Búzás Huba: El a náci-kezekkel Veszprémtől! |
2012-09-09 15:08:12 |
|
A Hazai Pálya – szélsőjobboldali ingyenes „közéleti” lap – postaládámba dobott példányából megtudtam, hogy a JOBBIK (az Élet Menetének paródiájaként, azt gúnyolandó!) „Magyar Élet Menete” elnevezéssel fővárosunkban és vidéken országos méretű rendezvénysorozatba kezdett „az elmúlt huszonkét év magyar embereket sanyargató politikája” ellen, a többi között a „cionista” terjeszkedés, a „népirtás”-nak nevezett „cigánybűnözés” miatt, a „halálbüntetés visszaállításáért”, hangoztatva, hogy „a társadalmi akarat rehabilitálta Horthy Miklóst, Wass Albertet: szobrokat emeltek tiszteletükre”, amit azonban „barbár támadások” kísérnek. Aztán hallottam egy sajtótájékoztatót: a Világos Veszprémért Mozgalom szóvivője arra emlékeztetett, hogy itt (a szomszédos Szentkirályszabadja felől), ezen az úton hajtották halálba a világháború végén Radnóti Miklós magyar költőt és társait náci pribékek. Kijelentette: Veszprém békés megyeszékhely, nem kér a neonáci gyűlölködésből. Vagyis ennek demonstrálására szólítja fel a demokrácia híveit a Mozgalom (több veszprémi civil szervezet és párt, hívő emberek, józan ésszel gondolkodók konglomerátuma) mely felhíváshoz számos szervezet jelentette be csatlakozását: a Buhim-völgyi Baráti Kör; a Demokratikus Koalíció Veszprém városi és megyei szervezetei; a Hit Gyülekezete; a Józan Ész Társaság; a Kádártai Lakosok Egyesülete; a Lokálpatrióták – a Városért Közhasznú Egyesület; a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége – Összefogás a demokráciáért (MEASz) Veszprém megyei szervezete; a Magyar Szocialista Párt Veszprém városi és megyei szervezetei; a Szövetségben Együtt Magyarországért (SzEM) Veszprém városi és megyei szervezetei; a Szolidaritás (MSzM) Veszprém városi és megyei szervezetei. A demokrácia híveinek e tiltakozása a JOBBIK 2012. szeptember 8-án 10 órára meghirdetett – a fél városon átívelő: a rendőrség által a Haszkovó úti református templomtól az Óváros térig engedélyezett – felvonulása ellen irányult. A szóvivő az ellendemonstráció célját kiemelve hangsúlyozta: Veszprém lakosai nem kérnek a megfélemlítésből, a betiltott egyenruhásokból, a paramilitáris szervezetekből, az antiszemitizmusból, rasszizmusból. A kétórás forgalomlassító békés ellendemonstrációt a Mozgalom 8 órára tűzte ki azzal, hogy a félpályás útlezárások a város hét bevezető útján kell akadályozzák a város békéjét fenyegető neonácik bevonulását, fél 11-kor pedig a színházkertben, a könyvtár melletti emléktábláknál – az uniós köztársasági elnökök által elültetett fák között – gyülekező demokraták néma főhajtással emlékeznek meg a köztársaságról. (A szervezők elnézést kértek a közlekedőktől a félpályás útlezárásokkal okozott átmeneti kellemetlenségek miatt.) A Veszprémi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke ugyancsak nyílt levélben fejezte ki tiltakozását a neonácik indulatokat gerjesztő tervezett felvonulása ellen, amely Devecserben is tettlegességig korbácsolta a gyűlölködést. Levelében hangsúlyozta: Magyarországon a cigányság több generációja van jelen. Egyes csoportjai többszáz éve élnek itt. Jogosan tekintik hazájuknak. A történelem is bizonyította, hogy szerették, védték, ha kellett életüket áldozták érte. A JOBBIK veszprémi alapszervezetének elnöke – sajtótájékoztatón is elhangzott – válaszában felháborítónak tartotta, hogy parlamenti pártja törvényesen bejelentett és rendőrhatóságilag engedélyezett rendezvényét félpályás útlezárásokkal próbálják akadályozni. Fenyegetőleg hozzátette: az ellendemonstrálók „vigyázzanak testi épségükre”, merthogy a helyi lakosokat is akadályozzák a közlekedésben. A nyilatkozat-özön folytatódott. Hanti Vilmos, a MEASz és az Ellenállók Nemzetközi Antifasiszta Szövetsége (a FIR) elnöke üdvözölte