Átlépte Orbán a Rubicont...

2011-01-23 13:10:37

Interjú a Népszabadságban Kis Jánossal: Ön szerint rászánja magát a Fidesz a törvény visszavonására? - Lássuk először, mi szól az igenlő válasz mellett. A Fidesz nagyon súlyos politikai kockázatok elébe néz. A gazdaság tartós konszolidálását nem lehet nagy cégekre kivetett különadókkal, nyugdíjalapok lenyúlásával elérni. Vagy rászánja magát a kormány, hogy sokaknak azonnali fájdalmat okozó reformokat vezessen be, ami nélkül a fenntartható növekedés feltételei nem teremthetők meg, vagy előbb-utóbb nagy baj lesz, és az kényszerít ki fájdalmas intézkedéseket.

A Wall Street Journal-beli interjú azt mutatja, hogy Orbán reformokra ma sem, megszorításokra azonban már hajlik. Azt reméli azonban, hogy a számára fontos aktív középrétegeket megkímélheti, és a terheket az elesettekre és az idősekre összpontosíthatja. Csakhogy az elesettektől és a nyugdíjasoktól sokat elvenni már nem lehet. Ezért itt nem állhat meg a folyamat; el fogja érni a középrétegeket is. Az érdekeket sértő intézkedések pedig mindig népszerűtlenek. Ám a Fidesznek nemcsak ezzel kell számolnia. Tíz éven át azt hirdette, hogy sem megszorításokra, sem reformokra nincs semmi szükség, ezek afféle komcsi trükkök a nép kifosztására. Ha most ott folytatja, ahol az általa könyörtelenül támadott előd abbahagyta, a tőle jobbra álló ellenzéke könnyen ellene fordíthatja a saját retorikáját. Jó oka volna tehát keresni a kiutat az elszigeteltségből. És most válaszolok a kérdésére: nem fogja keresni. Nem vonja vissza a törvényt.

- Ez a gondolatmenet emlékeztet arra, amit a választások előtti cikkében írt le. Akkor leszögezte, hogy a kétharmad nem jó, de hozzátette: amennyiben a Fidesz felismeri a saját érdekét, akkor nem él vissza az erejével, hanem gesztust gyakorol a demokratikus ellenzéki pártok felé. Most viszont azt mondja, Orbán nem fogja keresni a kiutat. Miért?

- A választások idején azt gondoltam, hogy a kockázatok felmérése középre húzhatja a Fideszt. Ehhez azonban körültekintő, megfontolt politizálásra lett volna szükség. Orbán e helyett a választás utáni "kegyelmi állapotot" kihasználva, hihetetlen gyorsasággal lerohanta a jogállam intézményeit. Már átlépte a Rubicont, számára nincs visszaút. Láttuk, hogyan viselkedett Strasbourgban: nem a háborgó európai közvéleményt igyekezett lecsillapítani, kizárólag saját hazai híveihez beszélt. Még csak nem is a magyar társadalom egészéhez: csakis azokhoz, akiket nemzeti önérzetükben sért, hogy az unió a magyar kormányt bírálja. Az ő köreikben kétségkívül megszilárdította a pozícióját, ahogy a Valutaalap elleni kardcsörtetése is népszerű volt. Az unión belül azonban csak még elszigeteltebbé vált. Ez visszahat a magyar gazdaság kilátásaira, tovább gyengíti a kormányba vetett befektetői bizalmat. És visszahat a magyar belpolitikára is, mert a magyar állampolgárok többsége nem szeretne páriává válni Európában. A csak most formálódó demokratikus ellenzéknek van miben bíznia, és lesz mire építenie a stratégiáját.

Amennyiben a Nol.hu-n megjelent interjú egészét szeretné elolvasni, kattintson ide!

Vissza...