Akikért a harc indul!

2013-04-28 06:47:29

Az elmúlt napok hírei alapján nagyon úgy tűnik, hogy végre kezdenek rákapcsolni a demokratikus pártok. Mondhatnánk épp ideje volt már, miután karácsony óta „mélyrepülésben” van a támogatottságuk. (Igazából négy hónapja vannak lemaradásban a Fideszhez képest. A január még elment 2-3 százalékos különbséggel, de februárban, márciusban és most áprilisban is 6-8 százalék volt Orbánék előnye)! 

A két összefogást tervezgető párt azonban most elszánta magát arra, hogy magasabb fordulatszámra kapcsolnak. Az MSZP Ron Werberrel készül az elkövetkező hónapokra, miközben helyi csoportjait, szervezeteit próbálja megerősíteni, a Bajnai csapat pedig eközben országjárásra indult. (Korábbi cikkünkben már említettük, hogy ez a kapkodó, MSZP –vel kötendő megegyezés előtti, utolsó pillanatban történő külön-kampány, ami a százalékokért és a helyi csapatok megszervezéséért indult gőzerővel, valójában kevésbé az egész leendő koalíció, mint inkább saját érdekek mentén folyik.) De tény, hogy saját soraik rendezgetése közben most mindkét szervezet megcélozza a bizonytalanokat is. Ez volna az igazán fontos feladat számukra, sőt tovább megyek ezen fog múlni minden.

De hányan is vannak a pártot (még) választani nem tudok, és mennyi közülük a még mozgósítható? Ha számolni kezdünk, megállapíthatjuk, hogy a leendő összefogás jelenleg 1,5 – 1,6 millió támogatóval bír (ebből 1,1-1,2 millió a szocialista és 0,4-0,5 millió az E14 voksoló), a Fidesz érdekszférájában és megtévesztési bűvkörében 2 millióan vannak., a Jobbik pedig 0,7 millió fanatikussal rendelkezik. Az LMP és DK együttesen 0,2 millió támogatójával együtt ki is jön, hogy a 8 millió szavazásra jogosultnak körülbelül 45% -a – azaz 3,5 millió ember ma nem képes pártot választani.  (Vagy megtartja magának azt az információt, hogy elmenne e választani, és ha igen, akkor kire adná voksát.) Az 55% -os részvételi hajlandóság nagyon kevés, de egy-két dolgot nem szabad elfelejtenünk, először is azt, hogy 100% -os részvételi arány nem létezik. (A Kádár-korszak persze produkált 97% -os adatokat, de ezt most ne keverjük ide. Az akkori szabad világ sokat röhögött azon, hogy a szocialista rendszer még hihető hamisításokra sem képes.) A másik fontos dolog, hogy rendszerváltás óta megtartott hat parlamenti választás részvételi adatai megmutatják, hogy van egy bizonyos jellemző limit, ameddig mozgósítható a magyar lakosság. Ha az eddigi részvételi adatokat közelebbről megvizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy ez a limit a szavazókorú lakosság nagyjából kétharmada. Ugyanis 1990 és 2010 közt átlagosan 65% járult az urnák elé, vagyis reálisan nézve a szavazók ilyen arányára számíthatunk 2014 –ben is. (1990-ben 65,11% szavazott, 1994-ben 68,92%, 1998-ban 56,26%, 2002-ban 70,53%, 2006-ban 67,83%, 2010-ben 64,20%)

A most felmért 55% -os részvételi hajlandóság, és az elérhető 65% közt alig 10% a különbség, tehát nagyjából 800 ezer szavazónyi tartalék van még a társadalomban, ennyi embert lehet még mozgósítani! Most értük indult harc. Mind az MSZP, mind az Együtt 2014 (főleg az utóbbi) az elkövetkező 10 hónapban ezt a bizonyos 800 ezer szavazót próbálja meg elérni és megszólítani, arra bírva őket, hogy álljanak a változás és a demokrácia mellé! Nem lesz könnyű, de muszáj meglépni, ugyanis a 2 milliós Fidesz fölény leküzdéséhez szükség lesz szinte mindegyikükre.

Sokan találgatják, hogy vajon milyen összetételű lehet ez a réteg, és mi készteti őket passzivitásra. A korábbi választásokon elmentek szavazni, ám most hallgatnak és elfordultak a politikai élettől. Úgy gondolom: három motivációs tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, ha a bizonytalanokra gondolunk. Az egyik, hogy rengetegen csalódtak a 2002 és 2010 közti időszak korrupciós botrányai és kormányzati kommunikációs hibái miatt. A második a félelem. Félnek nyilatkozni, félnek a közvélemény-kutatók hívásitól, mert nem tudják, hogy ki van a vonal túlsó végén. Végül fontos kiemelni, hogy sokan nincsenek tisztában a 2014-es választás jelentőségével. Mert ahogyan Bajnai Gordon is mondta: most nem csupán választás, hanem korszak és rendszerváltás is lesz, ha sikerül végre az új, demokratikus erőknek győzniük. Ha tehát a szocik és Bajnaiék el akarják érni a bizonytalanokat, akkor nincs más dolguk, mint erre a három tényezőre építeniük. Be kell bizonyítaniuk – főleg a szocialistáknak – hogy egy teljesen új csapattal indulnak a választók bizalmáért, mely csapat tiszta lappal, új módszerekkel áll készen arra, hogy az Együtt 2014 –el szövetséget alkotva, a 2010 előtti hibák elkerülését garantálva vezesse az országot. (Én személy szerint a szocik helyében sokkal többet hangoztatnám, hogy a szocialista párt vezetésében és tagságában új arcok, új vezetők, és fiatalok sokasága kapott helyet. Megújultak és ez már önmagában is ad egy fajta garanciát a korábbi kurzus által elkövetett hibák elkerülésére.) Aztán szintén a bizonytalanok megnyerése érdekében építeni kell a félelem tényezőjére is, meggyőzve az emberek arról, hogy ezúttal a diktatúra és a demokrácia fog megküzdeni egymással. Végül a harmadik dolog, ami talán a legfontosabb: érzékeltetni kell a 2014-es választás jelentőségét. Be kell mutatni, hogy mi a választások tétje, kiemelve, hogy jövőnk és gyermekeink jövője érdekében véget kell vetni az országot szakadék felé kergető értelmetlen gazdaságpolitikának, a szegény-ellenes szociálpolitikának és a Fideszes mutyikat elfedni akaró nemzetmegosztásnak. Sok a feladat, de minden azon fog múlni, hogy azt a bizonyos 800 ezer embert képesek lesznek e 10 hónap alatt meggyőzni! Egy biztos: össze kell tartaniuk, és bármi zajlik is belül, kifelé baráti egységet sugározniuk. Ez utóbbi terén is van még tennivalójuk. Bőven.

Horváth Péter

forrás:demokrat.blog.hu

Vissza...