Alapesetben az emberek szakdolgozatábĂłl egy változat kĂ©szĂĽl. Ha találnak második, bĹ‘vĂtett kiadást, az magyarázatra szorul. Ahogy az is, ha a második kiadásban felbukkan jĂł nĂ©hány oldalnyi jelöletlen idĂ©zet a hallgatĂł konzulensĂ©nek mĂ©g publikálatlan, de kĂ©tsĂ©gkĂvĂĽl saját gyártásĂş szövegeibĹ‘l.Â
|
Ha pedig az első és a második kiadás is tartalmaz jelentős mennyiségű, szintén jelöletlen átvételt különféle ismeretterjesztő munkákból, akkor már nincs az a magyarázat, amely menthetővé tenné. Az ELTE Társadalomtudományi Karának Semjén Zsolt szakdolgozatával kapcsolatos vizsgálata (ahogy a Pázmányon elmaradt plágiumteszt is) rengeteg kérdést hagyott megválaszolatlanul. Az azonban péntek óta nem vita tárgya, hogy a miniszterelnök-helyettes tiltott eszközökkel szerzett szociológusi diplomát az ELTE-n.
Hogy SemjĂ©n csalt, azt pontosan tudják a Pázmányon (ahol csak arra a fel nem tett kĂ©rdĂ©sre válaszoltak, hogy a doktorit jogszerűen minĹ‘sĂtettĂ©k-e át PhD-vĂ©, anĂ©lkĂĽl, hogy a plágiumváddal foglalkoztak volna), Ă©s tisztában van vele maga SemjĂ©n is, aki nem az illegális gondolatkölcsönzĂ©s tĂ©nyĂ©t vitatja, hanem azzal „vĂ©dekezik”, hogy jĂł tanulĂł volt.
Vagyis terel a politikus, terel a Pázmány, Ă©s kicsit az ELTE is – miközben a lĂ©nyegrĹ‘l, hogy a kormány második embere plágiumvĂ©tsĂ©get követett el, Ă©s ezĂ©rt morálisan alkalmatlan a hivatalára, prĂłbálnak nem tudomást venni. A maguk szempontjábĂłl persze mindnyájuknak igaza van: Magyarországon 2010-ben olyan világ kezdĹ‘dött, amelyben sem az egyetem, sem a közvĂ©lemĂ©ny nem illetĂ©kes. Az egyetlen ember pedig, aki erkölcs, pályafutás, felemelkedĂ©s Ă©s bukás kĂ©rdĂ©sĂ©ben ĂtĂ©letet mondhat, nem szĂłlalt meg.
Forrás: Nol.hu |