Ez így is van. Az elmúlt 22 év során ciklusról ciklusra csökkent az intézményfenntartásra önkormányzatok által fordított összeg normatívával történő lefedettsége. Ennek részben az volt az oka, hogy az állam próbált minél több központi tehertől így is megszabadulni és bízott az önkormányzatok polgárainak helyiadó-előteremtő képességében. Másrészt az önkormányzatok döntéshozói egyre több olyan önkéntes feladatot is vállaltak, melyet a közoktatási törvény alapján nem kellett volna szükségszerűen vállalniuk. Nyilván úgy akarták a választóik bizalmát is elnyerni, hogy iskoláikban egyre több bontott órát (nem osztálykeretben tartott órát) engedélyeztek, szakkörök, tehetséggondozók működését finanszírozták helyi döntéseik eredményeként. Miközben felfelé mutogattak, éppen a meglévő döntési jogosítványaik no és saját felelősségük tudatában teremtettek az iskolák számára az átlagosnál és a törvényben deklaráltnál kedvezőbb helyzeteket. A kistelepülések jó részében ezeket a lehetőségeket nem tudták megragadni, sokszor kínzóvá váló forráshiányuk miatt. (A nagy számban nehéz anyagi körülmények között élő polgárok nem tudtak helyi adóforintokkal hozzájárulni a jobb feltételek megteremtéséhez.)
Az előző ciklusban ezért is igyekezett a kormányzat olyan közös fenntartású rendszerek kialakításában segédkezni, kistérségi közös feladatellátásokat szorgalmazni, ami a vegetálás közeli állapotba kerülő alapfokú közoktatási intézményeken segíthetett.
A nagyobb települések, megyei jogú városok viszont általában egészen jó körülmények között voltak képesek ellátni közoktatási feladataikat. (Persze ehhez a zsebükbe is kellett nyúlni rendesen.) S így élhettek számukra törvényben biztosított jogosítványaikkal is. Döntöttek a pedagógiai programról, színesítették, gazdagították is a képzési formáikat és a környező településeken élők gyermekeinek is kínálták éppen a normatívák minél nagyobb arányú begyűjtése miatt is változatos és a továbbtanulást is eredményesen segítő képzési formáikat.
No, most ennek lett egy csapásra vége. Az állam ugyanis úgy veszi át a közoktatási intézmények működtetését, hogy csupán a pedagógusok fizetését utalja majd ő egy sokkal drágábban kiépülő gigaintézményen keresztül. Ez a mamutintézmény (A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) tankerületeken keresztül működteti a rendszert, ha majd egyszer normálisan feláll. Jelenleg csak jól megfizetett vezetőik vannak, az intézményrendszer még megfelelő infrastruktúrával sem rendelkezik. Ezeket úgy fogják elvenni, vagy vették már el az elmúlt hetekben az önkormányzatoktól. (Mondhatnám azt is, hogy rekvirálják.) Ez a gigaintézmény vezetőin keresztül átvilágít majd minden kisebb egységet és ahol tud leépít. Utasításba adja a most már általuk és nem az önkormányzatok által kinevezett intézményvezetőknek, hogy miként és hol kell összehúzni a nadrágszíjat. Megszűnnek a gazdagító formák, a matematika és nyelvi órák bontásai, a szakkörök jó része. Lesz cserében mindennapos testnevelés, megfelelő infrastruktúra nélkül.
Olyan kerettantervek jelentek meg, ahol nemcsak a matematika oktatás, hanem a magyar irodalom és nyelv oktatásának lehetőségei is gyengülnek. Végleg lapátra kerülhet a Magyarországon eddig hagyományosan jó természettudományos oktatás és teljesen irracionális módon engedik működni majd a nyelvi előkészítő éveket hirdető iskolákat. Egy nyelvet engednek csupán tanítani az első évben, ezt persze indokolatlanul magas óraszámban. Láthatóan olyan emberek döntöttek ebben a kérdésben, akik nem értik a nyelvoktatás lényegét. S ezúttal sajnos kivégzik a magas színvonalú informatikaoktatást is számos intézményben.