az ellendemonstrációt, majd Ady szavaival zárta üzenetét: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!” Végül: „Veszprémi barátaink! Meghajtom fejemet előttetek! Éljen a demokrácia, soha többé fasizmust!” – írta interneten is olvasható levelében. Egy magát jobboldali demokratának nevező veszprémi polgár szintén közzétette a JOBBIK veszprémi elnökéhez intézett nyílt levelét, melyben kifejtette: a szélsőjobb pártnak joga van ugyan felvonulásokat szervezni, „csak az a baj, hogy a szólásszabadság joga mögé bújva akar olyan világot ránk erőltetni, ahol már nem lenne sajtószabadság”. Ezek vetületében – amikor tisztességes jobboldaliak is felismerik a nyilvánvaló sandaságot – mélységes csalódottsággal olvastam az LMP megyei politikusainak a helyi újságokban megjelentetett faramuszi állásfoglalását. E szerint: „a JOBBIK egy jogszerűen bejegyzett párt parlamenti és helyi önkormányzati képviselettel. Jogállami keretek között, a jogszabályokat betartva joga van nyilvános rendezvényt szervezni, függetlenül attól, hogy a pártról, annak eddigi tevékenységéről ki mit gondol… az ellentüntetést szervezők kiállását feleslegesen feszültségkeltőnek tartjuk, mintsem a szélsőséges eszmék terjedését meggátlónak.” Hogy a FIDESZ prominensei nem csatlakoztak az ellendemonstrációhoz, érthető: kezdettől előmozdították a szélsőjobb ordas eszméi terjedését; de, hogy az LMP se veszi észre, hogy ma már nincsenek „jogállami keretek”? Nem tűnik fel, hogy parlamenti (palástolt) diktatúra van? Nem világos, hogy a neonáci párt parlamentbe juttatása nem legitimálja se a párt, se félkatonai szervezetei parlamenten kívüli grasszálásait? Hisz e felvonulások egyetemes emberi szabadságjogaink összességének megtámadására irányulnak. Hogy a kormánypárt ehhez asszisztál, nem meglepő. Asszisztálni akar az LMP is? Egyetértünk Andrassew Ivánnal, aki blogjában így írt: „Ha az LMP úgy gondolja, hogy teljesen rendben van az, ha egy náci párt tagjai – a jól ismert, szinte minden héten látható és hallható körülmények között, a szinte folyamatosan üvöltözött jelszavaival – annyira szabadon masírozhat, hogy ez maga a kívánatos rend, hiszen őket megválasztották, akkor az LMP vagy nem képes, vagy nem akar valamit észrevenni. Azt, hogy ez a párt akkor sem legitim, ha képviselőket küldhetett a parlamentbe. Azért nem, mert azóta is folyamatosan bizonyítja náci mivoltát. Egy olyan pártot pedig, amelyikről ezt minden különösebb megfigyelőképesség nélkül is tudni lehet, a vonatkozó törvények szerint be kellene tiltani Magyarországon.” Egyszóval ez történik; aminek nem lenne szabad megtörténnie városomban. A veszprémi demokraták azonban láthatóan nem félnek. Magam is itt ácsorgok a városba vezető egyik út szélén. Vagyunk vagy harmincan civilek a járdán, odébb meg kéttucat gépkocsi (a rendőrség egy-egy helyszínre csak megszabott kvantumot engedélyezett), magyar- és EU- zászlók a kezünkben, táblák, feliratok a gépkocsikon, ilyenek: „El a náci-kezekkel Veszprémtől!”, meg: „Gyilkos eszmék (alatta pirossal áthúzott horog- és nyilaskeresztek) Veszprém eszmél!”, stb. Elgondolkodom: mind a jelenlegi – a jogállam intézményrendszerét lebontó, ill. hatástalanító, tehát antidemokrata – kormányzópárt képviselőit, mind a neonácikat populista szövegek pufogtatásával, magyarkodó jelszavakkal, az ellenfeleket bűnösnek kikiáltó szlogenekkel, történelemhamisító hazugságokkal „tőrbecsalt” választók juttatták parlamenti mandátumaikhoz. Az országot fenyegető veszélyt alig érzékelő, megtévesztett, máig tévedésben tartott polgártársaink tömegei biztosítják számukra ma is e hatalmi pozíciókat. Miért? Bibó István klasszikus diagnózisa jut eszembe: „ a fasizálódásnak, mint szélsőséges deformációnak minden nemzet és minden társadalom ki van téve, ha félelemmel és bizonytalanságérzettel