, így a titoksértés nem, a személyes adatokkal való visszaélés azonban szintén megvalósulhatott.

Súlyosabb büntetési tételek is szóba jöhetnek

A hivatali visszaélésen túl a befolyással üzérkedés bűncselekménye is felmerülhet a trafikpályázatok egésze kapcsán. Ez akkor kerülhet elkövetésre, ha valaki odamegy egy pályázóhoz és azt ígéri neki, mondjuk pénzért cserébe elintézi, hogy megkapja a koncessziós jogot. A sajtóhírekben felmerült, hogy a koncessziós jogok egy részét ténylegesen strómanok nyerték el – a befolyással üzérkedés ebben a fázisban lehet reális.

A befolyással üzérkedés 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés büntetését vonhatja maga után alapesetben, súlyosabb esetben – például, ha valaki ezt rendszeresen követi el – viszont már 2-8 évet is.

Amennyiben bizonyítható, hogy tényleges pénzmozgásra is sor került a rendszerben, úgy a vesztegetés különböző formái is szóba jöhetnek. A törvény a vesztegetés passzív és aktív oldalát is bünteti, ha egy hivatalos személy a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér vagy elfogad, vagy egyetért azzal, aki kéri vagy elfogadja ezt. A vesztegetésért kiszabható szabadságvesztés alapesetben 1-5 évig terjed, de ha vezető beosztású személy vagy fontosabb ügyben intézkedő hivatalos személy követi el, a büntetési tétel 2-8 évre nő.

Ha bűnszervezetben is működtek, nehéz bizonyítani

A hasonló ügyek során a legnehezebben bizonyítható minősítő körülmény, ha a bűncselekményt bűnszervezetben követték el. A Btk. szerint ez akkor áll fenn, ha három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport követ el olyan bűncselekményeket, amelyek ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendőek. A trafikpályázatok ügyében az összehangoltság a dolog természetéből fakad, az viszont már mérlegelés kérdése lehet, hogy hosszabb időre szervezettnek minősül-e az a rendszer, mely létrejöhetett a koncessziók politikai alapon történő kiosztására.

Hasonló bírósági ügyek során a védők általában mindig a bűnszervezet vádját próbálják először semlegesíteni, a bírósági gyakorlat szerint pedig a végén valóban csak kevés esetben áll meg ez a vád. Ráadásul mivel a hatóságoknak egy kiterjedt láncot kellene felderíteniük – amennyiben persze igazak az eddig a sajtóban megjelent történetek alapján felmerülő gyanúk –, ez számos ponton könnyen elakadhat, főleg, ha politikai ellenszélben kell a nyomozóknak dolgozniuk. A szervezettség bizonyítására megfigyelésekre, lehallgatásokra, dokumentumok lefoglalására lenne szükség, máshogy nehezen lehet olyan bizonyítékokhoz jutni, melyek alapján később a bíró a szervezettség és összehangoltság fokát elegendőnek találhatja ezen tényálláshoz.

Ha egy bűncselekményt bűnszervezetben követnek el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa kétszeresére emelkedik, de a 20 évet nem haladhatja meg. Amennyiben egy bíróság megállapítja a hivatali visszaélést, mivel annak felső büntetési határa nem haladja meg az öt évet, az önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy bűnszervezetben lehessen elkövetni. Ha viszont a hivatali visszaélés vesztegetéssel is kombinálódik – ahol a törvény külön kiemeli a bűnszervezetet mint minősített esetet –, akkor már igen.

Gyors letartóztatások kellenének

Fontos eljárásjogi kérdés, hogy amennyiben megindul egy büntetőeljárás, úgy az ügyekben illetékes nyomozó ügyészség hogyan reagál az első napokban. Magas büntetési tételekkel fenyegető bűncselekményeknél evidens módon felmerül az elkövetők szökésének, illetve a bizonyítékok manipulálásának és megsemmisítésének a veszélye. Az Index által megkérdezett egyik jogász szerint éppen ezért indokolt lenne, ha a nyomozás kezdeti szakaszában gyors letartóztatásokra, iratok, számítógépek lefoglalására kerülne sor, megakadályozva ezzel a bizonyító erejű dokumentumok, adatok megsemmisítését.

Hack Péter egyetemi oktató, jogász az Indexnek elmondta, véleménye szerint az eddig nyilvánosságra került adatok alapján nem lehet arra kérdésre válaszolni, hogy milyen bűncselekmények valósulhattak meg. "Hogy a tényállást megállapítsunk, látni kellene, mi volt a döntéshozatali folyamat. A pályázati anyagok és döntéshozatali mechanizmus nyilvánosságra hozása ezért lenne fontos. Például, hogy a szekszárdi hangfelvétel által rögzített beszélgetés eredményei hogyan jutottak vissza a hivatalos döntéshozatalhoz" – mondta Hack. A jogász egyetértett azzal, hogy a rendelkezésre álló adatok a hivatali visszaélés gyanúja mellett különböző korrupciós tényállások gyanúját is felvetik.

Hack arra is emlékeztetett, hogy bár a Zuschlag-ügy volumenében sokkal kisebb összegről szólt, de hasonló konstrukcióban működött: szervezetten, pályázatokat megmutyizva jutottak hozzá közpénzhez. Bár a mostani ügyekben nem konkrétan közpénzről, hanem koncessziókról van szó, Hack szerint érdemes azon elgondolkozni, hogy amennyiben a Zuschlag-ügy szervezett bűncselekmény volt, úgy a trafikpályázatok "eltérítése" nem az-e.

Forrás: HVG.hu