Ha nem sikerül föltartóztatni eme nemzethalálba vezető úton az országrontót.
NehĂ©z lesz, mert országrontĂłknak nincs ideolĂłgiája. AmikĂ©nt a fasizmusnak sincs. MĂ©g egy központi erkölcsi alapgondolata se. BibĂł Ăłta tudjuk: „a fasizmus Ă©rtĂ©kkĂ©pzetei nem valami önállĂł, harcos, heroikus Ă©rtĂ©krenden alapulnak, hanem csupa keresztĂ©ny, nemzeti Ă©s demokratikus Ă©rtĂ©kkĂ©pzĂ©snek a származĂ©kai”. Ha pedig a mi országrontĂłnknak nincs ideolĂłgiája, ugyan ki állĂtsa meg? Jobb- vagy baloldali pártok? NehĂ©z lesz, mert alkalmazott diktatĂşrája nem nyĂlt, mĂ©g nem jellemzĹ‘en agresszĂv terror, mĂ©g csak palástolt parlamenti diktatĂşra. MĂ©g csak a jogállamot bontotta le. MĂ©g csak gyűlöletet szĂt; mĂ©g csak antidemokratikus intĂ©zkedĂ©seket fogadtat el törvĂ©nyhozásával. Szociális Ă©s nacionalista demagĂłgiája rĂ©vĂ©n tömegbefolyása jelentĹ‘s. (Mint HitlerĂ© volt.) MĂ©g csak a demokratikus szabadságjogokat semmisĂtgeti meg (lásd: általános választĂłjog, sajtĂłszabadság, stb.). Hagyományosan a gazdasági világválság talaján Ă©pĂĽlget, mint Mussolini Ă©s Hitler állam-berendezkedĂ©se; de mĂ©g csak a kebelĂ©bĹ‘l kiszakadt neonáci párt osztagai militarizálásához nyĂşjt hallgatĂłlagos segĂtsĂ©get; miközben alkalmazkodik az Ăşj nemzetközi Ă©s belpolitikai feltĂ©telekhez. LĂ©nyegĂ©nek leleplezĂ©sĂ©t nehezĂti, hogy se az ország nĂ©pe, se a kĂĽlföld nem hisz a szemĂ©nek. A vele szemben felállt demokratikus ellenzĂ©k ĂşgyszĂłlván eszköztelen, mĂg a parlamentben kĂ©tharmadot nyert kormánypárt Ă©s emberei elfoglalták a legfontosabb állami, társadalmi (kulturális) Ă©s gazdasági pozĂciĂłkat. Aki pedig a diktátor „megvett” sajtĂł-birodalmának hĂradásai alapján tájĂ©kozĂłdik, eltĂ©ved az ellentmondĂł Ă©s álhĂrek között.
Emiatt tartja továbbra is napirenden az EurĂłpa Tanács a magyar mĂ©diatörvĂ©nnyel kapcsolatos aggályait: a mĂ©diaszabályozáshoz többpárti támogatást vĂ©l szĂĽksĂ©gesnek, a Nemzeti MĂ©dia- Ă©s HĂrközlĂ©si HatĂłság elnökĂ©nek Ă©s a MĂ©diatanács tagjainak jelölĂ©si Ă©s kinevezĂ©si metĂłdusát pedig megváltoztatni javasolja.
EnnĂ©lfogva kĂ©rdĂ©s, hogy 2014-ben mely párt, párt-csoportosulás lesz arra hajlandĂł Ă©s kĂ©pes, hogy megállĂtsa az országrontást. Mely ellenzĂ©ki demokratikus párt vagy párt-szövetsĂ©g vállalkozik annak meggyĹ‘zĹ‘ bizonyĂtására (Ă©s hogyan?), hogy nem az elĹ‘zĹ‘ kormányok Ă©s pártpolitikusaik bűne (ha volt is hibás döntĂ©sĂĽk) az ország gazdaságának leszakadása, nĂ©pĂ©nek fokozĂłdĂł nyomora, nĂ©mely országrĂ©szek Ă©hĂnsĂ©ge, hanem „a nagy orbanizátor” mind ellenzĂ©kben, mind kormányon elkövetett kártevĂ©sĂ©nek egyenes következmĂ©nyei. TĂ©nyszerűen bizonyĂtandĂł (Ă©s mindezen bizonyĂtott tĂ©nyeket a legszĂ©lesebb körben kell közzĂ©tenni): kĂ©t Ă©v alatt (a 16 %-os egykulcsos adĂłzás eredmĂ©nye!) a szegĂ©nyek szegĂ©nyebbek, a gazdagok gazdagabbak lettek; a beruházások elapadtak; a termelĂ©s csökken, az alkalmazottak száma szintĂ©n; az adĂłsság viszont növekszik, noha a magánnyugdĂjpĂ©nztárak vagyonát – csalással, zsarolásokkal – a kormányzat elkommunizálta; az infláciĂł az EU-ban nálunk a legmagasabb; a nyugdĂjak elĂ©rtĂ©ktelenednek.
