Most már bárki meneszthető

2013-03-26 17:26:47

A testület új tagja szerint a legfőbb jogalkotó az Országgyűlés

Az alaptörvény szerint Magyarország független, demokratikus jogállam, de hogy ez pontosan mit jelent, az Alkotmánybíróság (AB) több mint húsz év alatt munkálta ki.

A rendszerváltozás hajnalán kimondta: a „jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket”. Nos, e kiszámíthatóság már a múlté – amire az AB egyik legutóbbi határozata is figyelmeztet. A testület – minimális többséggel, nyolc-hét arányban – kimondta ugyanis: nincs azzal semmi gond, ha a törvényhozás a minősített többség birtokában a független bíróság egyik meghatározó vezetőjét egyedi törvényalkotási aktussal meneszti. Ez történt az egykori Legfelsőbb Bíróság (LB) 2009-ben hat évre kinevezett elnökhelyettesével, akit tavaly január 1-jén a jogszabály erejénél fogva állítottak fel.

Erményi Lajosnak a bírák kényszernyugdíjazásáról szóló – igaz, később megsemmisített – rendelkezés szerint 2012-ben egyébként is távoznia kellett volna, de a hatalom olyan türelmetlen volt, hogy fél évet sem tudott várni. Inkább sietve törvénybe foglalta, hogy a legfelsőbb bírói fórum átkeresztelésével – a múlt év januárja óta az LB ismét Kúria néven működik – az elnök, vagyis Baka András és az elnökhelyettes, tehát Erményi megbízatása megszűnik. Az érv az volt, hogy a feladat- és hatáskörök jelentős változása személycserét indokol.

Ez csak annyiban igaz, hogy a korábbi LB-elnök egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) vezetője is volt, és e minőségében – „fejezetgazdaként” – a bírósági rendszer egészének működéséért felelt. A bírák által választott testület igazgatási feladatait azonban az Országos Bírósági Hivatal vette át, s a vezetőjének személyéről, Handó Tünde kinevezéséről már a parlament döntött. Így a Kúria elnökének mozgástere szűkült, s emiatt – bár néhány új, az elvett jogosítványokhoz képest jelentéktelen hatáskört is kapott – elég nehéz arra hivatkozni, hogy azért kellett mennie, mert olyan feladatok várnak rá, amelyekkel a hivatalba lépésekor senki nem számolhatott. Sőt, inkább az elnök gondolkodhatott volna azon: elfogadja-e a szerepének jelentős csökkentését.

Ennek eldöntését nem bízták rá, inkább jogszabályt alkottak a menesztéséről. Ugyanez történt a helyettesével is, s ő emiatt az AB-hez fordult. Az alkotmánybírák pedig most elvi jelentőségű határozatot hoztak, mert elfogadták: a mindenkori parlamenti többség személyre szabott konkrét törvényi rendelkezésbe foglalt egyedi döntést hozhat arról, hogy ki töltsön be vezető posztot a mindenkori hatalomtól független intézményekben. Ennek alapján nem megalapozatlan a kérdés: mi vagy ki lehet a következő célpont? A testület hasonló helyzettel már találkozott. Így váltották le a Medgyessy-kormány idején a PSZÁF elnökét, később az energiahivatal vezetőit. A bírák az előbbi esetben úgy gondolták, a mindenkori kormányok szervezetalakítása szabadságának része a végrehajtó hatalom alárendeltségébe tartozó intézmények átalakítása. S ha egy átszervezés valóban indokolja – a konkrét ügyben az elnök feladatait teljes egészében egy új testület vette át –, a határozott időre kinevezett vezető is felállítható. Az AB a kifogásolt rendelkezéseket mégis megsemmisítette, mert az átalakítás a hivatal működésében jogbizonytalanságot okozott. Az energiahivatal elnökének és helyettesének menesztése kapcsán viszont a bírák nem sokkal később már szigorúbbnak bizonyultak. Ebben az esetben a szervezetet nem alakították át, csupán annak hatásköre változott – mutatott rá az AB.

Így pedig a testület szerint felvetődik a joggal való visszaélés tilalma, amikor valamilyen jogintézményt „nem annak jogrendszeren belüli rendeltetése szerinti céljára” használnak fel. Vagyis: a törvénymódosítás kizárólag egyes állami vezetők korábban törvényben deklarált feltételekkel létesített munkaviszonyának megszüntetésére irányult. Ez a határozat szerint sérti a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás tilalmát, s így ellentétes a jogbiztonság elvével. Az ilyen felmentésekkel kapcsolatos AB-határozatokban ugyanakkor felvetődött, hogy a parlament, illetve a kormány lehetőségei mások a törvényhozó vagy a végrehajtó hatalomnak alárendelt, s mások a független intézmények tekintetében. Míg az előbbiek esetében elfogadható lehet például a megbízatás időtartamát lerövidítő vagy akár a vezetőt menesztő döntés, alkotmányos védelmet élvező szerv –és ilyen a független igazságszolgáltatás – kapcsán viszont nem.