telik el… és politikai tudatát hajlamossá teszi arra, hogy félmegoldásokba és álmegoldásokba meneküljön”. A fasizálódás eme okát nem alkati nemzet-tulajdonságokra vezette vissza, hanem történeti okokból eredeztette. Nem kell különösebb közéleti tájékozottság annak belátásához, hogy az utóbbi századokban nem demokráciában (azaz mindig valaminő félelemben, fenyegetettségben) élt magyar társadalom politikai tudatát ezúttal egy aljas, félrevezető pártpropaganda szédítette a fasizálódás fél- és álmegoldásaiba. Legfőbb ideje azonban, hogy a politikának tüntetően hátat fordító magyar átlagpolgár szembesüljön az ordító ténnyel: utcáin neonáci félkatonai egységek bakancsai tapossák el maradék szabadságát. Látnia kell az Erdélyi Magyar Ifjak borzonti táborában együtt fényképezkedő Orbán Viktor és Vona Gábor jelképes kézfogását. Úgymond együtt kívánják eltakarítani az útból a demokráciához ragaszkodókat, különösen a „nemzetellenes” szocialistákat és társaikat. Ez a tettenért jelenet legfőbb magyarázata annak, hogy miért is van Magyarországon pl. Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) néven hivatalosan bejegyzett újfasiszta szervezet, és a többi – a kormányzat védőszárnyai alatt tollasodó – neonáci alakulat: Betyárhadsereg, Új Magyar Gárda, melyek egyként szennyezik közéletünk levegőjét. Tájékozottabb polgártársaink persze tudják, hogy a nyugati jobboldali pártok mely döntő alapkérdésekben haladták meg a magyar jobboldal hagyományait. A legmarkánsabb szembefordulás a világháború előtti és alatti jobboldalisággal az, hogy élesen elhatárolódnak bármilyen szélsőjobboldaliságtól; tudják, hogy az szakadékba visz. Efféléről szólt a Világos Veszprémért Mozgalom újabb sajtótájékoztatója is, melyen a többi között idézték az Élet Menete Alapítvány Vona Gáborhoz írt elítélő levelét: „magyar élet menetének nevezni egy hungarista rendezvényt… meggyalázza a meggyilkolt zsidó és nem zsidó vallású magyarok emlékét”. Ezt látszik felismerni az a néhány mellettünk elhaladó autós , aki cukorkászacskót dob a lábunkhoz, aki kikiabál, hogy állítsátok meg őket, vagy csak barátságosan integet. Igen, mindezt felismerte és felismerését vállalja az a félezer főre tehető „tömegecske”, benne sok-sok fiatal, akik a színházkertben az uniós államfők tizenhárom emléktáblája körül sorakoznak fel magyar és uniós zászlóikkal és helyezik el virágaikat – a köztársaságért. Látom, tábla kezükben: „Magyar vagyok! Nem fasiszta!” Van remény. Mennyivel különb ez, mint a HVIM egyik hangadója (2012.aug. 13-án kelt) levelének (amit az emberi jogokért és a demokratikus elvek érvényesítéséért küzdő kanadai magyarokhoz írt) otromba hangvétele: „Ne gyertek vissza!... itt az újnácik és fasiszták fel fognak titeket akasztani… Itt mi vagyunk az urak!” Talán még nem. Egy város demokratái – példát mutatva a többinek – szót emeltek fasizálódásunk folytatódása ellen. Még nem elegen, de már többen, mint a Veszprémbe kisbuszokon érkezett neonácik. Hogy Vona Gábor és Morvai Krisztina mit mondanak épp most az Óváros téren? Fontos ez? Fontosabb, hogy itt valaki, lámcsak, kiáll és elszavalja Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét. Megható, amint ezeket mondja: „Hogy hallgatunk! a második szomszédig // Alig hogy küldjük életünk neszét… // Itt minálunk nem is hajnallik még”… Nem, nem! Veszprém fölött ma világosodott és derengeni kezd egész Magyarországon. |
A JOBBIK – neonáci, ismert magyar rasszista párt (napok óta olvasom szerte az interneten, facebookon, blogokban, az Amerikai Népszava is megírta) – megfenyegette a veszprémi civileket. Mivel veszprémi vagyok, történetesen civil is, nosza felkutattam a kapcsolódó teljes híranyagot, hogy egyértelművé tegyem: mi történik, minek nem lenne szabad megtörténnie városomban, kell-e félnem, vagy megijednem késő?