A fĂ©lrevezetetteknek Ă©rteniĂĽk kell, mi „a jogállam lebontásának” mindennapjainkra, közĂ©rzetĂĽnkre, Ă©letvitelĂĽnkre kihatĂł jelentĹ‘sĂ©ge. Rá kell mutatni: a bűnszövetsĂ©gkĂ©nt indult pártkĂ©pzĹ‘dmĂ©ny palástolt diktatĂşrájának lĂ©nyege a demokratikus társadalmi Ă©s jogviszonyok szisztematikus felszámolása. KonkrĂ©tabban: Alkotmány helyett egypárti „AlaptörvĂ©ny” elfogadtatása; az AlkotmánybĂrĂłság elfoglalása (elĹ‘bb hatáskörĂ©nek korlátozása, majd összetĂ©telĂ©nek rĂ©szrehajlĂł megváltoztatása), a hatalom alkotmányos korlátainak lerombolása; a bĂrĂłságok fĂĽggetlensĂ©gĂ©nek felszámolása (a vĂ©grehajtĂł hatalomnak valĂł kiszolgáltatottságuk eredmĂ©nyekĂ©nt); az ĂĽgyĂ©szsĂ©g befolyásolása; a rendĹ‘rsĂ©g megszállása; a szakszervezetek megszelidĂtĂ©se; a mĂ©dia-világ kisajátĂtása (a sajtĂłszabadság korlátozása), az ellenzĂ©ki sajtĂł kezessĂ© tĂ©tele, megfĂ©lemlĂtĂ©se, felvásárlása, korrumpálása; visszamenĹ‘leges jogalkotással a jogbiztonság megszĂĽntetĂ©se; elĹ‘zetes regisztráciĂł elrendelĂ©sĂ©vel az általános választĂłjog korlátozása (a választási eljárás egyĂ©b trĂĽkkökkel valĂł alkalmassá tĂ©tele a választási csalások elkövetĂ©sĂ©hez).
A társadalomnak fel kell ismernie: nagyszabásĂş fĂ©lrevezetĂ©s áldozata, „fehĂ©rgallĂ©ros” bűnözĹ‘k balekja. (A leendĹ‘ választĂłpolgár tehát nem tehet egyenlĹ‘sĂ©gjelet a diktátor kormánya Ă©s a korábbi demokratikus kormányok, valamint politikusaik közĂ© „egyik kutya, másik eb” alapon!) A társadalom 2010-ben nem tisztessĂ©ges jobboldaliakra adta voksát. A diktátornak Ă©s kompániájának nem is Ă©rdeke a nĂ©p tanultsága. (Uralkodni hĂĽlyĂ©ken lehet.) Viszont Ă©rdeke a tĂ©veszmĂ©k elhintĂ©se: ha azok fejĂĽnkben kikelnek, uralmon maradhat. EzĂ©rt megtagadta nemcsak a szegĂ©nyebbektĹ‘l, de a kevĂ©sbĂ© tehetĹ‘s közĂ©posztálytĂłl is a felemelkedĂ©s feltĂ©telĂ©t: a tanulás, ill. a továbbtanulás lehetĹ‘sĂ©gĂ©t. Oktatáspolitikájában keresztĂĽlviszi a Horthy-Ă©ra szellemi, kulturális mĂ©telyĂ©nek, ártalmas Ă©s avult eszmevilágának ĂşjratenyĂ©sztĂ©sĂ©t, az iskolák közvetlen állami felĂĽgyelet alá vonását, a jobb iskolák egyházi kĂ©zbe adását. A tankötelezettsĂ©g korhatárát evĂ©gett 16 Ă©vre szállĂtotta le, a szakkĂ©pzĂ©s szĂ©tverĂ©sĂ©vel pedig megvonta az alapot a kĂ©sĹ‘bbi át- vagy továbbkĂ©pzĂ©sektĹ‘l. A felsĹ‘oktatásban a hallgatĂłktĂłl irreális összegű tandĂjat (anyagi hozzájárulást) követel; a szegĂ©ny Finnországban vajon miĂ©rt ingyenes az egyetemi oktatás?. A kevĂ©sbĂ© tehetĹ‘seket viszont hosszĂş idĹ‘re röghöz köti.