Az alkotmánybírák most új helyzettel találkoztak, hiszen e kérdés nem csak elméleti volt. A határozat indoklásában az AB részletesen hivatkozott a testület korábbi, hasonló határozataira – többek között a joggal való visszaélés tilalmára is –, hangsúlyozta ugyanakkor, hogy most új helyzet van, hiszen nem államigazgatási, hanem bírósági vezető menesztése a tét. Bár a döntés során a legkevésbé sem vették figyelembe, de utaltak is rá: az „igazságszolgáltatás, mint az államszervezeten belül elkülönült hatalmi ág önállóságának egyik alkotmányos garanciáját” jelenti, hogy az ilyen vezetők megbízatásának időtartama a kormányétól eltér, ugyanakkor sajátos kinevezési szabályok érvényesülnek.

Ebből levezették: a legfőbb bírói fórumot érintő olyan szervezeti, hatásköri változások történtek, melyek indokolttá tehetik a törvényhozói beavatkozást. Kiszélesedett a Kúria hatásköre – így az indoklás, ami nem egészen igaz. Az LB elnöke elveszítette az egész bírósági szervezetre kiterjedő igazgatási jogosítványait, miközben új hatásköröket a Kúria csak a népszavazással vagy az önkormányzati rendeletek törvényességi felülvizsgálatával kapcsolatban kapott. Az AB emellett jelezte, hogy például a jogegység biztosításával összefüggésben szintén módosult a feladatrendszer, de csak annyiban, hogy a korábban az LB belső utasításai szerint folyó munkának törvényes alapot teremtettek.

Így kérdéses, hogy mindez elegendő alapot szolgáltatott-e a vezetők menesztéséhez. Ha az AB úgy véli, hogy igen, nem csodálkozhat azon, ha legközelebb a parlament olyan törvényt hoz, amellyel az alkotmánybírák hatásköreinek „kiszélesítése” miatt legközelebb a testület elnökét vagy tagjainak egy részét távolítják el.

Törésvonalak

Már a korábbi határozatok egy része is arra figyelmeztetett, hogy a testületen belül a régi és az új bírák között törésvonal mutatkozik. Ez volt tetten érhető például a bírák kényszernyugdíjazását lehetővé tevő törvény hatályon kívül helyezése esetén: ott, miután egy ember hiányzott a testületből, szavazategyenlőség alakult ki, s az elnök voksa döntött. Több más döntésben is megosztott volt a testület, de olyan szoros eredmény, mint az LB volt elnökhelyettese ügyében, nemigen alakult ki. E mostani eset érdekessége, hogy Paczolay Péter elnök az újakkal szavazott. A többségi határozatot támogató nyolcak – az elnök kivételével – mind kifejezetten a jobboldalhoz köthető emberek, de a kisebbségben maradt hetek közül is már csak négyen voltak a korábbi kormánypárti jelöltek (ebből a körből Holló András napokon belül távozik, utódja Juhász István lesz ). A döntést Stumpf István, a Fidesz egykori kancelláriaminisztere opponálta. (L. K.)

Ez volt a mérföldkő

Az Alkotmánybíróság most szakított a saját korábbi jogvédő gyakorlatával – így kommentálta a határozatot Kolláth György alkotmányjogász. Ez szerinte nem csupán egy gyenge minőségű, rosszul megindokolt határozat – amely szembemegy az eddigi döntésekkel –, hanem egyértelműen azt mutatja, hogy amennyiben egy-egy kérdés eldöntéséhez kormányzati érdek fűződik, a testület többsége ezt kész respektálni. Kolláth állítja: eddig a kormányzati hatalom és az alkotmányosság őrei csaptak össze, de most változott a helyzet, ami mérföldkőnek is tekinthető.

Az alkotmányjogász meggyőződése szerint a testületnek ragaszkodnia kellett volna saját korábbi álláspontjához, amely szerint a kizárólag egyes konkrét vezetők menesztésére irányuló személyre szabott törvényhozás a jogalkotói hatalommal való visszaélés. Kolláth hangsúlyozta: ebben az esetben közömbös, hogy egy ilyen intézkedés kit érint, inkább az üzenet a fontos. Ha egy független hatalmi ág határozott időre kinevezett felelős vezetőjét ilyen eszközökkel el lehet távolítani, ez azt jelenti – fogalmazott –, hogy bárkivel bármit megtehetnek.

Ha az AB nem tekinti feladatának többé, hogy a jogállamiság, a jogbiztonság őrzője legyen, nincs szükség az intézményre – jelentette ki az alkotmányjogász. A testület működése ebben az esetben értelmetlenné válik, sóhivatalra pedig ott, ahol egyetlen sóbánya sem működik, Kolláth szerint semmi szükség.

Lencsés Károly

Forrás: Nol.hu

Vissza...