Társasházi közös kĂ©pviselĹ‘knek rendezett fĂłrumot, valĂłjában tájĂ©koztatĂłt a veszprĂ©mi kommunális szolgáltatĂł, a VKSZ Zrt., hogy közhĂrrĂ© tegye a rĂ©gĂłta lebegtetett, immár konkrĂ©t idĹ‘ponthoz Ă©s mĂ©rtĂ©khez köthetĹ‘ hulladĂ©kszállĂtási Ă©s -kezelĂ©si dĂj emelĂ©s mĂ©rtĂ©kĂ©t.
|
Minden rĂ©szletre kiterjedĹ‘, ezĂ©rt a hĂ©tköznapi ember számára meglehetĹ‘sen ködös ismertetĹ‘t hallhattunk a cĂ©g elsĹ‘ számĂş vezetĹ‘jĂ©tĹ‘l arrĂłl, hogy milyen nehĂ©z is a szemĂ©tszállĂtĂłknak, de Ĺ‘k a viharos idĹ‘kben is megmutatják, hogyan kell talpon maradni. Hja, a mi pĂ©nzĂĽnkbĹ‘l. TĂ©ny, bár ez csak több, a helyszĂnen felvetett kĂ©rdĂ©s alapján derĂĽlt ki pontosan: jĂşliustĂłl 60-80 százalĂ©kkal emelkedik a szemĂ©tszállĂtási dĂj VeszprĂ©mben Ă©s környĂ©kĂ©n. A helyszĂnen nĂ©hány „szabadságharcos” megprĂłbálta ugyan kĂ©tsĂ©gbe vonni az emelĂ©s mĂ©rtĂ©kĂ©nek jogosságát, de akkor Ă©s ott veresĂ©get kellett szenvedniĂĽk, szenvednĂĽnk.
A tĂ©nyek makacs dolgok. NĂ©hányan tettek ugyan megjegyzĂ©st a városatyák pazarlĂł gazdálkodására, amelyre vĂ©lhetĹ‘en a VKSZ Zrt-tĹ‘l lecsapolt nyeresĂ©g is fedezetet jelent, de – konkrĂ©t bizonyĂtĂ©kok hĂján – tovább nem mehettek. KĂ©nytelenek voltak, voltunk elfogadni, hogy ennyibe kerĂĽl a regionális hulladĂ©klerakĂł Ă©s az egĂ©sz apparátus működtetĂ©se, Ă©s kĂ©sz.  VeresĂ©get szenvedtĂĽnk. Soroltuk ugyan az ellenĂ©rveket, hogy a társasházak költsĂ©gvetĂ©se – amelynek átlag harmada a „szemĂ©tdĂj” – már nem feszĂthetĹ‘ tovább, nĂ©mely közgyűlĂ©sen már Ăgy is lincshangulat uralkodik, Ă©s a társasházak kintlĂ©vĹ‘sĂ©ge is (nem csak a szemĂ©tszállĂtĂłkĂ©, az elektromos művekĂ© Ă©s a vĂzművekĂ©) az egeket ostromolja, Ă©rvelĂ©seink – kellĹ‘ összetartás hĂján, leperegtek a szĂnpad magaslatában ĂĽlĹ‘krĹ‘l. FelkĂ©szĂĽletlenebbek voltunk, mint a II. Magyar Hadsereg, mikor a Don-kanyarba Ă©rkezett. A vezĂ©rigazgatĂł, látva vergĹ‘dĂ©sĂĽnket, magabiztosságában odáig is elmerĂ©szkedett, hogy meginvitálta a jelenlĂ©vĹ‘k bármelyikĂ©t, hogy nyugodtan nĂ©zze át a Zrt. könyvelĂ©sĂ©t, Ă©s ha racionalizálásra lát mĂłdot, akár azonnal alkalmazni is fogják. NekĂĽnk pedig Ăşjra tudomásul kellett vennĂĽnk, hogy legfeljebb a cĂ©g tulajdonosait (az önkormányzatot) tudjuk lecserĂ©lni, egyĂ©b beleszĂłlásunk nincs a dolgok folyásába. Már megint elhittĂĽk, hogy meghallgatnak bennĂĽnket Ă©s „tiborckodásunk” nyitott fĂĽlekre talál. De panaszaink nem Ă©rtek el a szĂnpad magasába.
Lékó Sándor alelnök
Társasházak Veszprémi Egyesülete |