Merthogy az ország lakĂłi szĂ©tszĂ©lednek, a migráciĂł fokozĂłdik, a magyarság egyre vĂ©szesebben fogy. Oka nemcsak a szĂĽletĂ©sek Ă©s elhalálozások arányszámának rĂ©gĂłta tartĂł kedvezĹ‘tlen alakulása, hanem az ország modernizáciĂłjának elmaradása, a jobb Ă©let remĂ©nyĂ©nek szĂ©tfoszlása (egyre szĂ©lesebb nĂ©prĂ©tegek megĂ©lhetĂ©se kerĂĽl veszĂ©lybe, tűrhetĹ‘ fizetĂ©ssel munkahelyet csak kĂĽlföldön kapni), a szociális biztonság romlása, a politikai alvilág közĂ©leti acsarkodásokkal kĂsĂ©rt tĂ©rnyerĂ©se, a lakosság demoralizálása, a hatalom ellenfeleinek kriminalizálása, stb. A kormánypárti nĂ©zeteket vallĂłkkal is láttatni kell: a korrupciĂł soha nem látott mĂ©reteket ölt. FIDESz-közeli vállalkozĂłk (rokonok Ă©s baráti köreik) nyerik az állami földpályázatokat, állami megbĂzásokat (egyedĂĽl a KözgĂ©p Zrt. – Simicska Lajos cĂ©ge – 300 milliárd forintnyi rendelĂ©st kapott, hirdetĹ‘ cĂ©geirĹ‘l nem is szĂłlva).
Mindezek egyenes következmĂ©nyekĂ©nt a tĂ©t: a magyarság jelentĂ©ktelen etnikummá töppedĂ©sĂ©nek folyamata a XXI. században megállĂthatĂł lesz-e, ill. ennek közvetett-közvetlen okozĂłja-fokozĂłja (az országrontĂł) feltartĂłztathatĂł lesz-e 2014-ben?
NehĂ©z lesz, mert (a Demokraták koalĂciĂłjának esĂ©lye Magyarországon c. cikkemben Ă©s több más Ărásomban már rámutattam) az egyĂĽttműködĂ©s feltĂ©tele az egyeztethetĹ‘ elvek egyeztetĂ©se az ellenzĂ©k pártjai között. Viszont tudjuk (BibĂł nyomán is mondom): az önmagukban helyes elvek ellentmondhatnak egymásnak. Ilyenkor pedig nem az a megoldás, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat választjuk, hanem hogy az ellentmondĂł alapelvek egyikĂ©hez sem ragaszkodva törekszĂĽnk közvetĂtĹ‘ megoldást találni a kompromisszumhoz.
Csakhogy a diktátor jĂł stratĂ©ga, mindezt tudja Ă©s taktikai manĹ‘vereivel megakadályozni akarja a palira vehetĹ‘ ellenzĂ©kiek egymásra találását. Hogyan? PĂ©ldául korrumpálva a lefizethetĹ‘ ellenfeleket, engedmĂ©nyeket, társadalmi bĂ©kĂ©t ĂgĂ©r a hiszĂ©kenyeknek. Kihasználva Ă©rdek-kĂĽlönbsĂ©geiket aláássa az ellenzĂ©k pártjai Ă©s a civil-mozgalmak kölcsönös bizalmon alapulĂł közeledĂ©sĂ©t. SzĂ©tzilálja közös fellĂ©pĂ©seiket, hatástalanĂtja cselekvĂ©si programjaik koordináciĂłját felszĂtva korábbi ellentĂ©teiket. SikerĂĽlt bel- Ă©s kĂĽlföldön azt a látszatot keltenie, hogy „a közös ellensĂ©g”, a neonáci JOBBIK ellenĂ©ben fellĂ©p. E látszattal (a N.E.M. nagygyűlĂ©sĂ©n frakciĂłvezetĹ‘je fellĂ©ptetĂ©sĂ©vel) pártja fasiszta tĂpusĂş politikájárĂłl, a jogállam lerombolásárĂłl terelte el a figyelmet; ezzel is legitimálni törekszik burkolt parlamenti diktatĂşráját, hogy lazán „leszalámizhassa” a demokratikus ellenzĂ©ket.
KonklĂşziĂł: ha bármelyik ellenzĂ©ki párt vagy pártcsoportosulás vele az Ăşn. „társadalmi bĂ©ke” megteremtĂ©se vĂ©gett egyĂĽttműködĂ©sre lenne kĂ©sz, vagyis nem egyeztethetĹ‘ elveket egyeztetne, az elveszett; Ă©s az ország, a nemzet, a nĂ©p jövĹ‘je is. (Aki korpa közĂ© keveredik, azt megeszik a disznĂłk.) És az már nem a vĂ©g kezdete lesz, hanem a visszafordĂthatatlan vĂ©g. |