Amikor egy évvel ezelőtt szóba került, hogy állami kezelésbe kerülhetnek az intézményeink, Veszprém közoktatásért felelős vezetői össze-vissza ígérgettek, hogy mindent megtesznek az intézményeink önkormányzati kézben tartása érdekében. Ebből nem lett semmi. Ami a működtetésben lényeges elem, az mind kikerült a helyi irányítás alól. Nem kapunk normatívát a továbbiakban, mondván az állam fizeti a pedagógusokat. Igen ám, de az intézményi infrastruktúra fenntartási kötelezettsége attól még itt maradt. Próbálták ugyan a városvezetők nálunk is elhitetni az odafigyelőkkel, hogy ez az Ő érdemük, de ez egyáltalán nem igaz. Olyan törvényt hoztak a Parlamentben, amely előírta, hogy azok adhatják át az intézményeik működtetését is, aki önállóan képtelenek az iskoláik fenntartásra. Azaz nem képesek rendezni a villany és fűtésszámlákat, a takarítást, a portaszolgálatot, stb., stb. Pl. Balatonfüred is megpróbálkozott ezzel, s azt akarta elhitetni, képtelen az intézmények dologi kiadásainak előteremtésére. Azonnal megfenyegették őket azzal, hogy akkor az állam nem vállalja át eddig felhalmozott tartozásaik egy jó részének a kifizetését. Ettől megrémültek és egy rendkívüli közgyűlés keretében mégis vállalták a rájuk kényszerített feladat elvégzését. Ha nem tették volna, akár úgy is járhatnának, mint Esztergom. Ott a város azért van igen nehéz költségvetési helyzetben, mert már egy év óta az állam fizeti a pedagógusokat, és elvette a működtetési feladatokat is a várostól, de emiatt további normatíváktól is megfosztotta őket arra hivatkozva, hogy az iskoláik működtetéséért fizetniük kell az államnak.
Visszatérve Veszprémre, a Fideszes városvezetők gyakorlatilag tehetetlenül tűrték, hogy einstandolják intézményeiket. (Gondolom így történt ez mindenhol máshol is.) A működtetésre létrehozott városi intézmény sokkal drágábban fog működni meggyőződésem szerint, mint működött eddig. 22 éve megszűnt a középfokú intézmények esetében a közös működést irányító intézmény éppen azért, mert kiderült, lényegesen pazarlóbban lehetett csak fenntartani, mintha az intézmények önállóan gazdálkodtak volna.
Annak örülhetünk mi veszprémiek csupán, hogy nálunk nem jutott eszébe a döntéshozóknak egyházi kezelésbe adni egyik-másik iskolájukat. Erről már régebben írtam és nem változott a véleményem. Egészen elképesztő, hogy kisebb települések tömegesen adták egyházak kezére a közoktatási intézményeiket. Sokan Fideszes város- és településvezetők érveltek a médiában azzal, az állam rossz gazda lesz és az egyházi fenntartásba adás az intézményeik megőrzésének egyetlen módja. Tudták jól, ha jön az állam, előbb-utóbb felszámolja majd a sorozatos forráskivonásokkal az iskoláikat. Ugyanakkor az egyházi működtetés során még többletforrásokat is nyújt az egyházak támogatásán keresztül az átadott intézményeknek. Az egyáltalán nem zavarta a döntéshozókat, hogy eközben alkotmánysértő módon megszüntették a szabad iskolaválasztás lehetőségét, s egyúttal megteremtették annak a módját, hogyan lehet a települések lakóit vallási meggyőződésükről is feltűnésmentesen listázni.
Sokan szegték meg képviselővé vagy polgármesterré megválasztásukkor letett esküjüket. Azt hiszik mentesülnek a felelősség alól, hisz ők csak a magasabb jogszabályok alapján cselekednek. Nem rejtettem véka alá a legutóbbi közgyűlésen, meggyőződésem szerint amit tesznek az durva esküszegés. S tettükkel egyelten ember akaratának engednek. Ezt az embert Orbán Viktornak hívják. A kormányfő kitalálja, a kormány rábólint, az akaratgyenge frakciótagok meg megszavazzák és mivel kétharmadot szereztek a választópolgárok félrevezetése árán, most átgázolnak mindenen, ami egy (nyilván nem hibátlanul) működő demokrácia fontos pilléreit jelentette.
Jön a közoktatásban tehát a sötétség korszaka. Igyekezzünk minél többen lámpásként viselkedni. S ha előbb-utóbb sokan leszünk elég bátrak, a sötétséget hozó rendszer egészen biztosan megbukik. |