Úgy megújulunk, hogycsak no!

2011-05-20 14:43:10

Új MSZP, új politika” – hirdeti a legnagyobb ellenzéki párt megújult honlapja. A szocialisták jelenlegi vezetése valóban annak jegyében ült az elnökségi székekbe, hogy egy átlátható, a múlt erkölcsi és politikai hibáit feldolgozó, jövő orientált pártot hoz létre. Az elmúlt egy év azonban azt mutatja, hogy e célokat nem sikerült teljesíteni. A párt a Fidesz autoriter, nyílt hatalomtechnikán alapuló politikafelfogása, neokonzervatív társadalompolitikája és kulturális ellenforradalma ellenére sem tudta megszerezni a bizonytalanná váló szavazókat, sőt a saját két évvel ezelőtti bázisához képest elvesztett 400 ezer szavazót sem sikerült visszaszereznie. Az MSZP-n belül alternatív szemlélettel fellépő, egyre nyilvánvalóbban mozgásba lendülő Gyurcsány Ferenc szerint az elnökség a mai napig adós maradt a változáshoz szükséges programmal. Szerinte „nem világos, hogymi a változás politikai tartalma, de az sem, hogy mi idézné elő a kívánatos kulturális, morális, szervezeti átalakulást”. A volt miniszterelnök ezért átláthatóságot, átvilágításokat és közvetlen tisztségviselő-választást ajánlott a párt megreformálása érdekében. Az elmúlt évtized politikai küzdelmei után hitelességi problémákkal küszködő MSZP számára valóban az ellenzéki tevékenykedésének egyik legelső prioritásának kellett volna lennie a párt iránti bizalom helyreállításának, amelynek elengedhetetlen része az átvilágítási folyamat is. Paradox módon azonban a jelek szerint erre nincs igény a párt vezetői körében, az energiáik jelentős részét ugyanis a párton belüli hatalom megtartása foglalja le.

Erre volt példa az is, amikor 2010 decemberében Harangozó Tamás, az alapszabály-módosításért felelős elnökségi tag lesöpörte az asztalról a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció alapszabályra vonatkozó javaslatcsomagját, mely többek között a pártelnök és az elnökség tagjainak a teljes tagság általi megszavazását irányozta volna elő. Amellett, hogy a nagy nyilvánosság számára gyakorlatilag ismeretlen Harangozónak személyes érdekei is fűződnek ahhoz, hogy ne legyen közvetlen szavazás, ellenvéleménye azt is mutatja, hogy változatlanul nincs reakció arra a szocialista párttagságon belül évtizedes ellenkezésre, melyet az elnökség monolit hatalomszerkezete vált ki, azaz hogy a „központból döntenek dolgokról”. Ilyen szempontból „érthető” Harangozó kritikája: egy alapvetően permanens kompetencia- és legitimációs válságban politizáló – szavazatszerző képességét 2011 tavaszára maximalizáló – elnökség hangját beszéli.

Ha tovább szeretné olvasni Böcskei Balázs írását a Nol.hu-n, akkor klikklejen ide!

Vissza...