Szív küldi Béci bának

2011-05-20 19:07:09

Most olvasom a Veszprémi 7 Napban (abban a mindenkinek járó ingyenesben), hogy Béci bácsi nem ám a Darcsi-i elme szüleménye, hanem hús-vér ember, létező valóság. Aztán olvasom azt is, hogy manapság egyre több a disszociatív személyiség már a közvetlen környezetünkben is. A disszociatív személyiség kialakulása nem más mint a tudatzavar egyik formája.

Az ilyen típusú zavarnál az általános eset az, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt is tud élni. A másik kialakult személyiségnek a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei. Sokszor csupán két személyiség van jelen, de előfordulhat bármennyi, akár még százan is lehetnek. A betegek felénél tíz fölötti a számuk. Hogy valaki hány alszemélyiséget alkot magának, főként az elszenvedett trauma nagyságától és gyakoriságától, illetve a személy életkorától és sérülékenységétől függ. Az alszemélyiségek lehetnek különböző neműek, bőrszínűek és különbözhet az életkoruk is. Tudomásul veszik, hogy ezek a tulajdonságok adottak, de ragaszkodnak az önmagukról alkotott képhez.

Eddig jutva a korleírás olvasásában, komolyan gondolkodtam el azon, nekünk veszprémieknek azért piszok nagy ám a szerencsénk! Mi lenne, ha Béci bácsi mellett, hamarosan felbukkanna Pista és Józsi bácsi is, aztán meg a Marika és Gizike néni és ki tudja még ki mindenki nem. (Bár halványan rémlik, bukkantak már fel az elmúlt években a példabeszédszerű glosszákban az említettek közül egyesek, de azóta ki tudja miért, ezek a személyiségek a süllyesztőbe kerültek és így feledésbe is merültek. Mostanában ( úgy 2 kemény hónapja) csak a Béci bácsi ontja hétről-hétre nekünk az okulni valót! Ontja magából, ha másért nem, akkor csupán csak azért is, hogy még meggyőzőbb legyen, mennyien ábrándultak ki tartósan az előző városvezetésből és mennyien vannak azok, akik a mostaniakért igencsak odavannak.

A mai napi szentenciában Béci bácsinak ami a szívén, az bizony megint kijött a száján! A véletlenszerű találkozásokat a Veszprémi 7 Nap felelős szerkesztőjével heti rendszerességgel a Posta környékén megejtő Béci bácsi elég botor módon barátjának véli a „szerkesztőkém” olyan ismerőseit, akik ugyan nem tízezres példányszámú hetilapban, csak a néhány tucat, blogjaikat lelkesen olvasó érdeklődő előtt tudják kifejteni gondolataikat. Még szerencse, hogy a felelős szerkesztő van olyan éber, hogy a tőle független személyiségű Béci bácsitól ezt azonnal ki is kéri magának. „Nem a barátaim – még csak az kéne” -említi fontos elemként mindezt a publicisztikában. S bár arról, hogy kik is lennének ezek, egy árva kukkot sem ír. Na, de én most elárulom, hogy bizony mi (csúnya szocik) volnánk azok, s készséggel alátámasztom azt is, valóban nem vagyunk és nem is voltunk sohasem Darcsi úr barátai.

Szerintem igencsak nagy mértékű személyiségzavarban- de leginkább mégiscsak egy kétoldali és súlyos mértékű elpofátlanodásban kell annak minimum szenvedni, aki képtelen felfogni, ott sajtószabadság valójában már hónapok óta nincs, ahol az előzőleg általuk gátlástalan módon közölt hazug állításokat tartalmazó írás helyesbítését határozott felszólításra sem közlik. S inkább ügyvédi irodához rohangálnak és fizetnek meg a szócső működéséhez megszerzett közpénzekből ügyvédeket, mintsem belátnák súlyos tévedésüket. Egészen véletlenül persze pont azt az ügyvédi irodát erre felkérve, amelyik a várost is képviselte, képviseli általában egyéb peres ügyeikben.

A probléma ugyanis nem azzal van felelős szerkesztőkém, hogyha a szerkesztőnek vagy a személyiségzavarból származó ál-Bécibácsik egyikének a véleménye eltér a miénktől vagy másokétól! Sokkal inkább azzal, hogy Béci bácsi véleménye mint mindig, ezúttal is megfellebbezhetetlen. S csak ugyanaz az egy kaptafára készült panel köszön ki belőle minduntalan. Az a panel, amit röviden és merő udvariasságból nem gátlástalan mértékű nyalásnak, hanem csak a felelős szerkesztő heti rendszerességgel gyakorolt porig hajolásaként emlegethetünk.

Vissza...